Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

64 452. országos illés 1895. márezius 26-án, kedden. és nem szent Jánosnak lemoudó-levelével. (Nagy zaj és felkiáltások a siélsö baloldalon: Gyalázat! Ki vele!) Nekem volt szerencsém . . . (Felkiáltások balfelöl: Gyalázat! Miért nem dobják ki azt az embert a karzatról!? Ki azzal a gazemberrel! Ne tűrjük itt!) Mondom, nekem volt szerencsém a választási elnök urnak három gróf Zichy Jánosnak lemondó-levelét bemutatni, azok nemesak hogy a törvényadta formában voltak kiállítva, tudniillik sajátkezfíleg írva és aláírva, kettő pedig közjegyzőileg hitelesítve, mindazonáltal a választási elnök úr,. . . (Nagy zaj. Felkiáltások balfelöl: Nem úr! Nem úr!) a választási elnök tehát, azon kijelentéssel, hogy ő nines arról meggyőződve, hogy a bemutatott lemondóleveleket aláírt Zichyek és a kijelölt Zichyek azonosak-e, ezen ürügy alatt a lemondást nem fogadta el, hanem kitűzte, hogy mind a négy Ziehyre szavaztatni fog. (Hosszantartó, óriási zaj a bal- és a szélső baloldalon. Felkiáltások: Dobják ki a karzatról! A háznagy dobassa ki !) Fernbach József: Dobják ki! (Nagy zaj. Felkiáltások balfelöl: Ki vele! Dobják már ki! Hosszantartó nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! DrakulíCS Pál: Majd kidobom én magam ! (Feláll és menni készül. Több képviselő körülveszi és leillteti. Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Ez a személyes szabadság tisztelete ?) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Kérem a t. házat, vegyék figyelembe, hogy mi szabályaink és a törvény által kötve vagyunk, azok pedig azt tartják, hogy üléseink nyilvánosak, (Helyeslés jobbfelöl.) és csak ha a nyilvánossággal visszaélés történnék, tudniillik csendzavarás . . . (Felkiáltások a sgélső baloldalon: Ez visszaélés! Nagy zaj.) Hogy mi a visszaélés, azt én vagyok hivatva elbírálni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Mindnyájan! Zaj.) És különben is én a képviseli* urak figyelmébe ajánlom nagy és régi parlamenteknek azt a szabályát, melyet a ház méltósága diktál, hogy a karzaton jelenlevők nem vétetnek figyelembe, csak ha a rend ellen vétenek. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Pázmándy Dénes: A választás tehát Nyitrán, 20 án, kilencz órakor szavazással megkezdődött. A választási törvény 75. §-a világosan megmondja, hogy a választás megkezdésétől fogva megszakítás nélkül folytatandó. Később van intézkedés arra nézve, hogy mily körülmények között lehet a választási elnöknek a választást Jegfölebb két órára felfüggeszteni. De a nyitrai választási elnök e szabályt nem követte. Maga ment ki a választókat behívni a kilométernyi távolságban levő ellenzéki táborokba, és természetes, ez sok időt vett igénybe, úgy, hogy minduntalan félbeszakította a választást, nem is függesztve azt fel, hanem egyszerűen távozva és nem bizva meg a helyettes elnököt a maga helyettesítésével. Tényleg a választás esti hét óráig öt izben akadt meg; fél és egész órai panzák állottak be, melyek alatt a küldöttségi tagok, a jegyzők, a bizalmi férfiak, ki erre, ki arra elment, úgy, hogy az asztalon az irományok teljesen őrizetlenül hevertek. (Mozgás balfelöl.) Csak így történhetett meg, hogy az első küldöttség elé reggeli kilencztö'l este hétig csak 216 választó bocsáttatott. Ezek közííl leszavazott 46 Latkóczyra, 42 ifjú gróf Zichy Jánosra, és négy az apokrif Zichyek valamelyikére. Tehát összesen 92 szavazott le, a többi 124 visszaúíaeíttatott. Méltóztassék meghallgatni, mily raffinériával járt el a szavazatok visszautasításánál az elnök. Ne tessék senkinek arra hivatkozni, hogy a visszautasítottak jegyzékébe csak nyolcz van beiktatva, mert az elnök azokat a visszaútasítottakat, kiket nevük rojsz kimondása, korkülönbség, vagy a foglalkozás más néven való bemondása miatt utasított vissza, be nem írta a visszautasítottak lisztájába, a sokszori reklamácziók daczára, azt mondván, hogy ezek nem választók, mert nincsenek a választói íisztában, (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) úgy, hogy ő a visszautasítottak közé csak azokat vette be, a kikről már a szavazó jogosultság megállapít tátott, és a kik azután a nevet rosszul mondták ki, vagy nem úgy, a mint azt a tisztelt .... (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem tisztelt!) Bocsánatot kérek, az embernek már rájár a szája, hogy a választási elnököt mindig tisztelni szokta. (Derültség és tetszés balfelöl.) A választási elnök, mondom, a visszautasítottak lisztájában e szerint csakis egyes egyéneket vett be. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy az első küldöttségnél mintegy 1200 embernek kellett szavazni és 34 községnek, és este hét óráig összesen csak öt község szavazott le és 216 egyén, méltóztassanak meggondolni az idő beosztásából, hogy micsoda eljárás követtetett ott, mert rendesen, a választási gyakorlatból tudom, 60, legkevesebb 50 egyén szokott egy órában szavazni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Száz!) Ezzel az eljárással, hogy a választókat egyenkint eresztette csak be s utánok bezárta az ajtót, 50—60-náí több nem szavazhatott volna, de annyinak kellett volna szavazni. Most felhívta a különböző pártokat s kiment a választási elnök, hogy Ő majd meg fogja keresni gróf Zichy János és ifjú gróf Zichy SzentNepomuk János választóit, azonban hosszas keresés után maga azzal jött vissza, hogy ily