Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-452
452. országos ülés 1895. márezius 26-án, kedden. :;-• Úgy wn!) Ezen törvénynek egyetlen egy korlátja van, és ez szabályainkban benfoglaltatik, ha tudniillik a karzaton olynemű rendetlenség támadna, hogy annak kiürítését el kellene rendelni, és ez az én feladatom, (Helyeslés jobbfelöl.) s ennek én mindig meg fogok felelni. Most pedig egy kérésem van a t. házhoz (Halljuk/ Halljuk!) és a t. képviselő urakhoz, legyenek szívesek meghallgatni a szónokot. (Halljuk! Halljuk!) Pázmándy Dénes: T. ház! Midőn itt a minap &gj képviselőtársunk szóba hozta a nyitrai választást, és interpellácziót intézett a belügyminiszter úrhoz, ugyanakkor felszólíttattak az ellenzéki pártok, hogy Nyitrára annak konetatálása végett, hogy a választás miképen folyik, küldenének kebelükből egy pár tagot. Megvallom, egész örömmel vállaltam el ezt a miszsziót, mert azt tartom, hogy a választói jognak megvédése egyik sarkalatos alapköve a mi alkotmányunknak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért, a nélkül, hogy az ottani képviselőjelölt pártprogrammjával egyetértenék vagy abban osztoznám, mégis mintegy becsületbeli kötelességemnek tartottam, hogy ott megjelenjek, és szememmel és fülemmel tapasztaljam azt, a mi Nyitráii történik. (Helyeslés a bah és szélső baloldalon) Politikai pályámon igen sok választásnak voltam már tanúja, de ahhoz fogható választást, mint a nyitrai, nemhogy nem láttam, de megvallom, nem is képzeltem, hogy az lehetséges legyen. Röviden, lehető rövidséggel, teljes objektivitással fogom a t. háznak elmondani azokat, a miket közvetlenül Nyitrán tapasztaltam. (Halljuk! Halljuk!) Midőn mi megérkeztünk Nyitrára, — nyolcz képviselő, — elmentem Kund Jenő barátommal a' választási elnök árhoz, ég bejelentettük ottlétünket, megmondván azt, hogy a választás menetére egyáltalában beavatkozni nem óhajtunk, hanem csak azért jöttünk, hogy ezen rossz hirű választás tényét konstatáljuk. Lojalitást ígértünk neki, és azt kértük ő tőle, hogy minden tekintetben járjon el úgy, hogy ez által az ő megtámadott renomméját teljesen rehabilitálja, ígértük, hogy mi akár mellette is bizonyítékot teszünk, ha azt fogjuk látni, hogy ő a törvény keretében működik. Meg is Ígérte volt a választási elnök úr, sőt nekünk egyénileg becsületszavát is adta (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) arra, hogy ő a legnagyobb törvénytisztelettel és a legnagyobb lojalitással fog a választás körül eljárni. (Derültség a balés szélső baloldalon. Egy hang balfelől: No ezt ugyan megtartotta!) Hát most leszek bátor elmondani, hogy mennyiben tartotta meg- ezen igéretét a választási elnök, (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt azon kezdte, hogy részünkre 30 passepartout-t adott. Mi azt kértük, hogy adjon oly igazolrányf, a melylyel a választást vezető egyének pártjuk körében szabadon járhassanak, és pártjuktól a választás helyiségéig a felállított igen számos katonai kordonon keresztül szabadon mehessenek, mert hiszen a szabad választás legeslegelső kelléke az, hogy a választó érintkezhessek a vezető egyénekkel a saját pártjából, és hogy minden akadály nélkül minden választó a szavazási urnához mehessen. (Igán! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez az alapfeltétele minden szabad választásnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az elnök úr adott 30 ilyen passepartout-t a melyet én kiosztottam a választást vezető korifeusok s a velem megjelent képviselők között. Úgy, de másnap azt kellett tapasztalnunk, hogy azzal abszolúte sehová se lehetett menni, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) az csak arra való volt, hogy azon emberek, a kik azt hordták, mindenütt szisztematicze visszaútasíttassanak, úgy, hogy lehetséges volt talán a nélkül keresztül menni a kordonon, de azzal egyáltalán semerre sem lehetett menni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A választási elnök személyesen randevút adott reggel 7 órakor a Nyitra hidjánál, hogy ott velem együtt fogja bevezetni az ellenzéki tábort, és azt mondotta, hogy meg fogok győződni, hogy ő milyen lojálisán jár el. Én megjelentem 7 órakor a kitűzött helyen, az elnök urat azonban ott nem találtam, hanem találtam négy fiatal embert, a kik ott katonailag megszállva tartották a Nyitra hídját, azok senkit át nem eresztettek, a már megérkező ellenzéki választókat sem. Mindazoknak ki kellett szállni a kocsiból a Nyitra hidja előtt, és ott senki hozzájuk az ellenzéki vezéregyéniségek közül nem férhetett, velük egyáltalán nem is érintkezhetett, h sínem ä kormánypárt főkortesei fogadták a választókat, és a kijelölt rendezők, a kik mind egytől-egyig természetesen a kormánypárt egyénei voltak, vezették őket a különféle táborokba. Midőn azután fél óra múlva a választási elnök úr megjelent, 8 én kértem Öt, szavára emlékeztetve, hogy velem fogja bevezetni az ellenzéki tábort, hogy a hidon engedje őket keresztülmenni, ő csupán csak azért, mert néki azt a megjegyzést tettem, hogy nem találom jogosnak azt, hogy ő nem egyenesen rendőröket, nem csendőröket, szóval nem hatósági személyeket állított a rend fentartására, hanem olyanokat, a kik a rend fentartására semmilyen qualifikáczióval sem birnak: mondom, midőn ezt egész illedelmesen és barátságosan megjegyeztem neki, azonnal elém ugrott, és letartóztatással fenyegetett. (Felkiáltások a seélső baloldalon: Ki vele! 8*