Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-471

204 47.'. országos ülés 1895. május 4-én, szombaton. ban tartsunk ülést. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az igaz, hogy ez jól fogja szimbo­lizálni közjogi állapotainkat, (Igás! Ügy van! a szélső haloldalon.) pedig nem foghat büszkesé­günkre válni, hogy itt is a mi eltörpííltségünket kell a világ előtt kimutatnunk. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A t. bizottsági előadó ár azt mondja, hogy a királyi család tagjainak szobor-esoportozata is fel fog állíttatni az áj országházra. Azt kell, hogy kérdezzem, hogy a mi összes királyaink­nak szobra fog ott fölállíttatni, és kell hogy kérdezzem, hogy mi igaz abból a hirből, hogy csak némely királyaink szobra fog az ország­házra felállíttatni és ezek közt II. József csá­száré, ki soha magát meg nem koronáztatta, szintén fel fog állíttatni az új országházra? En, ha minden király szobra felállíttatik, semmi ki­fogást nem emelhetek azellen, hogyha egy tényleg uralkodott, de magát meg nem koroná­zott király szobra is az új orsságházra felállít­tatik; de hacsak némely kiválóbb fejedelmeink szobra fog az országházra felállíttatni, akkor én azt megengedhetőnek nem tartom, hogy egy király, ki magát meg nem koronáztatta, ki a magyar alkotmányt elnyomta és eltiporta, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) abban a meg­tiszteltetésben részesíttessék, hogy a magyar alkot­mányosság monumentális épületére, az országház épületére az Ő szobra fölállíttassék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A fejedelmek őseik és elődeik által elvállalt és esküvel megpecsételt kötelezettségeiknél fogva kötelesek az ország alkotmányát megtartani, magukat megkoronáztatni, hitlevelet kibocsátani, a koronázási esküt letenni. A ki ezt nem csele­kedte, a ki ezeket mellőzte s ezek mellőzését arra használta fel, hogy lelkiismeretét feloldja a magyar törvények, a magyar alkotmány megtartásának kötelezettsége alól, annak a ma­gyar alkotmányosság épületén helye nincs. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért kérem a t. előadó urat, hogy nekünk eziránt felvilágosítást adni szíveskedjék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Azon je­lentésben, mely előttünk fekszik, többek között a következőket olvasom: »A lakatos-munkák iránti versenytárgyalásra nézve megemlítendő­nek vélem, hogy az első ízben kiírt verseny­tárgyalás feltételei értelmében a, versenyzőknek oly ablakcsukó, ajtósarok és zárszerkezetre kel­lett ajánlatot tenniök, a melyekre nézve utóbb kiderült, hogy azokra az egyik ajánlattevőnek szabadalma van s hogy ez csak oly árakon haj­landó szabadalmát versenytársainak átengedni, melyek mellett azok vele a versenyt ki nem állhatták. Ennélfogva az első versenytárgyalást az országház építésének végrehajtó bizottsága megsemmisítette és új versenytárgyalást írt ki, mely szerint minden ajánlattevő bármely szer­kezettel szabadon versenyezhetett*:. Ügy értesültem, hogy az első versenytár­gyalás alkalmával pályázott azon egyén is, ki bizonyára nagy készültséggel, nagy fáradalmak­kal és nagy költséggel találta fel azon különös zar és egyéb szerkezeteket, melyekre a szabadalmat megnyerte. Úgy értesülök továbbá, hogy az összes ajánlattevők közt ez volt a leg­előnyösebb ajánlattevő, nem tudom egyénileg, hogy ki az. Hogy azonban mégis ez a munka másnak kezébe jusson, mint a ki már előre ki­szemelve volt olyanul, hogy ezt a munkát meg­nyerje, ez vonta volna maga után azt, hogy az első versenytárgyalást meg kellett semmisíteni és új versenytárgyalást kellett kitűzni. Ha ez a tény való volna, akkor itt oly eljárással lenne dolgunk, melyet én, különösen állami vállalkozásoknál szolidnak el nem ismer­hetek. (Igiz!Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Kérdezem tehát az igen t. pénzügyminisz­ter urat, hogy valóban úgy áll-e a dolog, a mint értesülök, mert ha úgy áll, akkor nézete­met feníartom ; ha azonban nem úgy áll, akkor szükséges, hogy a vállalkozó világ a szolid eljárás tekintetében épen a kormány részéről nyerjen megnyugtatást. Ez volna kérésem a t. pénzügyminiszter úrral szemben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház, csak egy pár rövid megjegyzésre kívánok szorítkozni azok tekintetében, miket a felszólalt t. képviselő urak elmondani méltóz­tattak. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor t. képviselő úr kifogásolta azt, hogy nagyon lassan halad az országház építése, egyszersmind nehezményezte azt is, hogy az állványok lebontása csak az 1897. évre van kilátásba véve és e miatt a millenáris díszülés nem lesz kellő ünnepélyességgel megtartható. A mi az építkezések lassú haladását illeti, t. ház, azt hiszem, hogy valamely alaposabb ok panaszra alig merülhet fel, mert hiszen azon lefolyt kilencz év alatt, a mióta ezen munkála­tok folyamatban vannak, a munkálat elért stá­diumát tekintve, egy oly monumentális műnél, a hol az építési időszakokat egész pontossággal megállapítani nem lehet, az eredményt kielégítő­nek lehet mondani, miután tudva van, hogy az építés külsőleg annyira előrehaladt, — és ez ebben a jelentésben is konstatálva van, — hogy nem az 1897. évben, hanem az 1896. évig, tehát a millenáris ülés megtartásáig lehetséges lesz az állványokat lebontani és még az épület belső részében is azon helyiségeket elkészíteni, a melyek azon díszülés megtartására fognak

Next

/
Thumbnails
Contents