Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-478

478. országos ülés 1895. május 20-&n, hétfőn. 289 intéztek hozzám, ma már felelnem szinte feles­legessé vált, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl De rűltség a bal- és szélsőbalon.) különösen most már, a mai ülés elején lefolyt eszmecsere után. Az időközben felmerült események bővebb magya­rázatot nem is igényelnek és teljesen igazolják azt, hogy e kérdésben a magyar kormány tekin­télyében sérelmet nem szenvedett. (Élénk helyes­lés és taps a jobboldalon. Mozgás a bal' és szélső báloldalon.) Minden további részletezés nélkül kérem tehát ezen válaszomat tudomásul venni. (Zajos helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás és élénk derültség balfelől) Elnök: Helfy képviselő úr fog szólani! Helfy Ignácz: T. képviselőház! A t. mi­niszterelnök úrnak rövid válasza körülbelül any­nyit jelent, mintha azt mondaná a háznak, a t. urak bizonyára olvassák az újságokat, (De­rültség a szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) azokból méltóztatnak tudni, hogy micsoda események merültek fel az utolsó napokban, többet ennél én sem tudok, tehát méltóztassék ezt tudomásul venni. (Derültség a szélső baloldalon.) Hanem, en­gedelmet kérek, igen t. miniszterelnök úr, igaz, hogy az újságokból a tényeket és mindent tu­dunk, csakhogy sok újság van ám a világon, nemcsak a »Nemzet«, hanem sok mindenféle újság létezik, melyek a tényeket egészen más és más színben adják elő. Nekünk pedig, a magyar törvényhozásnak, tudomással kell bír­nunk arról, hogy tényleg mi és miként és mi okból történt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Da­czára tehát ennek, én röviden belemegyek a dolog érdemébe, mert hiszen a t. miniszterelnök úr tényekre hivatkozott, melyek válaszúi szol­gálnak interpelláeziomra. Én tehát kénytelen vagyok röviden ezekkel a tényekkel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) És itt min­denekelőtt kijelentem, hogy a mennyiben a t miniszterelnök úr által hivatott események között benfoglaltatik a volt külügyminiszternek, gr. Kálnokynak távozása, ezt kész Örömmel tudo­másul veszem. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) De azt hiszem, hogy ez nem is pusztán a sze­mélyi kérdés, mert hiszen azok a kegyetlen támadások, melyek a volt külügyminiszter által a magyar kormányelnök és kormányelnöki állás ellen intéztettek, mélyen belevágnak a mi egész közjogi állasunkba is; tehát mondom, habár el­ismerem, hogy ez nem pusztán személyi elég­tétel a t. miniszterelnök úrra nézve, mindazon­által ezt válaszúi el nem fogadhatom, mert ez­által még az egész kérdés egyáltalában tisztázva nincs. (Helyeslés a szélső balfelől.) A helyzet tisztázására tudnunk kell először, hogy miként áll az a dolog, a mely alkalmul szolgált az egész konfliktusra, miképen áll az Agliardi-ügy? (Helyeslés a szélső balfelől,) Maga KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXV. KÖTET. a t. miniszterelnök úr hivatalosan bejelentette itt a képviselőházban, hogy Agliardi tmnczius bele­avatkozott Magyarország belügyeibe, és hogy e miatt kell reklamácziót csinálni. Tehát ez a dolog az által, hogy Péter helyett Pál ül a külügyminiszteri székben, tisztázva nincs. Pedig fontos, sőt sokkal fontosabb lesz ez az ügy ma, mint volt eredetileg; fontos lett azáltal, a mit a volt külügyminiszter a jegyzékében mondott, a mely jegyzékben ő különállást akart vindi­kálni a pápai követnek minden más udvar követével szemben, a mit pedig én el nem fogad­hatok semmiképen sem. A magyar közjog szerint a pápai nunczius csak épen annyi hatáskörrel vau felruházva, mint akár az angol, akár a belga követ. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Fontos ez azért is, mert nagy sajnálatomra és meglepetésemre azt kellett látnom, hogy e felfogást, melynek abban a jegyzékben gr. Kálnoky kifejezést adott, mintegy igazolta, jóváhagyta a prímás is, a ki pedig szerintem első sorban lett volna köteles a magyar közjogot és a maga saját jogát is, raelylyel a magyar állam őt felruházza, védel­mébe venni, mert a mi közjogunk szerint ő maga született követe a római kúriának, tehát minden lépés, melyet a nunczius e téren tesz, belemarkolás a prímás hatáskörébe is. E kérdésre nézve a miniszterelnök úr nem mondott semmit, és az újságokban sem olvasunk semmit. E kérdést tehát igy hagyni nem lehet, s remélem, hogy a miniszterelnök úr egy újabb felszólalásban erre nézve némi felvilágosítást fog adni. Ismétlem tehát, hogy a mennyiben e rá­útalás a lefolyt eseményekre gr. Kálnoky el­távozására vonatkozik, azt örömmel veszem tudomásul. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A midőn ezt teszem, engedje meg nekem a t. kormány és pártja, hogy ez alkalomból két dologra figyelmeztessem. Először is mindaz, a mi lefolyt, annak a világos felfedezése, hogy bizonyos bécsi körök kerülő « utakon akarnak beavatkozni Magyar­ország belügyeibe: minden más ténynél fénye­sebben iga?olja azt a felfogást, melyre már a délelőtti órákban Madarász József t. barátom rámutatott, azt a felfogást tudniillik, melyet mi képviselünk c házban a 67-ki kiegyezéssel szemben. (Úgy van! a szélsőbal felől.) Bebizonyul minden fontosabb eseménynél, hogy az olyan lejtő, melyen felfelé soha, hanem mindig csak lefelé lehet menni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A másik figyelmeztetés, a melyre engedel­met kérek, szól egyenesen a kormánypártnak. Volt alkalmuk most meggyőződni arról, hová vezet az a bátortalanság, melyet önök oly gyakran tanúsítanak, hová vezet ez a folytonos meg­hátrálás Bécs előtt. Odavezet, hogy most már 37

Next

/
Thumbnails
Contents