Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-475
264 * 75, országos ülés 1895. május 13-án, hétfőn. elnökének odaállította báró Bánffy Dezsőt, akkor gondoskodott volna arról is, hogy a maga politikai cselekvéseiért, politikai nyilatkozataiért akként állja meg helyét, hogy abból Magyarország méltóságára és tekintélyére semmi hátrány ne származzék. (Úgy van! abal- és szélső haloldalon.) Ha a többség a maga vezérséget, a maga kormányelnökségét báró Bánffy Dezsőre ruházta, akkor kötelessége, hogy őt a harczban is kövesse, a harczban is támogassa, hogy vele álljon, vagy vele bukjék. (Élénk helyeslés a szélsőhalon. Felkiáltások halfelöi: Ezt nem akarják! Egy hang jobbfelöl: Köszönjük a tanácsot/) Én azonban azt kérdem, hogy Magyarország méltóságával, Magyarország tekintélyével miként egyezik meg az, hogy hetek teltek el, a mióta Magyarország miniszterelnöke félhivatalos úton sértést szenvedett, és ha ezért nem tudott a miniszterelnök úr magának elégtételt szerezni a hivatalos úton, részére ott áll az erkölcsi út, nyitva áll a politikai út. A ki Magyarország legelső méltóságának helyét foglalja el, annak nem lehet személyes inzultusokat hivataltársaitól megtorlatlanul eltűrnie, (Zajos helyeslés halfelöi.) és ha azokat eltűri és mosolyogva tűri el, akkor ez csak azt mutatja, hogy ez a miniszterelnöki szék sokkal mélyebben sülyedt, mint egy egyszerű képviselőnek az ülőhelye. (Igaz! Úgy van! halfelöi) De, t. ház, azt kérdem én, szerzett-e a miniszterelnök valami elégtételt? Polónyi Géza: Ferencz József-rendet fog kapni! Ugron Gábor: Ha áll az, hogy oly tényezőkkel áll szemben és oly helyen kell keresni az elégtételt, a melyen ha megtagadtatik, az elégtételkeresésnek további módja és alkalma nincsen: akkor előtte áll az erkölcsi út. Egy politikai férfiú azt a méltóságot, a melynek tekintélyét nem tudja megoltalmazni, a melyet nem tud megvédelmezni, azt odahagyja, átadja sokkal hivatottabbak és képesebbek számára, de nem szerez nemzetének, nem szerez hazájának megaláztatások után megaláztatásokat. (Igaz ! Úgy van! halfelöi.) Telhetik a miniszterelnök úrnak kedve abban, hogy Bécsbe felszalad elégtételt követelni, és viaszajön elégtétel nélkül, vagy pedig az elégtételadás oly nemével, a mely ben önajkaival kellett saját kudarczát itt a parlament előtt bevallania, (Élénk helyeslés halfelöl.) és hogy önkezével hajtja végre magán azt a megaláztatást, a mely számára előkészítette az utat akkor, hogy midőn a fejedelem az ő ellenfelét különösebb kegygyei tünteti ki, újból Bécsbe megy hosszabb tanácskozásra, és ott újból egyszerűen pár percznyi kihallgatásban részesül, s a helyett, hogy megfontolná és ineg| gondolná, hogy állásában már az idők elmúltak, most minden perez kétszeresen számít és minden perezben mindnyájunknak az arczát a szégyenpír tüze futja el, hogy Magyarországnak ilyet el kell tűrnie, ilyen megaláztatást el kell szenvednie csakis azért, mert azon férfiúban, a ki az ország első méltóságát viseli, nem lakik annyi önérzet, (Élénk felkiáltások a hal- és szélső haloldalon: Igaz! Úgy van!) hogy odadobja tárczáját. (Hosszas zajos helyeslés halfelöl.) T. ház! Nem akarom tovább folytatni felszólalásomat. (Helyeslés johhfelöl, mozgás és nyugtalanság halfelöl és félkiáltások: Halljuk ! Halljuk !) Nem akarom, hogy a boszúság és a szégyen érzete még tovább izgassa az én kedélyemet. (Derültség a jobboldalon. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ugron Gábor: Nem akarom, t. ház, az országot annak a látománynak tenni ki, hogy mikor vannak férfiak itt e házban, a kik mindezt előkészítették s az ország számára, tudva, a kormány székébe oly férfiút állítottak, a ki az ügyek vitelére kellő képességekkel nem bir: akkor, midőn az országra háramlik ebből a kár, szégyen és gyalázat, tudnak nevetni a helyett, hogy elsülyednének. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon. Mozgás jóbhfelöl.) Ily látománytól a jóhiszemű embereket az országban, kik még vannak, meg akarván kímélni, nem folytatom tovább felszólalásomat, hogy ne legyen önöknek alkalmuk tovább nevetni saját gyalázatukon. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Interpelláczióm a következő: (Halljuk! Halljuk!) »Agliardi nunczius magyarországi utazása következtében küldetett-e jegyzék a külügyminisztérium által a római szentszékhez és fentaríja-e a kormány annak elküldése iránt követelését ? Melyek azon tények vagy nyilatkozatok, melyekkel a nunczius hatáskörét átlépte és a jegyzék elküldésére okot szolgáltatott? Kapott-e a miniszterelnök úr elégtételt és mit azon sértésért, melylyel a külügyminiszter félhivatalos támadásában illettetett? Beadta-e a kormány lemondását ?« (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon. Nagy zaj.) Elnök: Kérek csendet. (Halljuk! Halljuk!) A beadott interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. (Halljuk! Halljuk! a hal- és szélső haloldalon.) Több tárgya a mai ülésnek nincs; a legközelebbi ülés napirendje pedig meglévén, az ülést bezárom. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Halljuk b. Bánffy Dezsőt!) (Az ülés d. e. 11 óra 5 gerczkor végződik.)
