Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-474

^44 Hi. országos ülés 189B. májas 10-én, péntekea. és sokkal nagyobbak, mint a mennyit ki fognának tenni az előttünk fekvő törvényjavaslat alapján kiegészítendő készletek, milyen könynyen, csaknem észrevétlenül apadtak le közel 100 millió forinttal, akkor nem nyugodhatunk meg abban, hogy az állam törzsvagyona ugyanezen pénztári készletek közé vonassák be és esetleg ezen törzsvagyon vagy annak egy része ugyanabban a sorban részesüljön, mint az eddigi pénztári készletek, hogy tudniillik rövid idő múlva nyomát se találjuk. Felhatalmazást kér továbbá a t. kormány az előttünk levő törvényjavaslatban arra is, hogy a tisza-szegedi kölcsönből visszafizetett 15,800.000 forintot szintén a pénztári készletek közé vonhassa be. A törvényjavaslat indokolásában azt mondja a t. miniszter úr, hogy ezen intézkedésnek sem áll ma már semmi az útjában, mert azon tisza-szegedi kölcsönalap, a melyet az 1880: XX. tcz. következtében létesítettek, ma már úgysem felel meg akkori rendeltetésének és alig lehet arra számítani, hogy ármentesítő vagy egyéb vizi társulatok ezen alapból ma már kölcsönöket vegyenek fel, miután sokkal olcsóbb és előny ösebb kölcsönhöz juthatnak más úton. Hát ebben tökéletesen igaza van a t. miniszter úr indokolásának, mindazonáltal — tekintettel sokféle közgazdasági igényeinkre — én szükségesebbnek és helyesebbnek tartanám azt, hogyha ezen alap fentartatnék és úgy, a mint az 1889: XXXI. tcz. 10. §-a rendeli, a közgazdasági alap javadalmazására és bővítésére fordíttatnék. Az 1889: XXXI. tcz. értelmében ugyanis a kölcsönből az állampénztárba befolyt pénzek alapszerüen kezelendők s azokból — íígy gondolom — 1,200.000 forint a közgazdasági alap javadalmazására fordítandó a végből, hogy ezen alap tőkéje és kamatjövedelmei a pénzügyi és földmívelésügyi miniszter egyetértő rendelkezésével egyes közgazdasági czélok elérésére és vállalatok létesítésére legyenek fordíthatók. Hogyha ezen a tisza-szegedi kölcsönből befolyt pénzek a közgazdasági alaphoz csatoltatnának, azáltal biztosítva látnám azt, hogy azok csakugyan és kizárólag közgazdasági czélokra, minden oldalon beteg gazdasági viszonyaink segélyezésére és erősítésére fordíttassanak; mig ellenben ha azok most egyszerűen a pénztári készletekhez vonatnak be, akkor alaposan tarthatunk attól, hogy épen úgy, mint eddig, pénztári készleteink nyomtalanul elkallódnának. A törvényjavaslat és annak indokolása egyúttal szomorú fényt vet a legközelebb elmtlt évek budgetjére, a mennyiben ezen törvényjavaslatból győződünk meg arról, hogy tényleg a legközelebbi években a budget reális nem volt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, hogyan lehetne reálisnak tekinteni az oly budgetet, mely nagy fölöslegeket mutat ki egyszerűen azáltal, hogy bizonyos szükségletek fedezését kihagyja a költségvetésből (Úgy van! as szélső baloldalon.) és utólag a törvényhozásnak külön felhatalmazása alapján, pénztári készletekből fedezi ezen költ ségeket ? (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon) A pénztári készletek keletkezését igen jól ismerjük. (Halljuk! Halljuk!) Tudjak, midőn a regálémegváltási operáczió keresztül vitetett, a fogyasztási adók a lehető legmagasabb fokra srófol tattak fel, a regáléknak bérbeadása útján, tehát mesterséges úton egy nagy jövedelem éretett el, a mely, hogy mesterséges volt, arról mindinkább meggyőződtünk azáltal, hogy most már ez a jövedelem fenn nem tartható és a jövőre nem biztosítható. A megterheltetés egyáltalán a legnagyobb mértékben alkalmaztatott, (Halljuk! Halljuk/) és a hol nem az állam közvetlenül rótt új terheket a polgárokra, ott a községek körébe utasított oly teendőket és azok költségeinek a fedezését, a melyek a községek pótadóját folytonosan növelték és ezáltal a polgárságnak a megterheltetését szintén a legnagyobb mértékben szaporították. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Annyira vagyunk e tekintetben, hogy tovább megterheltetésre — azt hiszem — Magyarországon többé senki gondolni sem mer. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyen mesterséges és erőltetett úton állottak elő azok a feleslegek az előirányzatokban is és állottak elő a szigorú — némely helyen túlszigorú — behajtási eljárás következtében azok a tényleges feleslegek is, a melyekről a zárszámadások szólanak. Ilyen módon képződtek a pénztári készletek, és az ország közvéleménye alig vette észre, hogy időközben egészen csendesen keresztülcsúsztak oly törvényjavaslatok, a melyekben egyes intézkedések imitt-amott lehetővé tették a kormánynak azt, hogy belemarkoljon a pénztári készletekbe (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy oly szükségleteket, a melyek a költségvetésbe felvéve nem voltak, fedezhessen ezen pénztári készletekből. (Úgy van! a snélsö baloldalon) Ennek következménye azután az a jelenség is, hogy az a nagy hozsánna, a melylyel még néhány év előtt a mi fináncziáinkról mindenhol, de különösen hivatalos oldalról beszéltek, teljesen nyomtalanul hangzott el. Mindenütt meggyőződünk arról, hogy a mi pénzügyeinknek nem oly kedvező az állása, a minőknek néhány év előtt feltüntetve volt. és a közvélemény, a mely az akkori közvetlen hatás és a hivatalos trombitálás által (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a megelégedés és a boldogság mámorába volt beleringatva, mindinkább magához tér, kijózanodik és