Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-454
454. országos ülés 1895. márczius 28'áii, csütörtökön. 115 intézkedésre, tekintettel arra, hogy a vagyonbukott képviselő politikai függetlenségéhez kétségtelenül szó fér, feltétlenül szükség van. Ennélfogva az igazságügyi bizottság ezen törvényes intézkedés azonnali törvénybeiktatását hozza javaslatba. E mellett azonban az igazságügyi bizottság a képviselők összeférhetetlenségének kérdését egyéb tekintetben is alapos bírálat, megbeszélés és eszmecsere tárgyává tette, és megállapítván, hogy az 1875. évi í. törvényczikk egyes intézkedései tekintetében az azótai gyakorlat különböző értelmezést használt, továbbá, hogy ezen törvény az azóta keletkezett többi törvényekkel kellő összhangban nincs, abban állapodott meg, hogy az 1875. évi I. törvényczikk gyökeres revízió alá veendő. Ezen felfogáshoz maga a tárgyalásokban részt vett belügyminiszter űr id hozzájárult, kijelentve, hogy az e részbeni munkálatot meg fogja kezdeni. Én tehát, midőn azon kötelességemnek, hogy a t. ház figyelmét ezen körülményre is felhívjam, eleget teszek, a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is változatlanul elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Sehóber Ernő jegyző: Mohay Sándor! Mohay Sándor: T. ház! Ámbár a t. háznak jelen hangulata mellett nem igen nagy figyelemre számíthatok, mégis méltóztassanak nekem megengedni, hogy úgy is, mint az igazságügyi bizottságnak azon tagja, a ki az összeférhetlenségi törvény revíziója mellett foglaltam állást, úgy is, mint az összeférhetlenségi bizottságnak jegyzője, ki az összeférhetlenségre vonatkozó törvényes intézkedéseket a gyakorlati alkalmazás szempontjából is némi tanulmány tárgyává tettem, ezen kérdéshez pár szóval hozzászólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Jelen törvényjavaslat keletkezésének indokát az igen t. előadó úr előadta, és a jelentés azt részletesen ismerteti. Előadja a jelentés azt is, hogy az igazságügyi bizottság ezen javaslat tárgyalásánál nem zárkózhatott el attól, hogy az összeférhetetlenség tekintetében fenforgó kérdésehet ne csak a jelen konkrét eset alkalmából, hanem általánosságban vegye vizsgálat alá, és tegye megfontolás tárgyává. E tekintetben első sorban az merült föl, hogy egy ilyen voltaképen egyszerű kérdésről, a minő az összeférhetlenség, a törvényeknek bizonyos sokasága intézkedik, és nagyon különfélék azon törvények, a melyekben egyes összeférhetlenségi intézkedések foglaltatnak. így legelső sorban az 1875. évi I. tcz. az, a mely bizonyos nagyobb keretben öleli fel az összeférhetlenségi kérdést, de a mely már maga is hivatkozik 3 korábbi törvényre, a melyet kifejezetten fenn kivan tartani. Ezen törvények egyike az 1869. évi IV. tcz., a mely a bírói hatalom gyakorlásárál intézkedik és a mely 8. szakaszában a bírói állást a képviselőséggel összeférheti ennek jelenti ki. A második az 1874. évi XVIII. tcz., a mely 4-ik szakaszában az állami számvevőszék elnökét, fő- és számtanácsosait és egyéb hivatalnokait kizárja; a harmadik az 1873. évi XXVÍ. tcz., melynek 13. szakasza a magyar leszámítoló és kereskedelmi bank igazgató-tanácsának tagjait zárja ki. Az 1875. évi I. törvényczikket megelőző törvény van még egy: az 1874. évi XXXV. tcz., a melynek 3. szakasza a közjegyző összeférhetlenségéről intézkedik. Ide járulnak a későbbi törvények, ezek között első sorban a büntetőtörvény : 1878. évi V. tcz., a mely 56. szakaszában a politikai jogok felfüggesztését állapítván meg, ezen politikai jogok felfüggesztését kimondó intézkedés legelső következménykép az országgyűlési képviselői állás megszűnését jelöli meg. A politikai jogok felfüggesztésének alkalmazását reudeb' a büntetőtörvénykönyv a felségsértés minden alakjára, a király, a királyi ház tagjainak tettleges bántalmazására, a hűtlenség minden alakjára, a lázadás minden alakjára, a választási jog ellen elkövetett bűntettek és vétségek minden alakjára, a pénzhamisításra, a személyes szabadság megsértésének súlyosabb eseteire, a lopás, rablás, zsarolás, csalás, sikkasztásra, az okírathamisítás közül csak a közokirat-hamisításra, a csalárd bukásra, a hivatali bűntettekre s az orgazdaságra. A további törvények sorozatában fel kell említenem az 1879. évi XXXIX. tcz.-et, mely 5. §-ában az összeférhetlenségi törvénynek a földhitelintézet igazgatósági tagjaira, alkalmazottaira kivételesen megállapított összeférhetőséget a kisbirtokosok földhitelintézetére is kiterjeszti. Meg kell említenem az 1893. évi VI. tcz. 2. §-át, mely a képviselői tiszteletdíjak átalányozásáról szól, és mely az 1875. évi I. tcz. 4. §-ának 6. pontját hatályon kivfíl helyezi. Hozzá fog járulni ezen javaslat, ha törvényerőre emelkedik, ahhoz, hogy a jövőben az összeférhetlenségről kilencz törvény fog intézkedni. Már maga az a körülmény is, hogy az összeférhetlenség egy egységes szabályzatba foglaltassék, és nevezetesen az, hogy némely újabban hozott törvényekkel kellő összhangba jöjjön és kiváltkép, hogy a bíintetőtörvénykönyvnek a politikai jogok felfüggesztésére vonatkozó intézkedései az összeférhetlenségi törvénynyel összhangba hozassanak, a gyökeres revíziót szükségessé teszi. Ezt a gyökeres revíziót indokolja még az is, hogy az összeférhetlenségi törvénynek vannak némely oly intézkedései, a melyek részben nem alkalmazhatók, és úgyszólván elavultak, részben 15*
