Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

144 466. országos ülés 1895. április 27-án, szombaton. már igen régen jelent meg a kormányhoz közel álló lapok hasábjain. Már az előbbi kormány idejében, a mióta az udvartartásnak kérdése aktuálissá lett, és a Wekerle kormány annak megoldását kezdeményezte, a magyar kormány legbizalmasabb közlönyében, a »Keue Freie Presse«-ben mindig ebben a formulában nyertek kifejezést a kormány állítólagos szándékai. »Eine Ofner oder Budapestéi- Expositur des Oberst-HofmeisterAmtes.« Mikor az országgyűlés termében utoljára szólottuk erről a kérdésről, — az udvartartási ozímnek tárgyalása alkalmával, a költségvetési vitában, — a volt miniszterelnök úrhoz kérdést intéztem, mennyire haladtak a tárgyalások a magyar udvartartás dolgában ? Újabban definiáltain azt, hogy e tekintetben mi az a követelmény, a melyhez ragaszkodunk ; újabban felemlítettem, hogy azt, a mit a Wekerle kormány elért, — tudniillik azt, hogy közjogi nagyfontosságú cselekményeknél kizárólag a magyar udvari méltóságok környezik ő Felségét -— én is igen helyes intézkedésnek tartom, ha ezt a mi közjogunkból folyólag vívmánynak nem is nevezhetem, de közjogunk egyik követelménye életbeléptetésének elismerem. Hozzátettem, hogy szerintem nem volna helyes itt megállni, mert kívánatosnak, sőt szükségesnek tartom, hogy a magyar koronának közjogi önállósága, közjogi egyénisége kifejezésre jöjjön annak minden külső megjelenésében, minden érintkezésében a közönséggel, a tisztán társadalmi téren is. Az ezelőtti kormány a kérdésnek ezen oldala elől sem zárkózott el mereven, hanem kissé homályosan ugyan, de minden ilyen alkalommal értésünkre adta, hogyha nem is önálló magyar udvartartásnak létesítését, hanem olyan intézkedéseknek életbeléptetését czélozza, melyek Magyarországnak közjogi helyzetét, és a magyar koronának közjogi önállóságát minden külső érintkezésben kifejezésre juttathassák. Az előbb említett alkalommal a volt miniszterelnök úrnak újra figyelmébe ajánlottam, hogy egy olyan expozitura-féle megoldás, egy olyan magyar udvari hivatalnak létesítése, mely a mostani császári és királyi főudvarmester! hivafallal, vagy bármely más, nem kizárólagosan magyar hatósággal vagy méltósággal alárendeltségi viszonyban van, hogy egy ily megoldás nemcsak nem juttatná kifejezésre Magyarországnak közjogi helyzetét, nemcsak nem juttatná kifejezésre a magyar koronának, mint önálló koronának természetét, hanem ellenkezőleg azt egyenesen elhomályosítaná. (Úgy van! Úgy van ! a haloldalon.) Igen nagy sajnálatomra az akkori minisz terelnök úr nem reagált ezen szavaimra, és nem használta fel az alkalmat arra, hogy ezen expozitura-féle theóriát és tervezgetést egyszersmindenkorra meghazudtolja, annak létezését, sőt lehetőségét is tagadja. Ezek azok az előzmények, t. ház, a melyeknek világításában kell tekintenünk azokat a híreket, a melyek az utolsó idők leforgása alatt merültek fel a lapokban. És ezért, miután most egész konkrét alakban került a nyilvánosság elé az udvartartási expozitura terve, alkalmat akarok nyújtani a mostani t. kormánynak, hogy az országot, s első sorban a képviselőházat tervei iránt felvilágosítsa, még pedig felvilágosítsa legalább negatív irányban. En ez alkalommal nem is intézek olyan messzemenő kérdést a t. kormányhoz, mint a minő előttem szóló t. barátom interpellácziójában foglaltatik; én ez alkalommal nem is intézek a kormányhoz olyan kérdést, a mely kiterjeszkednék összes pozitív terveire a magyar udvartartás kérdésének rendezését illetőleg. Ezt magamnak más alkalomra tartom fenn. Ha a t. kormány azokra nézve is nyilatkozni kivan, azt természetesen örömmel fogom elfogadni. De az én mai kérdésem csak negatív természetű, és egyedül arra vonatkozik : nyilatkozzék a kormány, hogy neki nem áll szándékában, valamint hogy az én felfogásom szerint nem is lehet szándékában (Úgy van! Úgy van! a haloldalon.) egy olyan magyar udvari hivatal létesítése, a mely akár a császári és királyi udvari hivataltól, akár bármi néven nevezendő más olyan hatóságtól, vagy méltóságtól álljon függésben; a mely nem kizárólag magyar, s nem kizárólag magyar királyi jelleggel és természettel bir. (Élénk helyeslés a hal- és szélső halfelöl.) És a mit a Wekerle kormánynyal szemben kimondottam, azt ismétlem most is. Mi a magyar udvartartás ügyének rendezését óhajtjuk: óhajtjuk oly értelemben, a mely értelemben az közjogunkból, a mely értelemben az a magyar koronának, mint egy teljesen önálló koronának természetéből foly. óhajtjuk, nem érintve ő Felségének belső háztartását, de óhajtjuk a magyar korona minden külső, nem csupán közjogi természetű, hanem társadalmi jelentőségű megjelenésében is azt, hogy a magyar királyt lássa maga előtt nemcsak Magyarország, hanem az egész világ, és a magyar király fogalma ne látszassák beleolvadni az osztrák császár fogalmába. De ezen kívánságunknak, mely foly az ország kegyeletéből, foly az 1867: XII. tcz. azon intézkedéséből, amely az udvartartást közös ügynek el nem ismeri, hanem fentartja az udvartartás költségei külön megállapítását Magyarországon és ő Felségének másik államában, ezen kívánságunknak megvalósítását nem láthatuók olyan intézkedésből, mely más ténye-