Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-466

á66. országos ülés 189S. április 27-én, szombaton. 195 viselőház pénztárának a múlt évi Julius elsejétől egész deczember végéig terjedő számadásokra vonatkozó jelentését (írom. 852) azon kéréssel a t. háznak előterjeszteni, hogy annak kinyomatását és szétosztását elrendelni s annak idején az osztályok mellőzésével napirendre kitűzni méltóztassék. Elnök: A számvizsgálóbizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és napirendre tíízése iránt a ház annak idején fog határozni. Következik a napirend másik tárgya: a vallás szabad gyakorlatáról (írom. 847, 848) szóló törvényjavaslatra vonatkozó főrendi üzenet tárgyalásának folytatása. Schóber Ernő jegyző: Kiss Albert! (Halljuk! Halljuk!) Kiss Albert: T. ház! Elvtársaim nevében és megbízásából csakis egy rövid kijelentés megtételére akartam szorítkozni; most azonban azon kijelentést megelőzőleg kötelességemnek tartom Polónyi Géza t. képviselőtársamnak tegnap elmondott beszédére egy megjegyzést tenni, lehető tárgyilagossággal. Olay Lajos: Nem érdemli meg! (Zaj. Halljuk 1) Polónyi Géza: Ön van feljogosítya azt meghatározni? Olay Lajos: Én és mindenki! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Kiss Albert: Ezen megjegyzést tisztán elvi szempontból és lehető tárgyilagossággal igyekszem megtenni. Polónyi Géza t. képviselőtársam tegnapi beszédének kezdetén meghatározta, mit ért ő a »vallásszabadság« alatt; körülírta a vallásszabadság fogalmát, mikor itt a ház előtt kijelentette, hogy a vallásszabadságnak őszinte hive; ezt követve, történeti visszapillantást vetett a vallásszabadság érdekében folyt küzdelmekre, megemlékezett a bevett vallásfelekezetek egyenjogúságáról alkotott 1848 : XX. tcz. azon elvi határozatairól, a melyek, fájdalom, csaknem félszázados küzdelem után, még ma sem valósultak, azt követve rámutatott a bevett vallásfelekezetek viszonosságát szabályozó 1878: Lili. törvényczikk rendelkezésre, és ezt követve kijelentette, hogy ő a tárgyalás alatt levő, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak első hat szakaszában foglalt intézkedéseket oly becseseknek tartja, hogy a felekezetnélküliekről szóló fejezettel vagy azon fejezet nélkül is ennek törvénybeiktatását nagy nyereménynek tekinti. Sőt tovább ment. Kijelentette azt, hogy még ha ezen törvényjavaslat akár a maga, teljes eredeti szövegében, akár akként megcsonkítva a törvénybe iktattatnék is, az által se látja kiegyenlítve azt a számlát, a melyet a bevett vallásfelekezetek egyenjogúsítására vonatkozó 1848 : XX. tcz. 2. §-a immár csaknem 50 évvel ezelőtt reménységbe, kilátásba helyezett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ha ő beszédében itt megállott volna, vagy ha az ezen elvekből folyó következtetéseket levonta volna, úgy, a mint ezen kijelentésekből azok logicze következnek, számomra nem maradt volna fenn más, mint készséggel csatlakozni most az általa elmondottakhoz és kijelenteni itt e házban, hogy mikor az általa mondottakhoz csatlakozom, az ő általa kifejtett elvekhez hozzájárulok, egyszersmind azok megvalósítására teljes erőmből törekedni fogok. De, t. ház, ha beszédének másik részét, vagy talán másik beszédét vizsgálom, én ezen következtetéseket feltalálni nem csak nem tudom, hanem azon következtetéseknek épen az ellenkezőjét találom. T. ház! Ha valaki, a ki azon meggyőződésben él, hogy ma is, a XIX. század végén . , . Beöthy Ákos: Fin de siécle! Kiss Albert:. . . a népek millióit e középkori hagyományok szerint kell nevelni, és az Uralkodó vallások rendszerét fenn kell tartani, ha az, a ki ezen meggyőződésben él, oly következtetésekre jut, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot vissza kell yeíni és az ellen nyíltan, határozottan küzdeni kötelesség, én ezen eljárást következetesnek tartom és az illető egyénnek meggyőződését tisztelem; sőt tovább megyek; ha valaki a törvényesen szerzett vagy élvezett jogokról sem lemondani nem tud, sem azon jogokat másokkal megosztani nem hajlandó, és ezen indokokból nyiltan és őszintén hirdeti, hogy ő a bevett vallásfelekezetekre vonatkozó rendszert továbbra is teljes érvényében fentartani akarja, és azon rendszer íentartásáért küzd, s ezen indokból az összes egyházpolitikai törvényjavaslatok ellen állást foglal s a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot pedig a maga egészében visszautasítja, ezt is értem, következetesnek tartom, a meggyőződést tisztelem. Sőt ha valaki hitbeli meggyőződésére vagy elvi és politikai álláspontjára hivatkozva azt mondaná, hogy: »én ezen törvényjavaslatot ajelen viszonyok közt veszélyesnek, annak törvénynyé lételét és végrehajtását az ország békéjére nézve károsnak tartom«, és ezen kijelentés után és alapján nyiltan és határozottan felveszi a küzdelmet, és azon javaslat törvényerőre emelkedése ellen küzd, ezt is értem, következetesnek tartom és becsülöm. De bocsánatot kérek, ha valaki kijelentve azt, hogy ő a vallásszabadság hive, sőt kijelenti azt is, hogy ő még ha ez a törvényjavaslat elfogadtatnék, ez által sem az 1848: XX. tcz. 2. §-ában kötelezett ígéreteket kiegycn-