Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-473

473. országos Illés 1* léteznek oly találmányok a melyek igaz, hogy hadászati ezélokra is nagyon alkalmasak, de alkalmasak más ezélokra is, gazdászati, szállítmányozási és másnemű ezélokra és mind ezt ki akarják szolgáltatni a közös hadügyminiszternek. Hozzáteszem, hogy egészen felesleges is ezen intézkedés, ha fentartatik a későbbi 14. §., a hol maga a kereskedelmi miniszter fentartja magának a szabadalom igénybe vételét. Ez is szigorú, de ott legalább kompenzáczióról is van szó, és ott csakis a prioritási jogot tartja fenn magának a kormány, és ott benne van az, hogy »ha szükséges akár a tsngerészetnek, akár a hadügyi ezélokra általában«. De ez, a mi ebben a pontban foglaltatik, oly korlátozás, mely nemcsak a feltalálót korlátozza működésében, hanem devalyálja, úgyszólván megsemmisíti azt a függetlenséget, melyet e téren legalább az 1893-ki törvénynyel kivívnunk sikerült (Helyes lés a szélső baloldalon.) A harmadik pont helyes a maga szándékában és czéljában, de a definiczió szintén rossz az, bizonytalan, és erre valami más fogalmazást kellene találni. Azt mondja a harmadik pont, hogy nem engedélyezhetők szabadalmak tudományos tantételekre és elvekre, mint ilyenekre. Engedelmet kérek, a ki áttanúlmáuyozza a találmányok történelmét, azt fogja találni, hogy minden találmány egy tantételre van alapítva. Watt, mikor feltalálta a gőzerőt, mindenekelőtt bizonyosan felállította magának azt a tantételt, hogy ha -neki sikerül a gőzből bizonyos erőt fejleszteni, az képes lesz a mozdonyt is mozgásba hozni. Még maga az az egyszerű munkás is, a ki iskolákat nem végzett, a kinek sikerült egy találmánya, igaz, hogy definiálni nem tudja a tantételt, a melynek alapján találmányát feltalálta, de tapasztalati úton józan eszével, találékonyságánál fogva ő megtalálta azt a tantételt a melynek alapján találmányát létrehozta. Nem is szólva arról, hogy az elvek mit keresnek itt, nem is tudom, hogy ezzel mit akarnak mondani, ha csak nem akarják kizárni azt, hogy itt a házban egy párt a maga elveire pátenst kérjen. Itt van a negyedik pont, a mely szintén korlátoztatik, a mit nem támadok meg feltétlenül, de kötelességem a t. ház figyelmét arra felhívni. Ugyanis kizárja a találmányokat az állati és emberi élelmezésre szolgáló czikkekre. Azt hiszem, ezt így általánosságban minden körülírás nélkül elfogadni nem lehet. Erre is idézek^ rögtön példát. Épen a napokban olvastam, hogy egy Miliőt nevezetű franczia a korpából oly gyártmányt talált fel, hogy azt egy kalácsnemű formába gyúrja át, a mi által eléretik először az, hogy sokkal kevesebb tért foglal el, a mivel a raktározás könnyebbé tétetik és sokkal 95. május 7-én, kedden. (.735 tovább eltartható, mert hiszen tudjuk, hogy a korpa hosszú ideig nem áll el raktározásban éá a franczia akadémia konstatálta erről a találmányról, hogy ez az állatok élelmezésére sokkal táplálékouyabb és különösen ajánlatosnak mutatkozik ez azoknak, a kik tehenészettel foglalkoznak, a mennyiben a korpa a fcejanyagot nagyon előmozdítja. Hát ez az úr, ha közöttünk élne, ezen törvényjavaslatnak törvény nyé válása után nem volna képes, hogy az ő találmányát értékesítse, mert itt az állatok élelmezésére szolgáló czikkek is ki vannak zárva a szabadalmazásból. De különben is czélját sem látom annak, hogy miért zárjuk ki ezeket a czikkeket. Hiszen az csak a közgazdászainak javára szolgál, ha valaki az állatok élelmezésére olcsóbb, vagy táplálékonyabb eljárást tud feltalálni, és az összes emberiségre nézve nagy haladás volna az, ha valaki oly czikket tudna javítani, mely az emberek táplálására szolgál. Az ötödik pont a gyógyszerekre yonatko zik. Én is helyeslem, hogy az bizonyos korlátozás alá essék, miután az a közegészségügybe vág, és kell, hogy a lehető legszigorúbb ellenőrzés alá helyeztessek. De a gyógyszereket általában kiküszöbölni a szabadalmazható tárgyak közül, megint nem találom helyesnek, és az a gyakorlati élettel is ellenkezik. Mindnyájunknak még friss emlékezetében'van, midőn néhány évvel ezelőtt a kochin feltaláltatott, az orvosok mily nagy zajt ütöttek vele, és Koch rögtön szabadalmat nyert rá, és csakugyan kezdte a koehinfc nagyon drágán értékesíteni. A dologból ugyan nem lett semmi, de ő szépen meggazdagodott. A hatodik pontot sem hagyhatom megjegyzés nélkül, mely a vegyi úton előállított czikkekre vonatkozik, melyekre egy későbbi szakasz alapján az illetők csakis az eljárásra nézve kaphatnak szabadalmat, magára a készítményre nem. Ezt már a hazai ipar és kereskedelem érdekéből káro^ intézkedésnek tartom, — és ezt igen jól láttam kiemelve egy, a napokban megjelent röpiratban — mert épen az, hogy a vegyi úton előállított készítményre nyer valaki szabadalmat, bátorítja ot is, a hazai tökét is arra, hogy azon czikkre gyárakat állítsanak fel; így pedig, ha csak az eljárásra adunk szabadalmat, az illető az eljárást értékesíti itt is, a külföldön is, a hogy lehet, magát a készítményt pedig gyártani fogják a külföldön. Túlzottnak tartom a technikai tudomány mai stádiumában a harmadik szakasz negyedik bekezdését, mely szerint a találmány megjelenéséig legalább 100 év kell, hogy elmúljék azon időtől kezdve, a mikor azon nyomtatvány megjelent. Engedelmet kérek, ha felére, ötven évre 30*