Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-468

468. országos ülés 1895. május 1-én, szerdán. 157 kezében az országban elhelyezett volt összes élőhelyek megtakarított vagyonát, ha ez a budapesti pénztár megtagadta erre a belügyminiszteri felhívásra — a mint hogy tényleg megtagadta — nz élőhelyeknek azt az igényét, hogy mindegyik a maga befizetése arányában részesülj ön ezen őket közösen megillető vagyonban, akkor az én gondolkozásom szerint már most előállott, illetőleg már akkor bekövetkezett azon időpont, midőn ezen megtagadó határozat létrejött, a melyben a kormánynak intézkednie kellett volna arra néz\e, hogy ezen az összes munkássegélyzíí pénztárak közvagyona zárlat alá vétessék, felszámoltassék, és azután abból az illető volt előhelyi pénztárak a maguk illetőségének kiadásához hozzájárulhassanak, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert nemcsak hogy méltányos, nemcsak hogy jogos ezen követelés, de annyira törvényes is, hogy ha ilyen úton-módon az igények ki nem elégíttetnének, előreláthatólag a kérdés törvény útjára fog vitetni. Ámde a törvény rendes útja a míg egyfelől beláthatlan időkig elodázhatja ezen országszerte nagy nyugtalanságot felkeltő kérdést, addig másfelől e perek igen tetemes pénzáldozattal és költséggel fognak járni, úgy, hogy a kerületi pénztárak vagyonának egy jelentékeny részét ezen költségek fogják felemészteni. Épen ezért, én a magam részéről nem járulhatok a t. belügyminiszter úr válaszához, és kérem ennek a kérdésnek a tárgyalásra kitűzését. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház ! Csak röviden akarom megjegyezni, hogy úgy látom, a t. képviselő úr teljesen félreértette az én válaszomat. Én ugyanis nem mondtam, hogy ebben a dologban bármely végleges határozat volna; sőt nagyon is hangsúlyoztam azt, hogy a dolog még minősen véglegesen jogerős határozattal eldöntve, vagy is: sub judiee lis est. Tehát nem tartottam sem megengedhetőnek, sem alkotmányosnak, hogy én ily kérdésben nyilatkozzam az iránt, hogy ha megfelebbezteíik a dolog, a miniszter miként fog határozni. Más nyilatkozatot nem tehetek. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Tudomásul veszi-e a ház a Szinay képviselő úr interpellácziójára adott feleletét a belügyminiszter úrnak? (Igen!) Tudomásul vétetik. Következik Molnár József képviselő úrnak a pénzügyminiszterhez intézett interpellácziójára adandó válasz. (Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Molnár József képviselő úr múlt hó 27-én egy interpellácziót intézett hozzám a bankkéraéeben, a melyre kötelességemnek tartom válaszomat a következőkben megadni. (Halljuk!) Előrebocsátom azt, hogy nem osztozom azokban, miket a t. képviselő úr interpellácziójának indokolásául.előterjesztett, mindazonáltal az előadandó okoknál fogva nem tartanám helyesnek ez alkalommal a kérdésnek bővebb taglalásába bocsátkozni, (Helyeslés jobbfelől.) és azért szorítkozom tisztán csak a feltett kérdésekre adandó válaszra. (Halljuk!) Az első kérdés, melyet a t. képviselő úr hozzám intézett, az, hogy az osztrák-magyar bank adott-e be kérvényt szabadalma meghoszszabítása iránt ? Erre nézve van szerencsém a következőket válaszolni. Az osztrák-magyar bank alapszabályainak 105. szakasza szerint a bank közgyűlése a bankszabadalein lejárta előtt három esztendővel tanácskozik és határoz azon kérdés felett, hogy kérje-e a szabadalom megújítását. Érre való tekintettel, és a két kormány és a bank között folytatott előzetes írásbeli tárgyalások alapján, és miután az osztrák-magyar bank közgyűlése a bank vezetőségét az 1894. február hóban tartott közgyűlésen meghatalmazta arra, hogy a két kormánynyal a bankszabadalom megújítása, esetleg a bankalapszabályok módosítása iránt tárgyalásokba bocsátkozzék, a bankkormányzó úr az 1894. április 10-én egy identikus jegyzéket intézett mind a két pénzügyminiszterhez, és ezen jegyzék kapcsában előterjesztett egy módosított alapszabálytervezetet, a mely, habár azt a bank önmagára nézve kötelezőnek nem is jelentette ki, arra volt hivatva, hogy alapjául szolgáljon az e tárgyban megindítandó tárgyalásoknak és tanácskozásoknak. Ez a válaszom az első kérdésre, t. képviselőház, a mihez csak azt kivánom hozzátenni, hogy a bank által előterjesztett ezen alapszabálytervezet még mindeddig hivatalos tárgyalás alapját nem képezte. A második kérdése a t. képviselő úrnak az, hogy mi a kormány álláspontja a bankkérdés megoldása iránt és nem szándékozik-e az önálló magyar nemzeti bank felállítása által a magyar közvagyonosodás előfeltételét megszerezni ? Erre nézve, t. képviselőház, sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy kimerítő választ és kimerítő felvilágosítást adhassak a t. képviselő úrnak, mert abbau a nézetben vagyok, és, azt hiszem, természetesnek fogja találni a t. képviselőház, hogy egy oly nagyfontosságú és kényes természetű kérdésben, a minő a bankkérdés, a melynek megoldásánál annyi különböző szempontra keik figyelemmel lenni, egyáltalán sem az ország érdekében általánosságban, sem pedig a kérdés megoldása szempont-