Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-454
112 454. országos ülés 1895. márczins 28-An, csütörtökön. méltóztassék Helfy képviselő úr határozati javaslatát mellőzni, és az elnök úr kijelentéséhez képest a Nyitrán megejtendő képviselőválasztás iránt a szükséges lépéseket elrendelni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás a bál- és szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályokhoz kívánok szólani, illetőleg az igen t. elnök úrhoz egy kérdést intézni. Minthogy a t. belügyminiszter úr mostani felszólalásában egy oly tétel foglaltatik, melyet én azon egész pártra nézve, melyhez tartozni szerencsém van, sérelmesnek és gyanúsítanak tartok, azt a kérdést intézem a t. elnök úrhoz, vájjon azoknak, kik a parlamenti vitákban egy pártot képviselni szoktak, ilyen esetben van-e joguk személyes kérdés czímén szólást kérni, midőn az egész pártra nézve sérelmes nyilatkozatot konstatálnak, ég mikor ezen nyilatkozat . . . (Nagy zaj. Halljuk! Bálijuk! Elnök csenget.) Ismétlem: a t. elnök úrhoz intézem azt a kérdést, vájjon a házszabályok alapján, különösen ilyen helyzetben, mikor ilyen nyilatkozat, melyet egy egész pártra nézve sérelmesnek kell tartanom, a vita bezárása után történt. (Nagy zaj és mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Apponyi Albert: Teljesen nyugodtan intézem ezt a kérdést a t. elnök úrhoz, és természetesen bele fogok nyugodni a t. elnök úr nézetébe. Van-e ilyen esetben az elnök úrnak felfogása szerint annak, a ki a pártot a parlamenti vitákban képviselni szokta, joga személyes megtámadtatás czímén felszólalni ? Ha az elnök úr felfogása szerint ilyen jogom van, kívánok élni ezzel a joggal; ha az elnök úr felfogása szerint ilyen jogom nincs, akkor természetesen meír kell elégednem ennek jelzésével. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én a házszabályok 163. §-ának 1. pontját — a mely azt mondja: mindig szót kérhetnek azok, kik személyes megtámadásra válaszolni akarnak — következőkép értelmezem. (Halljuk! Halljuk!) Azok, a kik névszerint megnevezve voltak, vagy névszerint meg nem voltak ugyan nevezve, de úgy körülírva, hogy egyéniségükre világos czélzás történt, ezen pont szerint kétségtelenül jogosítva vanm.k szót emelni. Jogosítva vannak azok is szót emelni, kik többen egy jelzés alá foglaltattak, de az a nyilatkozat, mely ezen egy jelzéssel összeköttetett, mindegyikük individuális cselekvésére vonatkozik. Ezek is jogosítva vannak szólani. A mi kérdést a t. képviselő úr tett, kinek kérdése különben tökéletesen a házszabályok keretében mozog, azt meg kell jegyeznem, hogy ha tudniillik általánosságban egy párt cselekményére né/ve czélzás történt, a melyet az illetők a párt megtámadásának tekintenek, ez nézetem szerint a 163. §. 1. pontja alá nem illik, s mivel én köteles vagyok minden irányban, minden alkalommal egyenletesen értelmezni a házszabályt, ezért ilyen alkalommal személyes kérdésben való felszólalásra jogot nem adhatok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt gondolom t. ház, hogy ez a leghelyesebb értelmezés és elmegy egészen addig a határig, meddig az intézkedés ezélja azt egyáltalában megkívánja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezenkívül kérem a t. házat. . . (Zaj. Halljuk/ Halljuk/) Gr. Apponyi Albert: Kérem, t. ház, én előre kijelentettem, hogy én az elnök úr döntésébe bele fogok nyugodni. Elnök: Ezenkívül Pázmándy Dénes képviselő úr, a ki meg is lett nevezve a miniszter úr beszédében, személyes kérdésben és talán szavai értelmének helyreigazítására akar szólani. Pázmándy Dénes: T. képviselőház! (Bailjuk! Halljuk!) Igen röviden csak egy rektifiká czióra szorítkozom a t. belügyminiszter úr beszéde folytán. A belügyminiszter úr azt mondotta, hogy én nem voltam vagy nem lehettem pártatlan, a mikor elmentem Nyitrára többi képviselőtársammal, (Halljuk! Halljuk!) mert azon több rendbeli gr. Zichyeknek lemondó levelei zsebemben voltak. Hát én úgy látom, hogy a t. belügyminiszter úr a nyitrai választásra nézve igen rosszul van informálva, (Derültség a jobboldalon, Nagy zaj a szélső baloldalon.) mert ez a tény is homlokenyenest ellenkezik a valósággal. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ugyanis, a midőn ott az első szavazó-küldöttségnél a választási elnök felolvasta a másik két gr. Zichy Jánosnak jelölését, akkor Bobok József, szentszéki ülnök, bizalmi férfitársam kijelentette, hogy ő látta azon lemondó leveleket, s kérte az elnököt, hogy a választást, a szavazatok elrendelését függeszsze fel addig, míg ő ezen leveleket elhozza. Ez megtörtént; az illető elment, háromnegyed óra múlva visszajött, magával hozta a leveleket, nekem átadta azokat, és én egyebet nem tettem, mint hogy az elnöknek azokat beterjesztettem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaj.) Ugron Gábor: El kellene csapnia a közegeit, a kik így informálják! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Pázmándy Dénes: Bocsánatot kérek, t. ház, midőn egy egyszerű konkrét tény felől, a mely ott a legnagyobb nyilvánossággal történt, (Halljuk! Halljuk!) úgy tudniillik, hogy a mint mondám, a szavazást az elnök fel-