Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-453
tót. országos ülés 1895. márczlus 27-én, szerdán. 107 mik itt felhozattak, rendkívüli fontossággal biró dolgok. Itt, t. ház, azt lehet mondani, hogy az államnak minden funkczionáriusa, a ki ott működött, kompromittálva van. Felhozatott, hogy a törvényszék tagjai a törvény nyílt megsértésével beleavatkoztak a gyűlések összehívásába (Folytonos nyugtalanság.) politikai czélokból. Láttuk, hogy a hatóságok szintén elmulasztották a maguk kötelességeit, mert hiszen e nélkül lehetetlen lett volna, hogy minden igaz ok nélkül két héttel hamarább a választások előtt már annyi katonaságot zúdítsanak a választó közönség nyakára, mint a mennyi ott volt. Láttuk, hogy a választás mindkét elnöke egyenlő elvek szerint járt el. Láttuk, hogy a választók nagy tömegéből, — mert; hiszen kétségtelen, hogy Zichynek sok választójának kellett lennie, mert különben ilyen visszaéléseket nem követtek volna el, — mondom, sok választója volt Zichynek, mégis alig 200 és néhány választó szavazott rá. Tehát oly óriási visszaélés forog fenn a választók jogainak megszorítása körűi, a melyet nem lehet megtorlás nélkül hagyni. (Folytonos zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak konvergálni. Péchy Tamás: Már most van-e nekünk olyan fórumunk, a mely mindezeket orvosolni képes és fogja is? Nincsen. Ha tehát nincsen, a parlamentnek kötelessége arról gondoskodni és rendelkezni, mert megtorlatlanul ilyeneket nem szabad hagyni. Méltóztassanak elhinni, hogy ha ezek a dolgok úgy mennek fokról-fokra, mint azt 1848-tól fogva — a melyre ma itt utalás történt — a mai napig növekedni tapasztaljuk, teljesen és tökéletesen illuzórius lesz Magyarországon minden választási jog, (Úgy van! balfelől.) és akkor legjobb lesz nem is választani, hanem kinevezni a képviselőket. (Úgy van! Úgy van! balfélől.) Nem szabad azt megengedni, t. ház, hogy Magyarország alkotmányos jogai iránti bizalom tökéletesen megrendüljön ebben az országban. (Úgy van! balfélől.) Minden embernek, a ki magát igaz magyar állampolgárnak tartja, kötelessége a polgárokban az államhatalom iránti bizalom érzését növelni, és megállapítani segíteni. (Úgy van! balfélől.) Ezen tekintetből én csatlakozom a parlamenti bizottság kiküldéséhez. Hiszen meg fogja ez a bizottság találni az utat és módot arra, hogy felderítse az igazságtalanságokat, hogy azok megtorlása iránt azután az illető hatóságok utasíttathassanak. Elfogadom Helfy Ignácz képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés balfélől. Nagy nyugtalanság.) j Elnök: (Gsenget.) T. ház! (Felkiáltások j balfélől: Halljuk Bánffyt!) Miután még vannak I szólásra felírva, az idő pedig előrehaladott, az interpellácziók megtételére is meg lett határozva az időpont, ennélfogva javaslom a t. háznak, hogy ezen vita folytatása holnapra halasztassék. (Helyeslés.) Drakulics képviselő úr tehát meg fogja tenni az interpellácziót. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk !) Kérem, méltóztassék az interpelláló képviselő urat meghallgatni. (Folytonos nyugtalanság.) Kérem a képviselő urakat ismételve, tessék helyöket elfoglalni, mert névszerint szólítom meg. (Felkiáltások: Helyre! Helyre! Halljuk!) Tessék az interpellácziót megkezdeni. (Zaj.) Drakulics Pál: T. ház ! A költségvetési vita alkalmával, a vallás- és közoktatásügyi tárcza tárgyalásakor előadtam, hogy 1875. év óta, tehát épen azóta, a mióta Tisza Kálmán ő exczellencziája a szabadelvű pártot a bihari pontok szegreakasztásával megalakította és uralomra juttatta, a görög-keleti szerb egyháznak törvényileg biztosított autonómiája csakis a papíron létezik, annak érvényesülése a közéletben azonban teljesen ki van zárva. Ki van zárva egyrészről azért, mert az első autonómikus orgánumnak, az egyházi kongresszusnak ülésezése lehetetlenné tétetik egyszerűen olyképeu, hogy annak egybehivását a kormány ő Felségének nem akarja bejelenteni, másrészt pedig azért, mert a felterjesztett szabályrendeletek vagy egyszerűen jóváhagyási záradék nélkül küldetnek vissza, a nélkül, hogy a jóváhagyás megtagadása bármily röviden is indokoltatnék, vagy az inkriminált passzusok megjelöltetnének, azzal, hogy mi az bennük, a mi a közérdekbe vagy az állam érdekébe ütközik, vagy pedig a kormány azokat egyszerűen magánál tartja éveken keresztül és nem törődik azok sorsával. Mindezeket bővebben fejtegettem a közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalásakor, és miután a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nem tartotta érdemesnek ezen felszólalásom után sem biztosítani a többször említett egyház híveit arról, hogy ezentúl a törvények rendelkezései e tekintetben respektáltatni fognak, én kényteienítve érzem magamat, indokolásképen a már többször említett felszólalásomra utalva, a következő interpellácziót előterjeszteni : (Olvassa.) »Interpelláczió a magyar királyi mioiszterelnök és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz. 1. Határozott tudomásom lévén arról, hogy ő szentsége a görög-keleti karloviczi metropolita-érsek és szerb patriarcha már harmadízben l#"
