Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-474

474. országos ülés 1895. május 10-én, pénteken. 253 hivatkozom arra, a mit Horánszky t. képviselő úr mint helytelent jelzett, hogy tudniillik az 1890., az 1892. és az 1893. években az első évnegyed szintén hat és hét millióval maradtak vissza a megelőző évek hasonló időszakával szemben, de mégis azt hiszem, hogyha itt is tekintetbe veszszük az egyes visszamaradás! vagy kedvezőtlenebb tételeket, a mint ezt a képviselő úr az említett évekre nézve tette, úgy arra konklúzióra fogunk jutni, hogy tudniillik nem lehet az összes visszamaradást a gazdasági állapot kedvezőtlenségére vezetni vissza. (Úgy van! jobbfelől.) Nevezetesen a mint méltóztatnak látni, a kiadásoknál az egyik többlet 1,600.000 forintot tesz, még pedig a vízszabályozási társulatoknak adott állami hozzájárulás, a mi törvényen alapszik, a mi tehát a gazdasági viszonyokkal összeköttetésben egyáltalán nincs, hanem összeköttetésben áll a vízszabályozási munkálatok befektetéseivel. A vasutaknál 800,000 forintot tesz az a többkiadás, a mely a nagy havazás és aimormis időjárás miatt következett be. Vonalszaporúlatok a vasútaknái 200.000 forintnyi többkiadást eredményeztek. Mindezen tételek olyanok, a melyek nincsenek a gazdasági állapottal semmi összeköttetésben. Igaz, hogy a bevételek a fogyasztási adóknál 3,300.000 forinttal visszamaradtak, e visszamaradás egyrésze azonban tisztán csak technikai és elszámolási körülményekre vezetendő vissza, másrésze mindenesetre a csökkent fogyasztási képességgel áll összefüggésben, de más bevételi többletekkel ellensúlyoztatik. Azonban hogy ez be fog bizonyos mértékig következni, azt, tekintettel a fenforgó viszonyokra, egyáltalában nem vontam kétségbe és megnyugtatásomra szolgál az, hogy a viszszaesés nem nagyobb mérvíí, mint a mennyi az első évnegyed keretében mutatkozik. Mindezekből, t. ház, azt hiszem levonhatom azt a következtetést, és ezt különösen hangsúlyozni kívánom, hogy sem a törvényjavaslat, sem annak indokolása, sem az első évnegyed eredménye, sem a tényleges péntári helyzet nem adnak alapot arra, hogy ezekből akár az államháztartartás rendes menetének fennakadására, akár pedig az államháztartás egyensúlyának veszélyeztett voltára bármi tekintetben is következtetést lehessen vonni. Mindazonáltal készséggel elfogadom azt a jótanácsot, mely a pénzügyi bizottság jelentéséből hangzik a kormányfelé és a mely így szól: ^vigyázzunk az államháztartási keretnek lehető' betartására, és ne tekintsük a legutóbbi évek rendkívüli eredményét jövőben is bizton várható fedezetnek«. Részemről teljes készséggel elfogadom e tanácsot és kötelességemnek ismerem ezt mindig szemem előtt tartani. Méltóztassék azonban megengedni, hogy ugyanakkor azt a tiszteletteljes kérést intézzem a t. házhoz is, méltóztassék ezt a tanácsot szintén magáévá tenni, méltóztassék útját állni minden olyan áramlatnak és törekvésnek, mely mindent az államtól kíván és követel, mert ily törekvéssel szemben sem a mi pénzügyi állapotaink, de egyetlen államnak pénzügyi helyzete és egyensúlya sem volna fentartható. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek után, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy még csak pár rövid észrevételt tehessek azokra, a mik itt elmondattak. Okolicsányi t. képviselő úr nem hajlandó a törvényjavaslat 1. §-ában kontemplált intézkekedést magáévá tenni a regálé-kötvények iukamerálására nézve, mert szerinte a regálé-kötvények törzsvagyont képeznek és ez az állampénztár ezéljaira fel nem használható. Azt hiszem, hogy azok a beruházások, vagyis azok a dolgok, a melyekre az állampénztár készletei az elmondottak szerint eddig felhasználtattak, és első sorban a vasi\tak, szintén törzsvagyonát képezik az államnak és semmi esetre sem tartanám helyesnek azt a pénzügyi politikát, hogy készpénz tartassák az állam pénztárában mint törzsvagyon, hanem mindenesetre helyesebb az, hogy azok az összegek, a melyek feleslegesen rendelkezésre állanak, gyümölcsöző befektetésekre használtassanak fel, a mely czélokra különben kamatteherrel járó kölcsönpénzeket kellene igénybe venni. Állította a t. képviselő úr, hogy íme e törvényjavaslat fonalán kiderül, hogy az utolsó évek budgetjei nem voltak reálisak, mert most derül ki, hogy a budgeten kivűl igen nagy kiadási tételek voltak szükségesek. Azt hiszem, hogy akkor lehetne állítani, hogy e budgetek nem voltak reálisak, ha az előirányzott bevételek nem fedezték volna az előirányzott kiadásokat. Minthogy azonban köztudomású dolog, hogy 30, 40, sőt 50 millióval is több volt az említett években a bevétel, mint a kiadás, azt hiszem, hogy erre alapítani a budget irreális voltát csakugyan alig lehetséges. (Úgy van! jobbfelöl.) Helfy Ignácz képviselő úrnak arra a megjegyzésére, hogy nem szabad és nem illik ily kényszerhelyzetbe hozni a törvényhozást, megadtam a választ már az előbbiekben, midőn kimutattam, hogy hiszen itt a törvényhozásnak obruálásáról vagy meglepetéséről egyáltalában nem lehet szó, mert mindazok a kiadások, melyeknek fedezése itt a javaslatban fel van sorolva, mind a törvényhozásnak nemcsak tudtával, hanem egyenes rendelkezésére történtek. (Úgy van! jobbfelöl.) Horánszky Nándor t. képviselő úr szemrehányást tesz nekünk azért, hogy a regáléból