Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-450

450. országos ülés 1895. márczius 18-án, hétfőn. a a ban, de a sajtóban sem, (Igaz! Úgy van! a szélső I halóidalon. Élénk ellenmondás jobbfelöl.) Hierouymi volt belügyminiszter úr annak egy részét maga beismerte, de kutassunk egy kicsit tovább. Ugyan mondja meg nekem bárki, hogy azoknak a vidéki lapoknak szubvenczióit, (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) azután némely kormánypárti lapnak szubvenezióját ki fizeti? Ezt akarjuk egyszer tudni, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A rendelkezési alap egy tág köpenyeg, az alá elfér igen sok, és miután a rendelkezési alapról természetszerűleg számadások nem adathatnak ... Polónyi Géza: Most deöezitben van! Szalay Imre: • • . ennek következése az, hogy mi nem is tudjuk ezt bizonyítani, mert a rendelkezési alap számaádsa nem vezettetik úgy, hogy az a közönség elé kerüljön, Nem hallgathatom el azt sem, hogy az ellenzéki emberek, képviselők, vagy nem képviselők ellen, valóságos üldözés folyik ebben az országban. (Zaj.) Képes volnék ezt illusztrálni számtalan példával. Most csak egyet említek fel. így a legutóbbi időben Kaas Ivor volt t. képviselőtársunk esete (Igae! Úgy van! a bal- és ssélső baloldalon.) oly f dologért, mely helyes volt; azután megint Ábrányi Kornél t. képviselőtársam esete, melyben a bíróság maga kimondta, hogy nemes felfaevülésben történt, a politikai zaklatás legeklatánsabb jeleit viseli magán. (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én bocsánatot kérek, a kir. ügyészségeket abszolúte semmiféle jó szemmel nem nézhetem és ha egy drasztikus hasonlattal akarnék élni, akkor azt mondhatnám, hogy hasonlítanak azokhoz a vérebekhez, a kikkel a négereket fogdossák Amerikában. (Zaj és nyugtalanság.) Elnök: (Csenget.) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az ország hatóságainak egyikét sem szabad durva támadásokban részesíteni. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) A szabályok köteleznek bennünket arra, hogy az illedelmet és rendet megtartsuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Várady Károly: Tartsák meg a törvényeket ! Elnök: (Csenget.) Az ilyen kifejezés a rendbe ütközik, és erre figyelmeztetem a képviselő urat ez alkalommal. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és nyugtalanság a bal- és szélső bal oldalon.) Szalay Imre: T. ház! Megengedem, hogy a hasonlat egy kicsit erős, azonban én magát a t. elnök urat — a kinek megrovását tartozó tisztelettel fogadom — kérem bíróul, hogy talán magából az elnöki székből az a »durva« szó talán mégis felesleges volt. (Helyeslés a balés szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXIV. KÖTET. Elnök: (Csenget.) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy arra a kijelentésre, a mit én teszek, nem szabad észrevételt tenni. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) És figyelmeztetem a képviselő urat arra is, hogy a szabályok használják ezt a szót. Tessék folytatni beszédét. (Zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Csendet kérek! (A jobboldalhoz fordulva.) Tessék helyre menni! Szalay Imre: T.f ház! (Félkiáltások a balés szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! Helyre!) Hogy illusztráljam, t. képviselőház, azt, miként mérnek kétféle módon ebben az országban, és illusztráljam azt is, hogy a királyi ügyészek legnagyobb része paszióval keresgéli az ellenzékiek közt a maga zsákmányát, csak arra utalok, hogy ime, a kormánypárti sajtónak szabad minket támadni mindennel, de nemcsak minket, hanem a főrendiház tagjait is, az ország prímását, a püspököket támadhatja mindennel, nekik szabad minden, nekünk nem szabad semmi. (Helyeslés a baloldalon.) Lehet-e az, t. képviselőház, hogy ez a zaklatás napról-napra nagyobb mérvet öltsön ? Csak arra emlékeztetek, hogy míg a párbaj vétségekért az ellenzéki képviselőket rögtön beültetik a fogházba, addig a t. kormánypárti képviselőtársaim közííl egy sem ült (Derültség a jobboldalon.) Ha ezeket látom, lehetetlen, hogy eszembe ne jusson az a jogtalanság, az az üldözési mánia, a melylyel minden ellenzéki embert folytonosan illetnek. Ennek a tünetét látom a jelen mentelmi esetben is. Mi nem attól félünk, t. ház, hogy t. képviselőtársaink nem tudnák bebizonyítani, a mit írtak, de én azt látom, hogy itt rendszeresíttetik as a folytonos üldözés az ellenzékiekkel szemben, s ennek akarok én gátat vetni, és azért nem fogadom el a mentelmi bizottság indítványát, (Helyeslés a szélsőbalon.) hanem kérem, hogy a mentelmi jog fentartassék. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Bartók Lajos jegyző: Polónyi G-éza! Elnök: Mihez kivan a képviselő úr szólani? Polónyi Géza: A házszabályokhoz kérek szót. Az elnöki méltóságnak sértetlen fentartása minden parlamentnek önmaga iránt tartozó kötelessége. Azt hiszem, t. ház, nekünk, mindnyájunknak közre kell munkálkodnunk arra, hogy nálunk ezen elnöki méltóság minden tekintetben érintetlenül maradjon. T. ház! Én úgy tudom, hogy a parlamentben leggyakrabban az okoz e tekintetben félreértést, ha az elnöki székből esetleg oly kifejezés használtatik vagy oly jogok gyakoroltatnak, a melyeket a házszabályok oda nem adnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mélyen t. elnök úr előbbi felszólalásában azt mondotta, hogy a képviselő urat durva támadásáért rendreutasítja. Minthogy az elnök úr 5