Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-465

465. országos ölés 189S. április 2<?-án, pénteken, j QQ előtt ilyen khaotikus állapot nem létezett, oly khaosz még a képviselőházat soha sem foglalkoztatta, (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) mint a jelenlegi törvényjavaslatnál. Részletesen fogom ezt kimutatni; azonban, t. képviselőház, mielőtt erre rátérnék, kötelességem kimutatni, hogy azok a férfiak, azon politikai párt, a kik, vagy a mely a vallásszabadságnak és mindenekfelett a felekezetek közötti egyenjogúságnak őszinte és igaz hivei, és hozzáteszem, a kik az 1848. évi XX. törvényczikknek nem betű szerinti értelme, hanem tágabb értelme, a tiszta és igaz vallásszabadság és egyenjogúság elve alapján állanak, azok úgy, mint magam is, el fogadhatják ezen törvényjavaslatot, mint olyat, a mely bizonyos irányban mértföldjelzőjét képezi az ezen elvek felé való haladásnak. De semmi körülmények között el nem fogadható ezen törvényjavaslat, mint olyan, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely ezen számlát végleg kiegyenlíti és 300 éves küzdelemnek betetőzéséül Magyarországnak a vallásbékét a felekezetek közötti egyenjogúságnak igaz törvényei szerint fogná megadni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Azon legiszláczióban, a mely az 1848. évi XX. tcz. megalkotásánál a 2. §-ban azt mondja, hogy e hazában a törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg, első stádiumát látom a vallásszabadságra való törekvésnek. 1848-ban azonban a XX. törvényczikknek törvénybe iktatásával a felekezeti egyenjogúságnak magasztos elve még nem lett kereszttílvive, csupán a bevett vallásfelekezetekre lett szorítva. Már most, t. képviselőház, azért említettem én ezt, hogy általános frázisokban hangoztatni, mint elvet, hogy »én az 1848. évi XX. törvényczikk alapján állok«, azért nem helyes, mert ezen törvénynek vannak még szorító intézkedései is, a melyek a korszellem haladása által azóta elsöpörtettek, s. a melyeket respektálni sem többet, sem kevesebbet nem jelentene, mint azt, hogy épen a vallásszabadság kérdésében a reakczió szolgálatába álljunk. Tudjuk azonban^ hogy e magasztos elv, mely 1848-ban csupán a bevett vallásfelekezetekre nézve iktattatott törvénybe, írott malaszt maradt, végrehajtva még a bevett vallásfelekezetekre nézve sem lett, hanem ellenkezőleg, — bár nem szándékozom azokat újból felsorolni, ismét megtettem azt a t. ház előtt — ismerünk közjogi, ismerünk magánjogi disztinkeziókat és különbséget jogok és előjogok szempontjából ma is még a bevett vallásfelekezetek közt. A második stádiuma e törvényhozásnak az, hogy az 1868: LHI. tcz. már messzebb menve az 1848: XX. feznél, szabályozza a bevett keresztény felekezetek közti viszonosságot, de egyúttal tartalmaz egy nagyon becses Ígéretet a jövőre számára, mely igy szól: addig, mig a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény útján általánosan szabályoztatnék, az 1848: XX. tcz. stb. alapján a következők rendeltetnek stb. Tehát a második stádiuma e vallásfelekezeti hareznak az 1868: LHI. tezben lefektetett azon ígéret, hogy a magyar törvényhozás a felekezetek közti egyenjogúságnak magasztos elvét is törvényileg rendezni kívánja, addig pedig csak a bevett keresztény vallásfelekezetek közti viszonosságot szabályozza. Már most, t. ház, nagy emfázissal hirdetnek itt frázisokat a vallásszabadság és egyenjogúság nevében, hirdetik a magasztos igét, hogy a felekezetnélkuliség menynyire posztulatuma a vallásszabadság elvének; azonban ki fogom mutatni, hogy az egyik a másiknál nagyobb hipokrizis, semmi egyéb, és hogy abban a liberalizmusnak még nyomait sem találom, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) mert e törvényjavaslat az egyenjogítság elvét keresztül nem viszi, sőt nem is érinti, és ki fogom mutatni, hogy nem áll a felekezetnélkííliség álláspontján, hanem azt maga a törvényjavaslat számtalan intézkedéssel deprekálja, azzal a különbséggel, hogy ott, a hol a korszellem azzal mindenütt megalkudott, a hol szeretik detronizálni az állam alapját képező vallási intézményeket, ott szurrogátum gyanánt elfogadnak egy fantomot, a hol az istenség helyett szubszidialiter oda állítják az állam tekintélyét, melynek nevében vallási vakbuzgósággal követelnek oly dolgokat, a melyek az egyes vallások által sem türetnének meg soha, (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) szóval a vallás tekintélye helyébe állítják az állani tekintélyét, hogy annak nagyobb jogot követeljenek a XIX. század végén, mint a minőt az isteni tekintély arrogál magának. Vizsgáljuk hát meg a törvényt a liberalizmus nagy és magasztos elvei szempontjából, és mire jutunk? Első sorban találkozunk a következő klasszifikáczióval. Ezen törvényjavaslat nemcsak hogy fentartja a bevett vallásfelekezetek elméletét, de fentart a bevett vallásfelekezetek közt létező minden közjogi előjogot és privilégiumot. Hát posztulatuma ez a vallásszabadságnak, hát vallásszabadság ez, t. ház ? Nem tartozom azzal, hogy felsoroljam azon különbségeket, a melyek a bevett vallásfelekezetek közti egyenjogúság hiányában szenvednek, csak egy konkrét példát idézek. Kimondja a törvény nagy bölcsen elvileg: »Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást és azt az ország tor-