Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

452. országos ülés 189S. máreziug 86-in, kedden. ao mészetszerűleg kivéve magát a szavazó helyiséget, úgy Nyitra városában, mint azon kivűl a Zichy-párttal érintkezni akarók ezen kokárdák sauve garde-ja alatt szabadon közlekedhetnek, és erre ő nekünk becsületszavát lekötötte. (Mozgás bálfelől.) Ezt azonban másnap megszegte. Ugyanekkor, hogy tájékozva legyünk arról az igazán atyai gondoskodásról, hogy ö, mint a hatalom kizárólagos birtoklója, mennyire szivén viseli Nyitra város közönségének jó voltát, annyira kiterjesztette figyelmét, hogy Nyitra város bábájának is passe-partout-t adott, hogy ha szükséges, pártkülönbség nélkül segítségére mehessen az illetőknek. (Derültség bálfelől.) És ime, t. ház, mintha csak ezen gondoskodása előre vetett árnyéka lett volna a bekövetkezendő eseményeknek, mert daczára annak, hogy a bába ott működhetett, a hol akart: ő mégis e mandátummal szörnyszülöttet hozott a világra. Nem akarván hosszasabban kiterjeszkedni, kötelességszerű dolgot végzek akkor, midőn a szavazás megkezdésekor és az e körűi történteket Pázmándy Dénes t. barátom már elmondván, én tisztán csak a küldöttségi elnök előtt történt szavazás tényeiről fogok néhány szemelvényt a t. háznak kellő tájékozás végett bemutatni. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, a küldöttségi elnök mellett voltam. A szavazás itt megkezdődött olyformán, hogy Nyitra városának Latkóczy-párti választói bocsáttattak először az urnához. A szavazás megkezdődött fél tizkor délelőtt és tartott délután fél kettőig, a mely idő alatt a küldöttségi elnök egészen simán, rokonszenves hangon megszólítván a választókat, és nevüket kérdezvén, a Latkóczy-párti választók rendben adták le szavazatukat. Ezen alkalommal többször észrevettem azt, hogy akárhány választó rosszul mondotta ki Latkóczy nevét, de az én becsületes véleményem szerint egy korrekté gondolkozó és helyes ítélő képességgel biró elnök mégis elfogadhatta azt a szavazatot, mert azt mondták: Pan Kóczy, Lát—Kóczi, majd meg Pan Rákóczy és a többi. Én kifogást nem tettem egy szóval sem az ellen, hogy ezen szavazatok Latkóczy részére a lajstromba beiktattassanak. (Helyeslés bálfelöl.) Midőn, mondom, fél kettőkör két-háromszori küldözgetés után Nyitráról Latkóczy-párti szavazók már nem jelentkeztek, akkor kimondotta a küldöttségi elnök úr, hogy most fognak szavazni Nyitra város választóközönségéből azok, a kik a Zichy grófokra adják szavazatukat. Megjegyzem, hogy az egész nyitrai klérns már ott állott a nagypréposttal élén a választási helyiség előtt, várván, hogy leadhassák mint nyitrai választó polgárok szavazataikat. Ekkor a nagyprépost belépett az ajtón, mint szavazó. Ekkor azt mondta az elnök úr: Kérem visszalépni, miután az idő előre haladott, egy órára felfüggesztem a választást. (Nagy zaj.) Erre következett a szomszéd szobában egy kis sürgés-forgás, némi hideg ételek szervirozása, s e mellett a kellemes foglalkozás mellett elmúlt másfél óra és azután megnyittatott a választás. A választásban természetszerűleg első sorban a nagyprépost jutott az urnához. Ez az a momentum, t. ház, a melyről bátor leszek néhány szemelyényt a szavazás mikéntje, és a szavazatszedő küldöttség előtti jelenetekből a t. háznak tudomására hozni. A nagyprépostra került a szavazás, utána egy kanonok, stentori hangon kérdezte tőle a küldöttség elnöke: hogy hivják? mire ő azt felelte: Simkó József. Mi a foglalkozása ? Pap és nyitrai kanonok. Hány éves? Hatvankettő. Erre a küldöttség elnöke kezét felemelte fenyegetőleg, és így szólott hozzá: Azután igazat kell ám mondani! (Nagy zaj balfelöl.) Midőn erre a kanonok meghajtá magát, az elnök megkérdezte, hogy kire szavaz ? 0 disztinkt módon kijelentette, hogy ifj. Zichy János grófra. Ily eljárást követett az elnök ilyen intelligens úrral és a katholíkus hierarchia egyik kiváló méltóságos tagjával szemben. A mikor minden rendben volt, még egyszer kérdezte, hogy hivják? Akkor az elnök kérdezte tőle. »Simkó József!* »Hogy írja a nevét?« Egy mosoly vonult át erre a tisztes öreg papnak az arezán, és visszaemlékezett 56 évvel ezelőttre és elsilabizálta a nevét: S, i, m, k, ó. —• Mit? »m« betűvel irja a nevét?—-volt a válasz, — a lajstromban »n« betűvel van írva. Elutasítom tehát a szavazatát, elmehet! (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Következett Kotyesoyszky, a Szent Máriáról czímzeít plébániának plébánosa, a kit visszautasítottak azért, mert Kotesovszkynak volt beírva. A Ferencz-rendi szerzet főnöke : Pelsárszky gvardián, a kinek visszautasították a szavazatát, mert nevét elmondván, a mikor foglalkozását kérdezték, azt mondta, hogy a helybeli Ferencz-rendi szerzetnek a főnöke, és mert a lajstromban gvardiánnak volt beírva, elutasította. (Nagy mozgás.) Bélák József úr foglalkozása felől kikérdeztetvén, magát papnak és karkáplánnak vallotta. Visszaótasíttatott szavazata azért, mert a listába csak káplánnak volt beírva. Jeszenszky Alajos püspöki titkár visszaútasíttatott azért, mert néhány héttel azelőtt szentszéki jegyzővé avanzsirozva, magát szentszéki jegyzőnek mondta,