Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-450

456. országos ülés 1895. máreziui 18-án, nétfön. m ügyi, közgazdasági és kulturális követelményé­nek. (Zaj.) Ezen szempontból bírálva a kor­mánynak 1893. évi kezelését, megnyugvással konstatálta a bizottság azt, hogy a kormány e követelményeknek eleget tett. A pénzügyi eredmény a lehető legkedvezőbb, mert az elő­irányzott bevételek túlnyomó részben nemcsak befolytak, hanem 74 millióval többet is jövedel­meztek. A bevételek egyes tételei bizonyítják azt, hogy a jövedelmek fokozatosan lettek fej­lesztve és gazdasági erőinknek természetes ki­használásával lettek előteremtve; a kormány tehát a bevételek biztosítása és behajtása körül törvényszerűen járt el, és szorosan az 1893. évi VII. törvényczikkhez, a költségvetési törvény­hez és a kiegészítő törvények keretéhez tartotta magát. Hogy ezek daczára az előirányzott hite­lektől való eltérés olyan nagy, azt leginkább azon körülménynek lehet tulajdonítani, hogy a kormány a bevételek előirányzásánál túlnagy óvatossággal járt el, másrészt annak is, hogy az adófizető polgárok adófizetési kötelezettsé­güknek évről-évre fokozottabb mérvben eleget tenni törekesznek. A bevételek nagyobbodásának egy másik oka az a körülmény is, hogy az állami üzemek, vasutak és gyárak helyesen ve­zettetnek, fokozott forgalmat tüntetnek fel, és ennek következtében nagyobb jövedelmet is hoznak. Nem csekély része van a bevételek emelkedésében még annak is, hogy az állami üzemek minden tekintetben normálisabb és mo­dernebb alapelvekre lettek fektetve. Ezzel szem­ben az 1893. évi zárszámadásokban nagyobb mérvű túlkiadások is fordultak elő; ezek azon­ban nem olyanok, hogy nggodalomra szolgáltat­hatnának okot; jó részük az állami tiszt­viselők és egyéb alkalmazottak fizetése követ­keztében állott elő, és az 1893. évi IV*. tör­vényczik következménye; egy más részük a valutarendezés előmunkálatai végett vált szük­ségessé, de ezek inkább csak látszólagosak, mert a beszerzett fémek, a kivert pénzek, azon­kívül a magyar tiszti biztosíték ötszázalékos papirjáradékainak konvertálása folytán nyert négyszázalékos koronajáradék értéke által tel­jesen fedezve lettek, sőt több jövedelmet is haj­tottak, azonkívül egy részük az állami üzemek, vasúti gyárak fokozott forgalma következtében állott elő ; ez azonban megtérül az elért nagyobb jövedelemből. Még a népnevelési czélokra téte­tett nagyobb túlkiadás, ez azonban — ha szám­szerűleg kiíejezhető értékben nem is, de tény­leg — beruházást képez, és mint ilyen, állami, nemzeti, és azonkívül erkölcsi szempontokból is indokolt volt. Különben arra kérem a t. házat, méltóz­tassék beleegyezni, hogy az egyes túlkiadáso­kat részletesebben ne ismertessem; a mennyi­ben ennek szüksége a tárgyalás során fel­merülne, készséggel fogom ezt megtenni. Még csak azt kell megjegyeznem, hogy a bizottság az összes hiteleltéréseket a legala­posabban megvizsgálván, meggyőződött arról, hogy azok állami és közgazdasági szempontból szükségesek voltak. Különben is a kormáuy gondosságát és előrelátását az államháztartás kezelése körül legmeggyőzőbben bizonyítja az a tény, hogy a mérleg szerint a vagyonszaporú­lat 74 millió forintot, a készpénz-maradvány pedig 125 millió forintot tesz ki. Ez oly meg­győzően szól, hogy bővebb indokolás — azt hiszem — felesleges, és azért kérem a t. házat, hogy a zárszámadásokat, azonkívül azon aldunai munkálatokról szóló jelentést tudomásul vegye és az erre vonatkozó határozati javaslatokat elfogadja. A zárszámadásokból kifolyólag még egy ügyre vonatkozólag kell a ház határozatát ki­kérnem. Ugyanis a kereskedelmi miniszter úr az 1892. évben a helyi érdekű vasutak segélye­zésére szánt 300.000 forint költségvetési hitel­ből 35.035 forintot megtakarított; ez összeget azonban utólag kiutalványozta öt helyi érdekű vasútnak 1893. évben esedékessé vált oly rész­letei fejében, a melyek sem a költségvetésben, sem annak indokolásában nem említtettek fel. Az ügy maga a számvevőszék jelentésében részletesen elő van terjesztve, és abban meg is van említve, hogy az állami számvevőszék ki­fogása nem vonatkozik a kereskedelmi minisz­ter eljárásának érdemére, hogy az állami szám­vevőszék nem kifogásolja adminisztratív szem­pontból ezt az eljárást, hanem inkább csak alaki szempontból. De ha igaz is, hogy az országos határozatoknak merev, szigorú alkal­mazása indokolttá is teszi az állami számvevő­szék kifogását, a bizottság mégis abban a nézetben van, hogy a helyi érdekű vasutak segélyezése körűi az országos határozatoknak merev alkalmazása nem volna indokolt, mert az egyes helyi érdekű vasutak engedélyezéséről szóló miniszteri jelentésekben, a melyeket a kép­viselőház el is fogadott, ezen segélyösszeg minden­kor alapnak tekintetett és mint olyan kezeltetett is. Már pedig, ha ezen összegeket rendeltetésüknél fogva segélyalapnak tekintjük, akkor nem lehet az országos határozatok első pontjában foglalt hitelátruházási jogot korlátozottnak tekinteni, hanem a kereskedelmi miniszternek ennél széle­sebb hatáskört kell biztosítani. Ennek következ­tében a zárszámadási bizottság azt a javaslatot teszi, hogy méltóztassék tudomásul venni a kereskedelmi miniszternek eljárását, a jövőre nézve azonban kimondja, hogy a mennyiben magától a költségvetéstől, vagy az egyes minisz­teri jelentésektől eltérő utalványozások fordul-

Next

/
Thumbnails
Contents