Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

134 466. országos ülés 1895. április 27-én, szombaton. mostani mélyen tisztelt elnök úr, mint volt igazságügyminiszter javaslatára alkottatott meg az 1890 ; XXV. tez., a melyben ki van mondva, hogy a királyi törvényszékek jelenlegi székhelyei csak törvénynyel változtathatók meg. Már pedig a törvényszékeknek a székhelyei a törvényhozási felhatalmazás alapján kiadott rendelettel lettek megállapítva, tehát igenis épen hogy szilárdságot és biztosítékot adjon az igy eszközölt intézkedésnek, tette ezt az akkori igazságügyminiszter. Tehát már itt is látjuk, hogy magában a törvényhozásban is utat tör ez a gon dolat, és igy én ezzel a kérdéssel, mely nemcsak az én egyéni nézetem, tovább nem is foglalkozom. Polőnyi Géza: Akkor nem volt különbség a főrendiház és a képviselőház között! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem, erre is válaszolok. Mi a kérdés lényege ? Az, hogy valamely tárgy objektíve törvényhozási tárgy-e, igen vagy nem? Ha objektíve törvényhozási tárgy, és ha egyszer megadjuk rá a felhatalmazást, akkor más esetben is meg lehet adni, de én világosan kimondtam és hozzátettem, hogy én az átruházásokra, természetesen, fontos okokat tartok szükségesnek. Azt is bőven kifejtettem, hogy miért tartottam ebben az esetben az okot fontosnak, tudniillik a két ház közötti konfliktus kiegyenlítése szempontjából. Elmondtam ennek az egész történetét. Nem így elszigetelten állítottam oda, hanem kapcsolatosan az átruházási jog fontosságával is, ezzel tehát szintén nem foglalkozom bővebben. Polónyi Géza képviselő úr és mások is sííríín felhozzák ezen törvényjavaslat ellen, hogy micsoda vallásszabadság az, a mely kathegóriákat állapít'meg az egyes hitfelekezetek közt, a hol tehát ismerünk bevett vallásokat és még nem tudom miféle kategóriákat; külön méltóztatott a külföldiekre is kategóriákat megállapítani, a mi pedig egészen más terrénumra tartozik. Hát erre egészen egyszerűen azt vagyok bátor válaszolni, hogy mi a történelmi tradieziók álláspontján megmaradunk, — és ezt azt hiszem az egész ház helyesli, — akkor a meglevő nagy történelmi egyházakat jogaikban ne bolygassuk, hadd maradjanak meg a mai keretben, sőt bizonyos irányban ennek továbbfejlesztése is szükséges ; akkor pedig lehetetlen más álláspontot elfoglalni, így pedig lehetetlen elkerülni azt, hogy kategóriák ne legyenek, a történelmi tradieziók fonalának félredobását azonban nem tartanám okos és czéltudatos egyházpolitikának. (Helyeslés jobbfelöl.) És tessék megnézni, vájjon Francziaországban nem tartották-e fenn a kategóriákat? Hiszen Francziaországnak öt »reconnu« és »salarié« vallása mellett nincsenek-e meg a magántársúlati egyházak, Németországban a »Landeskirchen«, a korporácziókkal felruházott egyházak mellett nincs-e egy harmadik kategória, a magántársulatokat képező egyházak? Ha a vallásszabadság áldásaiban részesíteni tudjuk az újonnan elismerendő vallásfelekezeteket, a nélkül, hogy bolygassuk és megrontsuk a történelmi egyházakat, akkor azt hiszem, igen helyes az általunk elfoglalt álláspont; már pedig hogy a vallásszabadság áldásaiban lehet részesíteni az újonnan keletkező vallásfelekezeteket, a nélkül, hogy ezeket megbolygassuk az kétségtelen. Ezt az utat követték hivatalbeli elődeink, mikor a javaslatot beterjesztették; ezt az utat követjük mi is, midőn ezt fentartjuk és helyeseljük. (Helyeslés jóbbfélol.) Az igen t. képviselő úr azt mondja, hogy az izraelita vallás felügyeleti jogára nézve miféle törvényhozási intézkedéseket szándékozom tenni, és pláne azt is mondta, hogy e kérdést már az első törvényjavaslat, tudniillik az] izraeliták vallásáról szóló javaslatok •'tárgyalása alkalmával intézte hozzám és én hallgattam, még pedig két okból, vagy nem értettem meg, vagy pedig nem akartam válaszolni. A megértés vagy meg nem értés — Polónyi képviselő úrtól tanultam az utolsó bizottsági ülésben — kettőn fordul meg: azon, a ki mondja, és azon a ki hallgatja. Az igazat megvallva, először alig értettem, hogy mit akar mondani, oly homályosan szólt, de miután a folyosóról tetszett beszélni, megmondom, hogy ott megmagyarázta, mit értett. Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, nem magyaráztam, (Derültség a szélső baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nekem úgy tetszik, hogy megmagyarázta, de igaz, fentartotta magának, hogy itt magyarázza meg bővebben. Erre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy az izraelita vallás . tekintetében a felügyeleti jog szabályozva van. Azt méltóztatik tudni Polónyi képviselő úrnak, a kongresszusi alapon állókra nézve az 1869-iki szabályzat alapján, az orthodoxokra nézve az 1871. évi 26.956. számú rendeletben, a status quo hitközségekre pedig a kormánynak van fentartva a felügyeleti jog és az intézkedési jogkör, a mely minden egyes községnek engedélyezése alkalmával nyilvánul és egyáltalában ezek fölött is a felügyeleti jogot gyakorolja. Készséggel elismerem, és nagyon örülök, hogy fel tetszett vetni a kérdést, hogy e tekintetben szükséges az intézkedés. Polónyi Géza : Helyes ! Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter: Mert hiszen már maga a közoktatásügyi bizottság is felszólít arra, hogy például az 1840-iki törvénynek érvényt szerezzünk. Ertem a magyar nyelv tudását. Már maga