Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-464

96 464. rszágos ülés 1895. április 2S-én, csütSrtükön, szor terjeszt a fel a főrendiházhoz, a képviselőház erkölcsi tekintélyével támogatva kerüljön újabb tárgyalás alá, semmiesetre sem mozdítja elő ezen tekintélyt gróf Szapáry Gyula t. képviselő úr indítványa, sőt ellenkezőleg azt bizonyosíin csökkenteni fogja. (Igás! Ügy vanljohbfelől.) A másik dolog az, t. ház, hogy a főrendiLázzal szemben a képviselőháznak e>:en kérdésben úgy elvi tartalmára, mint alapjára nézve változatlan magatartása mindenesetre inkább alkalmits arra, hogy a főrendiházat a képviselőház álláspontjának elfogadására birja, mint ha maga a képviselőház ezen kérdésben ingatagságot tanúsít és saját korábbi határozatától eltér. (Igás! Úgy van! jobbfélöl) Ha egyszer mi konczedáljuk azt, hogy kétszeri határozatnál nem gondoltuk meg eléggé a kérdést, és azt most nem oly alakban terjesztjük fel, mint a minőben azt eddig helyesnek találtuk, egyáltalán nem számíthatunk arra, hogy ezzel hódítunk az ellenséges táborban. (Helyeslés jóbbftlőí.) Ámde még más szempontból is engedelmet kérek arra, hogy a zsidó hitfelekezet szempontjából néhány szóval jelezem azt, hogy miért szeretném jobban a külön törvényt ebben a kérdésben, mint az összekapcsolást, a melyet gr. Szapáry Gyula indítványoz. Midőn pedig kötelességről és hivatásról fogok beszélni, nem azon kötelességeket értem, a melyek minden magyar zsidót a hazával szemben terhelnek, s a melyekről egyáltalán nem lehet kérdés tárgya, hogy azokat minden zsidó honpolgár köteles erejéhez képest teljesíteni, hanem beszélek arról a külön hivatásról, 8 azon feladatokról, a melyeket a magyar nemzeti kultúra és közművelődés tekintetében a magyar zsidóság, mint hitfelekezet, teljesen megoldani köteles. Nem kételkedem benne, és merem azon hitfelekezet nevében, melyhez tartozom, állítani, hogy a magyar zsidóság mindig kész lesz ezen kötelességeket teljtsíteni, ezt a hivatást egész odaadással megoldani, de ennek a hivatásnak teljesítéséhez, ennek a feladatnák megoldásához, tekintély is és erő is kell. Ezt pedig a magyar zsidóság ezen törvény útján fogja teljes mértékben megnyerni a magyar állam hozzájárulása által. Ez az erő, ez a tekintély semmiesetre sem fog gyarapodni az által, ha ezt a kérdést, a melyet már az 1840-iki országgyűlés külön törvényben ugyan úgy akart megoldani, és a melyet a karok és rendek egyik kerületi ülésén már el is fogadott, most, több mint 50 éri vajúdás után inczidentaliter kivarrnák elintézni azzal, hogy az egy évvel ezelőtt vagy hosszabb idő óta tárgyait külön törvényt méltóztatnának elejteni. Igen kérem a t. házat, méltóztassék gr. Szapáry Gyula indítványának mellőzésével a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr indítványát elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hévizy János jegyző: Vajay István! Vajay IstYán: T. képviselőház! Engedelmet kérek, hogy a túloldalról két »pro domo« történt felszólalás után még ilyen gúnymosoly és észrevehetőleg hangzott nevetés után is felszólalni bátorkodom. A zsidó vallás reczepcziójáról szóló törvényjavaslat első képviselőházi tárgyalása alkalmával voltam szerencsés nézeteimet a kérdésre vonatkozólag kifejteni, és ha ma a kérdéssel ismét bár csak érintőleg foglalkozom, teszem azt azért, hogy az én elvi álláspontomnak e vita folyamán is nyoma legyen a ház Naplóiban, mert épen nem állok elszigetelten ezen elvi állásponttal az országban, habár ennek kifejezést itt a képviselőház termében kevesen adnak is, teszem ezt a néhány észrevételt az elvi álláspont kifejezésének szándékán kivííl, továbbá a politikai helyzetből kifolyólag is, másrészről pedig és különösen épen Neumann Ármin képviselő úr felszólalása következtében, a ki akkor, midőn senkisem volt támadva a zsidóság közül, jónak látta ép azon hitvallásúakat támadni, a kiknek részéről most az ő vallásának reczepcziója kívántatott. E tárgy képviselőházi első tárgyalása alkalmával is kifejtettem azt, hogy részemről az egyéni tisztelet és szeretet kifejezésében más vallású polgártársaim iránt a valláskülönbség gátot és akadályt nem képez Én egyenlően érzek mindenki iránt, mihelyt ember a szó legigazibb és legnemesebb értelmében véve. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Ha nem is volna olyan ember, a milyennek én minden embert lenni kívánok, akkor is legfölebb a hibáit tudom elítélni, de az embert soha. De akkor, mikor én a szeretetnek és a tiszteletnek ilyen mértékével adózom minden vallású polgártársaim iránt, joggal megkövetelhetem és megvárhatom én is, hogy még államjogi szempontból se kívánjanak más vallású polgártársaim tőlem olyat, a minek a megadása részemről hittagadással, egyik sarkalatos hittételem feláldozásával járna. A zsidó vallás reczepcziójáról szóló törvényjavaslat lényegét, gerinczét, mint azt Neumann Ármin képviselőtársam iménti felszólalásában is elismerte, az áttérési pont képezi. Megvallom, hogy épen úgy, a mint ő, gyakorlati fontosságot és következményeket ennek a szakasznak nem tulajdonítok, és e szempont miatt valami nagyon nem is ellenezném. Itt azonban nem is arról van szó

; hogy mellékczélok miatt, mint ő is kifejezte — a melyek rendesen frivol czélok és nem erkölcsi okok —- hogyan fognak a keresztény társadalomból a javaslat esetleges törvényerőre emel-