Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-455

455. országos üléu 1895, márczius 39-én, pinteken. 169 lését. Az a törvény pedig nem azt rendeli, hogy Magyarországon legyen katonai akadémia, melyben magyarul tanítanak Magyarország költségén, hanem azt, hogy minden katonai intézetben, bárhol legyen is, épúgy kell tanítani magyarul, mint németül. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért nem fogadom el Pulszky képviselő úrnak azt a korlátozását, hogy elég van téve a magyar nyelvi oktatás igényeinek, mert hisz a magyar honosok s a kik a magyarországi katonai intézetekben neveltetnek, magyarul is tanúinak. Igaz, tanúinak valamit magyarul is, épen hogy a nyelvet el ne felejtsék. Ez az argumentum megállhatna, ha a tisztek előléptetése konkretualis státusban történnék meg. De így kinek van inkább érdekében, mint épen a hadseregnek, hogy a nevelőintézetek megfeleljenek a hadsereg szervezetének? Hisz épen a hadsereg igényeit kell szolgálniok! Minthogy Magyarország a hadsereg számos ezredében szolgáltat ujonczokat, nem volna-e az okosság legkisebb követelménye az, hogy a magyar nyelv taníttassák minden felsőfokú katonai intézetben ? Miként fognak azok a nem magyar ifjak, a kik ausztriai iskolákban képeztetnek tisztekké, magyar ezredekben szolgálhatni s ott legénységgel érintkezni, azt háborúban vezetni és lelkesíteni? Hiszen a tisztek, altisztek és legénység között erős erkölcsi kapocsnak kell lennie, e helyett pedig csak a nyelv ismerete, a legénység gondolatvilágába való behatolás lesz lehetővé. Azt minden hadvezető jól tudja, hogy kivált akkor, midőn ma már szétszórt harczászati módon küzdenek, csak akkor lehetséges a legénységet erői teljes kifejtésére birni, ha a vezetők és a legénység között a legnagyobb ragaszkodás áll fenn. Miként nyerheti meg a legénység ragaszkodását az, a ki annak nyelvét nem is meri? Egyszerűen csak kardbojtját mutatva? Az ily szimbólum, melyben a legénység különben sem látja a maga nemzetének jelvényét, nem képes lelkesíteni! Azt gondolják, hogy lehet az országból magyar államot csinálni, ha nemcsak az idegenek, hanem a magyar képviselők előtt is létezik a magyar államon kivíü egy nagy birodalom, egy elvont fogalom, melynek van hadserege, vannak miniszterei, melynek érdekében Pulszky képviselő úr már közös érzelmeket is akar felvetni ? Ha a hadsereg nem egyéb, mint maga a jól felfegyverzett nemzet, és a hadsereg tisztjei kell, hogy azok legyenek, kik a nemzeti érzíílet és hazaszeretet legerősebb kifejezését képviselik, mert csak.ez érzületnél fogva képesek feladatukat megoldani, akkor mit jelent az, a mit Pulszky képviselő úr mond, hogy a katonát közös érzelmekre kell tanítani? Hát mik lehetnek azok a közös érzelmek? Hol az a haza, az a história, melyet közösnek lehet nevezni ? Hisz a katonai nevelésnek épen abban áll a visszássága, hogy ott az ifjakat nem arra tanítják, a mi a nemzeti érzületnek megfelel. Mert nem elégséges, hogy magyarul tudjanak hiányosan, fogyatékosan beszélni azok a magyar ifjak, a kik a közös hadseregben szolgálnak; a fő az, hogy magyarul érezzenek, magyarul gondolkozzanak, a magyar történelemből merítsék az ő hősiességüket, az elszántság mintaképét. De mit tapasztalunk? Ázt, hogy a közös hadsereg körében oly történeti munkákból tanítanak, a melyek mindent szentnek bélyegeznek, szentnek hirdetnek, a mit mi elitélni szoktunk, a mitől irtózunk, a mit megvetünk. Nagyon természetes, hogy ennek így kell lennie, miután 350 esztendőn keresztül e nemzetnek egy keserű harczot kell vívni saját fentartásáért, saját létéért. Szabad-e, hogy a múlt azon harczaiból, melyek e nemzet ellen, e nemzet jogai és alkotmánya ellen folytattattak, merítse az a magyar ifjú, ki magyarnak született és magyarnak kel], hogy maradjon, azokat a történelmi példákat, azt a lelkesedést, a melylyel Magyarország alkotmányát és törvényeit védelmezni kell? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Igenis, t. ház, közös érzelmeket akarnak ébreszteni. De hol van itt a közös szeretet tárgya ? Az a három közös miniszter? (Derültség a fsélső baloldalon.) Mi az, a mi a magyar embert az osztrákokkal egy közös érzületbe hozhatná ? Soha a két nép és nemzet között a múltban nem volt egyéb, mint az érdekeknek folytonos ellentéte; s azt mondani, hogy Magyarország hagyjon fel saját egyéni történelmi különállásával, és az ez iránt való érzületével, minden oly külön érzéssel, a mely a magyar államot megalkotja, hanem közös érzületben neveltessék a haza ifjúsága: mit tesz ez ? Azt, hogy Magyarország mondjon le épen azon erkölcsi elemekről, a melyek e nemzetet elkülönítik, megvédelmezik és fentartják. (Tetszés a $zilső baloldalon.) Hiszen példaszó az, hogy az érzelem ereje és hatálya mily nagy, nemcsak azon nemzeteknél, a melyek hazával, uralkodó házzal, törvényekkel, múlttal, történettel és egész állami szervezettel bírnak, de engedjék meg önök, például a zsidó népnél is. Ennek a népnek nincs királya, nincs hazája, és mégis fenn tudja magát tartani azon érzelemnél fogva, mely öt megkülönbözteti minden más fajtól és minden más vallástól. Az a nemzet, a mely magát fenn akarja tartani, mely nagygyá és hatalmassá akar fejlődni, mely a maga bélyegét egy államra reá akarja nyomni, annak szükséges, hogy oly erős és mindentől megkülönböztető faji érzülettel