Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

66 452. országos ülés 1895. márczius 26-án, kedden. választók személyazonossága ellenőriztessék, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon,) és ezért egyedül a körjegyzőt vagy a bírót engedte be, és ezeket kérdezte, és e tekintetben a kérdések a feleletekre már el voltak készítve, úgy, hogy mindenre stereotip választ adtak, mintha nyomtatva lett volna. A korkülönbségre nézve ezek azt mondták: ez az illető fiatalabb, ez az öregebb. De hogy hány éves, azt természetesen egyik sem mondta meg, mert annak ódiumát magukra venni nem akarták. így történt azután, hogy az ellenzéki választóknak, — a míg én a küldöttség előtt voltam, — több mint 60°|o-a visszaútasítatott. Most pedig következett a rab vallatásnak — hogy úgy mondjam — utolsó fázisa, vagyis annak a kipuhatolása, hogy az illető kire szavaz. Erre nézve pedig a választási törvény 77. §-a világosan kimondja, hogy: (Olvassa.) »Á választót a szavazásnál irányadólag útba igazítani vagy rábeszélni nem szabad, kérdést a választóhoz csak a szavazatszedő küldöttségi elnök intézhet, s ez is csak a feladat korlátai között.« Úgy, hogy mindazon kérdések a kor kiderítésénél: »mi a foglalkozása? mikor volt katona? hány gyermeke van? mikor volt a gyermeke sorozás alatt ?«, mindezek törvénytelenek, mert a választók faggatására vonatkoznak. A mi a választónak azt a jogát illeti, hogy a jelöltet megnevezhesse, erre nézve a választási törvény 78. §-a így intézkedik : (Olvassa) »Ha egy családi néven csak egy jelölt van, a szavazat azért, mert a keresztnév hibásan vagy épen nem mondatott ki, valamint akkor sem tekintetik érvénytelennek, ha a szavazat a jelöltek egyikére kétségtelenül megállapítható.« Hogyan játszotta ki ezt a választási elnök Nyitrán? Úgy, hogy mikor megkérdezte, kire szavaz, s az illető egészen világosan azt mondotta, hogy én ifjú gróf Zichy Jánosra, oda állott és azt mondotta: két ifjú gróf Zichy János van; talán a Nepomuki szent Jánosra szavaz? Ez volt az első kérdés, tudván azt, hogy azok mind vallásos emberek, és vezéreik is — őszintén megmondom — papok voltak, azt hitte, hogy mikor a szent Neponiuk nevet fogja hangoztatni, a választó belemegy ebbe a cselbe. És csakugyan némelyek lépre is mentek, g mikor azt mondották, hogy: igen, szent Nepomuki Jánosra szavaznak, egyszerűen visszautasította őket. De a mikor a választók nagy része egészen állhatatosan megmaradt a mellett, hogy ők nem tudják, szent-e vagy nem szent, hanem szavaznak ifjú gróf Zichy Jánosra, akkor az elnök úr azzal utasította vissza őket, hogy a választó nem tudja meghatározni, hogy a két ifjú gróf Zichy János közül melyikre szavaz, (Derültség a baloldalon.) Ónody Géza: Országos czudarság! Pázmándy Dénes: Mindazokat, t. ház, a kik a nevet nem jól mondották ki, például: »Zichy« helyett »Icsi-t« mondottak, — mert ez már a magyar embernek szokása, . . . Meszlény Lajos: Egész Fehérmegyében így mondják! Pázmándy Dénes:. . . mert igaz, egész Fehérmegyében, a hol a Zichyek otthonosak, egész községekben a parasztemberek Zichy helyett Tcsi-nek nevezik őket, ezeket tehát visszautasította. Ha valaki például kihagyta azt, hogy »gróf«, az elnök úr visszautasította azzal, hogy ő egyszerű polgár Zichy János jelöltet nem ismer. Ha valaki szavazatát úgy adta be, hogy hozzátette'^ még azt, hogy szavazok ifjúj gróf Zichy Jánosra, a nagylángira, — mert hogy megkülönböztetés történhessék a sok bejelentett Zichy közt, az ajánlólevélbe betették, hogy nagylángi birtokos, — kijelentette, hogy ő ilyet nem ismer, s az illető választót szonika visszautasította. (Mozgás és zaj balfelöl.) Már most méltóztatnak elképzelni, hogy hány embert utasított vissza és fosztott meg szavazatától. En azt láttam, hogy a választási elnöknek bizonyos rendszer lebegett a szeme előtt. 0 tudniillik eleintén délig az ellenzéki választók közííl mindig négy választót visszautasított és körülbelül csak az ötödiket vette be, mint a hogy például a zongorán a quintet veszik, ő is minden öti'diket vette be. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Később, mikor látta, hogy máinagyszámú ellenzéki választót visszautasított, délután már kegyeskedett körülbelül minden harmadikat bevenni, akkor már terczekben működött. (Derültség a bal és szélső baloldalon.) Nagyon természetes, t. ház, hogy ily körülmények közt mi, bizalmi férfiak, nem akartunk tovább passzív szemlélői lenni ezen törvénytelenségek halmazának, és számtalanszor felemelve tiltó szavunkat, az elnök által mindig rendreútasíttattunk, fenyegettettiiuk, végre hét óra felé bekövetkezett az is, hogy az elnök úr, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy úr! Nem úr az!) a ki ott fizikailag igazán egy rab vagy egy fekete szerecsen rabszolgához méltó munkát végzett, kifáradt, és kifáradva már hét órakor nem birt kimenni az ellenzéki táborokba, beszólított egy kicsike kis rendező urat — valami szalámigyáros, vagy mi lehetett — s kiküldötte őt, hogy menjen az ellenzéki táborba s hozzon be három ellenzéki községet. Kilométernyi távolságra elmenni és onnan megfordulni, kocsin is körülbelül egy fél órára volt szükség, s ez a fiatal ad hoc rendőr, a választási elnök adláíusa, alig pár perez múlva visszajött és azt mondotta, hogy ő azon községekből ellenzéki választókat