Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

486. orsaágos ülés 1895. április 26-án, pénteken. 111 bemutatnia hitelveit, egyházi szervezetét, az alakíthat hitfelekezetet, templomokat állíthat, sőt tarthat nyilvános isteni tiszteletet is, de őt senki nem ellenőrzi, ő a legboldogabb halandó a viíágon, mert ő vallhat istent, csinálhat egyházi szervezetet, az az ő dolga, abba senki nem avatkozhatik, mert ő felekezetnélkűli. Már azután a hazában tartózkodó idegenek szempontjából méltóztassék csak a zárhatározatokat megnézni. Első sorban megütközöm — szó szerint akarok idézni, mert nem szeretnék félre értetni — »a hazában tartózkodó idegen ek« kifejezésen. Megütközöm azért, mert szeretném tudni, hogy a törvényjavaslat szerzői és támogatói mit érteknek a »haza« alatt? Azt hiszem, minden ethimológikus fejtegetések mellőzésével megengedik, hogy én ne menjek el a közös haza fogalmának azon mértékéig, a meddig példának okáért Jókai Mór kőszórás költőnk el szokott vándorolni. De azt már méltóztassék megengedni, hogy én Horvátországot mégis a hazához tartozónak tekintsem. A hol közös törvényhozás, közös védelmi kötelezettség és állami kapcsolat áll fenn, ott talán mégis csak lehet hazáról beszélni, ha horvát emberrel állok szemben. Már pedig a törvény nem vonatkozik Horvátországra, mert vallási rendelkezéseket tartalmaz ; ez tehát úgynevezett szabadelvű külföld. Mert mióta a szabadelvüpírt egyházpolitikájával foglalkozunk, Horvátország szorgalmasan külfölddé válik. Nyilván helytelen terminológia tehát, midőn azt mondják: »a hazában tartózkodó idegenek«, mert ha ez idegenek horvátok, vagy Horvátországban tartózkodnak, a törvény rájuk nem vonatkozik. De már a hazában tartózkodó idegeneknél ismerjük is a subsequens politikális engedéiylyel gyakorolt vallásszabadságot. A hazában lakó idegenek, ha valamely felekezethez tartoznak, — mert ha nem taríoznak, jobb a helyzetünk — gyakorolhatják itt vallásukat, nyilvános istentiszteletet is tarthatnak, sőt ezt csak a rendőrségnek és nem kormányhatóságnak kell bejelenteniök, a mely a tekintetben gyakorol kontrolt, hogy közerkölcsiségbe nem ütközik-e. Az sincs megmondva, hogy az isteni tisztelet gyakorlása engedélyhez van kötve, hanem csak bejelentéshez. Ez idegenek itt állandó lelkészt is tarthatnak s ekkor már nem a policziához mennek, hanem a törvényhatóság első tisztviselőjéhez, kinél ezt csak bejelentik. Mindjárt meg fogom világítani konkrét alakban, mit jelent a felekezeínélkűliség elmélete e kérdésnél. Miként áll a helyzet a felekezetnélkfiliekre nézve, vagy hogy úgy mondjam, a bevett és elismert felekezeteken kivíü állókra, például mint gr. Csáky Albin felhozta, a nazarénusok és baptistákra nézve? Vallhatnak az állam törvényeibe ütköző hitet is minden állami felügyelet kizárásával, de az elismert felekezetek már tartoznak bemutatni az ő dogmájukat. Kivétel az izraelita vallás, mely bevett vallás s melyre nézve a kultuszminiszter úr adós maradt tegnap azzal a felvilágosítással, hogy miként fogja a jövőben gyakorolni az állami felügyeletet a hitoktatás és lelkészi nevelés szempontjából ? Mert nem hiszem, hogy e felügyeleti jogról le akarna mondani! Tegnap azonban a hallgatás törvényét követte erre nézve, talán mert nem értette mit kérdeztem, vagy talán mert az opportunitás szempontjából jobb volt most erről hallgatni. (Derültség, Úgy van ! bal felöl.) Már most a nazarénusok, a baptisták bevett és elismert felekezeten kivtíl állók, tehát felekezetnéiktíliek. Igen, t. ház, de milyen sajátságos fallacziában van gr. Csáky Albin képviselő úr. Hiszen a nazarénusok evidens példája bizonyítja, hogy azok a legszorosabb hitszervezeti összeköttetésben élnek, azoknak egyházközségi hítszervezetök van, azok felekezetek, mert hiszen a felekezetek akkor nyilvánulnak, a, mikor egy és ugyanazon dogmák vallása alapján többen testületté alakúinak és egyházszervezetet képeznek. (Igaz! Úgy van! a bah és szélső baloldalon.) Már most mi történik itt ? Beszéljünk csak a nazarénusokróL Mi elvűi valljuk, hogy nem ismerünk el oly vallást, a melynek törvényei az állam törvényeibe vagy a közerkölcsiségbe ütköznek. De önök a felekezetnélkuliség révén mit iktatnak törvénybe ? Azt, hogy az elismerésen kivtíl, ha nem folyamodik valaki érte, csinálhat ebben az országban, a mit akar, lehet vallástalan, s űzhet az állam törvényei ellen propagandát, a nélkül, hogy valaki hozzáférhetne vagy felügyeleti jogot gyakorolhatna, (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) És mi alkalmasabb e thézis megvilágítására, mint a nazarénusok kérdése? Csak röviden fogok utalni a legközelebb lefolyt, tapolczai választásra. (Halljuk! Halljuk!) A tmarénusoknak elve, hogy fegyvert nem viselnek, vért nem ontanak, ez tehát az állam törvényeibe ütköző oly kardinális dolog, hogy ha ez a vallás a felekezetnélkuliség czíme és örve alatt Magyarországon többségre jut, akkor szervusz neked Magyarország, Oroszország szépen virágozhatik az ő gyönyörű politikájával és az általános védkötelezettséget nem tudom ki fogja onnan (AB előadói székre mutat.) referálni. (Derültség a szélső baloldalon.) De méltóztassanak ezt a kérdést egy másik szempontból megvilágítani engedni. A nazarénusok egyik vallási dogmája az, hogy ők harmadik személyek harczaiban, vitáiban birákúl ma-