Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-455
162 456. országos ülés 1895. márczins 29-én, pénteken. tartotta és kimonaotta, hogy a jubileumi ünnepségek lezajlása után állandó figyelemmel kiséri a kolozsvári nemzeti színházat és annak érdekeit. Ennélfogva, most felirattal fordul a t. házhoz a kolozsvári nemzeti színház államosítása érdekében. A részletekbe nem akarok ezúttal bocsátkozni, hanem igen melegen ajánlom a t. ház figyelmébe ezen kérvényt, és különösen azzal a javaslattal, hogy az pártolólag adassék ki a belügyminiszter úrnak. (Helyeslés ) Elnök: (Csenget.) A kérrényi bizottság ajánlatára semmi észrevétel nem tétetvén, az elfogadtatik. T. ház! A napirendet elvégeztük. Hátra van még az interpelláczióra adandó válasz. Most az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Következik az interpelláczióra adandó felelet. (Malijuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr fog szólani. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Babó Emil képviselő úr még hivatali elődömhöz egy interpellácziót intézett Leypold .Lajos tartalékos hadnagynak tiszti rangjától való megfosztása tárgyában. Az interpelláczió első pontja így szól: »Igaz-e, hogy a S2. gyaloghadosztály becsületbírósága az 1894. évi szeptember hó 9-én kelt és a hadügyminiszter által megerősített ítélettel rangvesztésre és a katonai becsülettől való megfosztásra ítélte Leypold L->jos császári és királyi tartalékos tüzérhadnagyot?« Hát, t. ház, hogy Leypold Lajos hadnagy tiszti rangjának elvesztésére ítéltetett, az igaz, azonban nem áll az, hogy becsületbíróság által fosztatott meg tiszti rangjától, mert ilyen intézmény nem is létezik. (Halljuk!) Létezik a katonai becsület-bizottság, az »Ehrenratb«, a melynek eljárása egészen verdikt jellegű, és az esküdtszéki intézménynek megfelel. Ezen bizottság határozata folytán minden felsőbb megerősítés kizárásával és szüksége nélkül fosztatott meg tiszti rangjától. Azt kérdi továbbá Babó képviselő úr, hogy igaz-e, miszerint ezen ítélet indoka az, hogy részt vett volna tüntetőleg Kossuth Lajos temetésén, és ha ez igaz, szándékozik-e a kormány Leypold Lajos volt tartalékos hadnagynak, valamint a magyar nemzetnek és a polgári szabadságon és nemzeti érzületen ejtett sérelemért elégtételt adni ? Hát, t. ház, nem ott van a súlypont, hogy az politikai tüntetés jellegével bírna, hogy a Kossuth Lajos temetésén az illető részt vett; hanem igenis a fősúly abban van, és az ítélet, illetőleg a tiszti rang elvonása főként azért történt, mert az illető Leypold Lajos jelentkezvén állandósítása érdekében gyakorlatra, gyakorlatra be nem vonult, sőt miután már megkapta, gondolom, április 3-án, a behívást, még azután húsz napig nem s csak április 20-án, jelentkezett, és addig is állandóan viselte a gyágzjelvényt; midőn pedig kihallgattatott erre vonatkozólag, a tényeknek meg nem felelőleg azon kijelentést tette, hogy a karján viselt gyászjelvényt nem Kossuth Lajos halála folytán, lanem családi gyász miatt viseli. A vizsgálat ennek teljes nem való voltát állapította meg, és szorosan véve a tiszti rang elvesztésének lényegi indokát abban találja, hogy a tényeknek, a valóságnak meg nem felelő kijelentést tett és ezzel a tiszti rang viselésére, a tiszti becsületbizottság véleménye és megállapítása szerint, magát érdemetlenné tette. Ily körülmények között természetes, a nemzeti becsület és önérzet sérelmet nem szenvedett. Kérdi továbbá Babó képviselő úr, hogy: »0ssze tudja-e egyeztetni a kormány a folytonosan hangoztatott szabadelvű haladás és nemzeti politikával a magyar törvényhozás tudta és hozzájárulása nélkül rendeletileg, tehát nem alkotmányos alapon működő katonai becsületbírósági intézményt, melynek ítélete szerint egy magyar polgári tisztviselő idegen befolyás folytán császári és királyi katonai parancsszóra elítélhető lehet? Szándékozik-e s mikor a haladás szellemével, az alkotmányos felfogással össze nem egyeztethető katonai becsűletbírósági intézményt s annak Magyarországra kiterjedő hatáskörét megszüntetni, és helyette a modern katonai büntetőtörvénykönyvet megaíkotni« ? T. ház! A kormány ezen intézményt nem tartja idegen intézménynek, hanem egy oly intézmény ez, mely Európa minden hadseregében fennáll, mely kétségtelenül szükséges, hogy az esprit de corps, a tisztikar összetartása biztosíttassék, és mely működésének indokát abban találja, hogy maga a tisztikar állapítsa meg, hogy kit tart kebelében benmaradni és velük együtt szolgálni érdemesnek vagy érdemetlennek. Ily körülmények közt ezen nem idegen intézménynek, ezen a kormány felfogása szerint helyes intézménynek megszüntetése iránt lépéseket a kormány tenni nem kivan. Ettől egészen független, ezzel egyáltalában semmi összefüggésben nem levő kérdés a katonai büntetőíörvénykönyv kérdése ; ettől egészen eltekintve — mint már alkalmam volt kijelenteni — igenis, a kormány szükségesnek tartja a katonai büntetőtörvénykönyv kérdésének tisztába hozatalát, és mint már kijelentettem, oda fog törekedni, hogy lehetőleg mielőbb, a
