Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-473

238 173. országos Uíés 1895. május 7-én, kedden. elütni. Hogy egyebet ne említsek, itt van például a dynamit. Ez tisztán vegyi úton előállított anyag, két eddig ismert anyag összetételéből áli, a glycerin és légsav összetételéből. Ha megtiltjuk, hogy ezentúl vegyi úton valamit elő lehessen állítani, a dynamit és hasonló robbantó anyagok előállítását abszolúte nem kísérelheti meg senki s akkor ez a szabadalom értékét elveszti. E kettő között tehát különbséget kell tenni, de ez a törvényjavaslat ezt a különbséget kellőkép meg nem teszi. Ilyen hiba, — a mire Helfy Ignácz t. tagtársunk szintén rámutatott, — hogy a ki másnak szolgálatában áll, az szabadalmat nem kaphat, hanem a szabadalom illeti azokat, a kiknek szolgálatában áll. Csak egy példát idézek a t. miniszter úrnak. (Halljuk! Halljuk!) Az első dynamo-elektrikus motort, melyet egyáltalában föltaláltak, s melynek útján lehetett az elektriczítást mozgató erővé átalakítani, egy egyszerű párisi asztalos, Gcrain, találta fel, a ki szintén ott volt egy gyár kötelékében, mint egyszerű napszámos volt alkalmazva, és ha ott is ily rigorozítással jártak volna el, és ha — hogy így fejezzem ki magam — ily barbár módon akarták volna a munkaadó javára munkájától megfosztani azt, a ki a találmányra reájött, akkor Grram soha abból magának hasznot nem szerezhetett volna, hanem igenis haszna lett volna munkaadójának. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért én nem tartanám czélszerütleu dolognak, sőt helyesnek találnám, ha a t. miniszter úr is elfogadná Helfy Ignácz t. képviselőtársam propoziczióját, a melyhez magam is hozzájárulok, daczára annak, — mondom, — hogy én a részletes tárgyalás alapjául elfogadom ezt a javaslatot. Talán szavazhatnánk e javaslat felett általánosságban a mai ülésen és akkor a részletekre nézve áttennők ezt a jogügyi bizottsághoz, hogy véleményt adjon róla oly időben, hogy azt még a pünkösdi szünet előtt letárgyalhatunk. (Helyeslés a bal • és szélső baloldalon.) Igen kérem a magam részéről is a t. miniszter urat, hogy méltóztassék ebbe beleegyezni és a t. házat, hogy méltóztassék ehhez képest határozni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Halljuk a minisztert!) Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy nem én nyújtottam be ezen törvényjavaslatot, hanem még hivatali elődöm, és bár azon körülményből, hogy vissza nem vontam, a látszat is a mellett szól, hogy ezen törvényjavaslatot magamévá tettem, mégis ezen szempontból is kötelességemnek tartom a törvényjavaslatra vonatkozó nézeteimet a t. házzal megismertetni. (Halljuk! Halljuk!) Azon álláspont, melyet ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalok, kiindul azon állapotból, mely jelenleg a szabadalmi ügyekre nézve egyáltalában fenforog. Méltóztatik a t. ház tudni, hogy a szabadalmi ügyekre nézve jelenleg az 1852. évi augusztus hónapban megjelent pátens az irányadó, mely az 1867. évi XVI. törvényczikk 16. §-ában törvényerőre emeltetett. Ezen törvénynek határozmányai értelmében a szabadalmi ügy jelenleg a monarchia másik országával közösen, együttesen intéztetik el, oly értelemben és oly módon, hogy azon szabadalmak, melyek az egyik állam által adatnak ki, egyszersmind a másik államban is érvényesek. Ezen intézkedés azon hátrány nyal járt, hogy mivel a szabadalmaknak túlnyomó, nagyobb része Ausztriában jelentetett be, és a díjak ott fizettettek, a hol a bejelentés megtörtént, a szabadalmi díjak legnagyobb része Ausztriában folyt be, Magyarországnak pedig csak egy igen csekély kis rész jutott. Már ezen a hátrányon iparkodott a törvényhozás segíteni akkor, midőn az 1878 : XX. törvényczikk 16. §-a elrendelte azt, hogy a azabadalmi díjak ugyanazon államnál fizetendők be, a hol a bejelentés történik és a szabadalom kiadatik; mindazonáltal a másik állammal közöltetvén, lajstromozási díj fejében a bejelentési, illetőleg szabadalmi díjnak 25°/o-a fizettessék. Ezen intézkedés a pénzügyi "oldalán a dolognak némileg segített, mert azóta a szabadalmi díjakból nagyobb összeg folyt be itt lajstromozási díj czímén, de még mindig sokkal csekélyebb, mint a mennyi az országot megillette volna. Az a pátens, mely utólagosan törvényesíttetett nálunk, az az úgynevezett bejelentési rendszerre volt fektetve; azonban az iparnak folytonos fejlődése folytán mindinkább érezhetőbbé lettek azon hátrányok, melyek ezen bejelentési rendszerrel járnak, és mindinkább égetőbb lett annak szüksége, hogy az egész szabadalmi ügy nálunk is leformáltassék. Meg is indíttattak c tekintetben a tárgyalások mindkét állam kormányai között, és pedig eleinte azon alapon, hogy úgy, a mint eddig, jövőre is együttesen intéztessenek el ezen ügyek. Azonban már a tárgyalások folyamán világossá vált az a meggyőződés, hogy ezen alapon azt tovább fentartani lehetetlen. Lehetetlennek mutatkozott ez először azért, mert hiszen a két államnak ipari fejlődése között igen nagy eltérés van, és így az épen az ipar támogatása czéljából alkotott szabadalmi törvény az iparfejlődés különbözősége folytán nehezen alapítható egyöntetű és együttes eljárásra. De felmerült még egy másik nehézség is: az ipari ügyek kezelésére egy közös hatóságot kellett volna felállítani, a mely közös hatóság