Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-450
456. országos ülés 1895. máreziui 18-án, nétfön. m ügyi, közgazdasági és kulturális követelményének. (Zaj.) Ezen szempontból bírálva a kormánynak 1893. évi kezelését, megnyugvással konstatálta a bizottság azt, hogy a kormány e követelményeknek eleget tett. A pénzügyi eredmény a lehető legkedvezőbb, mert az előirányzott bevételek túlnyomó részben nemcsak befolytak, hanem 74 millióval többet is jövedelmeztek. A bevételek egyes tételei bizonyítják azt, hogy a jövedelmek fokozatosan lettek fejlesztve és gazdasági erőinknek természetes kihasználásával lettek előteremtve; a kormány tehát a bevételek biztosítása és behajtása körül törvényszerűen járt el, és szorosan az 1893. évi VII. törvényczikkhez, a költségvetési törvényhez és a kiegészítő törvények keretéhez tartotta magát. Hogy ezek daczára az előirányzott hitelektől való eltérés olyan nagy, azt leginkább azon körülménynek lehet tulajdonítani, hogy a kormány a bevételek előirányzásánál túlnagy óvatossággal járt el, másrészt annak is, hogy az adófizető polgárok adófizetési kötelezettségüknek évről-évre fokozottabb mérvben eleget tenni törekesznek. A bevételek nagyobbodásának egy másik oka az a körülmény is, hogy az állami üzemek, vasutak és gyárak helyesen vezettetnek, fokozott forgalmat tüntetnek fel, és ennek következtében nagyobb jövedelmet is hoznak. Nem csekély része van a bevételek emelkedésében még annak is, hogy az állami üzemek minden tekintetben normálisabb és modernebb alapelvekre lettek fektetve. Ezzel szemben az 1893. évi zárszámadásokban nagyobb mérvű túlkiadások is fordultak elő; ezek azonban nem olyanok, hogy nggodalomra szolgáltathatnának okot; jó részük az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak fizetése következtében állott elő, és az 1893. évi IV*. törvényczik következménye; egy más részük a valutarendezés előmunkálatai végett vált szükségessé, de ezek inkább csak látszólagosak, mert a beszerzett fémek, a kivert pénzek, azonkívül a magyar tiszti biztosíték ötszázalékos papirjáradékainak konvertálása folytán nyert négyszázalékos koronajáradék értéke által teljesen fedezve lettek, sőt több jövedelmet is hajtottak, azonkívül egy részük az állami üzemek, vasúti gyárak fokozott forgalma következtében állott elő ; ez azonban megtérül az elért nagyobb jövedelemből. Még a népnevelési czélokra tétetett nagyobb túlkiadás, ez azonban — ha számszerűleg kiíejezhető értékben nem is, de tényleg — beruházást képez, és mint ilyen, állami, nemzeti, és azonkívül erkölcsi szempontokból is indokolt volt. Különben arra kérem a t. házat, méltóztassék beleegyezni, hogy az egyes túlkiadásokat részletesebben ne ismertessem; a mennyiben ennek szüksége a tárgyalás során felmerülne, készséggel fogom ezt megtenni. Még csak azt kell megjegyeznem, hogy a bizottság az összes hiteleltéréseket a legalaposabban megvizsgálván, meggyőződött arról, hogy azok állami és közgazdasági szempontból szükségesek voltak. Különben is a kormáuy gondosságát és előrelátását az államháztartás kezelése körül legmeggyőzőbben bizonyítja az a tény, hogy a mérleg szerint a vagyonszaporúlat 74 millió forintot, a készpénz-maradvány pedig 125 millió forintot tesz ki. Ez oly meggyőzően szól, hogy bővebb indokolás — azt hiszem — felesleges, és azért kérem a t. házat, hogy a zárszámadásokat, azonkívül azon aldunai munkálatokról szóló jelentést tudomásul vegye és az erre vonatkozó határozati javaslatokat elfogadja. A zárszámadásokból kifolyólag még egy ügyre vonatkozólag kell a ház határozatát kikérnem. Ugyanis a kereskedelmi miniszter úr az 1892. évben a helyi érdekű vasutak segélyezésére szánt 300.000 forint költségvetési hitelből 35.035 forintot megtakarított; ez összeget azonban utólag kiutalványozta öt helyi érdekű vasútnak 1893. évben esedékessé vált oly részletei fejében, a melyek sem a költségvetésben, sem annak indokolásában nem említtettek fel. Az ügy maga a számvevőszék jelentésében részletesen elő van terjesztve, és abban meg is van említve, hogy az állami számvevőszék kifogása nem vonatkozik a kereskedelmi miniszter eljárásának érdemére, hogy az állami számvevőszék nem kifogásolja adminisztratív szempontból ezt az eljárást, hanem inkább csak alaki szempontból. De ha igaz is, hogy az országos határozatoknak merev, szigorú alkalmazása indokolttá is teszi az állami számvevőszék kifogását, a bizottság mégis abban a nézetben van, hogy a helyi érdekű vasutak segélyezése körűi az országos határozatoknak merev alkalmazása nem volna indokolt, mert az egyes helyi érdekű vasutak engedélyezéséről szóló miniszteri jelentésekben, a melyeket a képviselőház el is fogadott, ezen segélyösszeg mindenkor alapnak tekintetett és mint olyan kezeltetett is. Már pedig, ha ezen összegeket rendeltetésüknél fogva segélyalapnak tekintjük, akkor nem lehet az országos határozatok első pontjában foglalt hitelátruházási jogot korlátozottnak tekinteni, hanem a kereskedelmi miniszternek ennél szélesebb hatáskört kell biztosítani. Ennek következtében a zárszámadási bizottság azt a javaslatot teszi, hogy méltóztassék tudomásul venni a kereskedelmi miniszternek eljárását, a jövőre nézve azonban kimondja, hogy a mennyiben magától a költségvetéstől, vagy az egyes miniszteri jelentésektől eltérő utalványozások fordul-