Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-471

471. országos ülés 1895. május 4-én, szombaton. 221 Ezzel szemben a mai reggeli lapok mindannyian a »Politische Correspondenz« nevíí félhivatalos lap nyilatkozatát közlik, melynek ide vonatkozó részeit nem akarom felolvasni, mindenki ismeri azokat, melyek szerint azonban a magyar kormány ós a külügyminiszter közt e tekintetben, tudniillik Agliardi nunczius úr magyarországi tartózkodása és az ezzel kapcsolatosan előforduló tények tekintetében nem TOlna meg az az egyetértés, melyet a kormányelnök úr nyilatkozata konstatál, mert ama közlemény szerint az erre vonatkozó tárgyalások még nem volnának befejezve. Továbbá ugyanaz a közlemény határozottan tagadóba vonja azt, a mit a miniszterelnök úr állított, hogy tudniillik a római szentszéknél a diplomácziai lépések már tényleg megtörténtek. Lehet mondani, és én magam is azon az állásponton vagyok egyelőre, hogy ez a közlemény csak egy, habár sugalmazott, de privát vállalatot képező lapnak közleménye. Ámde az az általános feltűnés, melyet ez a közlemény keltett, annak átvétele a sajtónak összes orgánumai által, tartalma valódiságának elfogadása a sajtó azon részénél is, mely a kormányhoz közel áll, és a kormánynyal összeköttetésben van, továbbá a minisztereluök úrnak kétségtelenül ezzel a hiirel összefüggő elutazása, komolyságot kölcsönöz ennek az inczidensnek, melyet tehát szerintem a magyar képviselőház körében fel kell világosítani. (Helyeslés a baloldalán.) Mindenekelőtt tudni kell, hogy a »Politische Correspondenz«-uek ez a közleménye valóban a külügyminiszternek inspiracziójával függ-e össze, a mit a sajtónak összes orgánumai elfogadni és feltenni látszanak, a miről azonban nekünk hivatalos tudomásunk nincs. Ha ilyen összefüggés nincs, akkor természetesen az egész inczidens tökéletesen jelentéktelen. Ha azonban az a közlemény tényleg a külügyminiszternek felfogását fejezi ki, akkor áthidalhatlan ellenmondás van nemcsak a között az álláspont között, melyet a magyar kormányelnök és melyet a külügyminiszter ebben a kérdésben megindítani látszott, mert ne feledjük el, hogy az akcziónak megindítása, nem csupán a válasz, de maga a kérdésnek felvetése kormánypárti oldalról történt, tehát teljesen jogos az a feltevés, hogy magának a kérdésnek felvetése a kormány előleges tudatával és beleegyezésével történt; (Ügy van! balfelől.) mondom, nemcsak a kormánynak felfogása, a kormánynak akcziója és a külügyi hivatalnak felfogása között van akkor ellentét, de ellentét van azok között a tények között is, melyeket a miniszterelnök úr állít, és melyeket az általam idézett közlemény megezáfol. p En, t. ház, a dolgok ily állásában, és a miniszterelnök úr távollétében nem szándékozom e tények bármelyikének, az ügy fázisai bármelyikének kritikai méltatásába bocsátkozni; én ezt fentartom magamnak, és meg fogom tenni akkor, mikor a miniszterelnök úr részéről választ nyerek azokra a kérdésekre, melyeket hozzá intézni fogok. Akkor teljes nyíltsággal és leplezetlenséggel fogom megmondani a t. háznak azt, hogy az ebben az ügyben szereplők mindegyikének ténykedéseiről mit tartok, miben tartom őket hibásaknak, miben nem. Ma kérdésemnek egyedüli czélja az, hogy azokat a pontokat jelöljem meg, a melyekre nézve felvilágosítás szükséges, még pedig felvilágosítás szükséges mielőbb, mert — föltéve mindig, hogy az idézett közlemény a külügyminisztériumnak inspiráczióival függ össze — ez olyan helyzetet teremt, melynek komolysága iránt senki kétségben nem lehet, a mely hosszá ideig függőben nem maradhat, a mely egyik vagy másik irányban megoldást kivan (Helyeslés balfelől.) A mire nézve tehát tisztába kell jönnünk, az felfogásom szerint mindenekelőtt az, hogy minő fontosságot kell egyáltalában tulajdonítani a »Politische Correspondenz« idézett nyilatkozatának; másodszor, ha a közlemény valóban eltérést fejez ki a magyar miniszterelnök és a külügyminiszter között, nem csak a tények megítélésében, nemcsak a politikai äkezió irányára nézve, hanem maguknak a tényeknek valódiságára nézve, akkor ki nem lehet térni az elől, hogy mindaz, a mi történt és a mi nem történt, teljes részletességgel és teljes világossággal adassék elő a magyar képviselőház előtt. (Helyeslés balfelöl.) Akkor névszerint tudnunk kell, hogy Agliardi nunczius úrnak Magyarországon tartózkodása alatt melyek azok a tények és nyilatkozatok, a melyekben a magyar kormány a nunczius jogkörének túllépését látja. (Helyeslés balfelől) Mert, t. képviselőház, ez a ház megelégedhetik azzal, hogy a kormány abbeli általános felfogásának adott kifejezést, mely szerint említett nagykövet úr jogkörét túllépte; hanem mihelyt ezt a körülményt diplomácziai akcziónak tárgyává teszik, azt hiszem, hogy ennek a diplomácziai akcziónak természete szerint illetékes helyen preczize és konkrété meg kellett jelölni azokat a tényeket, a melyek ellen a magyar kormány kifogást emelt. (Helyeslés balfelöt.) És minthogy nekünk most erről a megtörtént vagy meghiúsult diplomácziai akczióról is részletesen kell értesülnünk, már csak ebből a szempontból is szükséges tudnunk, mely konkrét tényekre alapította a magyar kormány azt a kívánságát, hogy a külügyminisztérium Rómában