Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-453
102 453. országos ülés 1895, >. märezlns 27-én, szerdán. igazolva lesz, hogy választani fogunk a nélkül, hogy a választási törvény reformja keresztülment volna, és a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat törvénynyé vált volna. Midőn mindezeket tapasztaltuk, midőn, hogy csak megemlékezzem azokról, a melyekről közvetlen tudomásom van, rövid általánosságban, a hontmegyei választások élénk emlékezetünkben vannak, midőn tudjuk, hogy, midőn Hontmeg3 ;r ében s máshol is a választás napjain az ellenzéki községek nagy része sokszor lángban állott, akkor, a mikor a választók nem voltak otthon, hogy hazaszaladjanak: kicsoda tette, nem szabadelvű párti volt-e, a ki felgyújtotta az ellenzéki falvak házait, azt nem lehet tudni; midőn ily események vannak a napirenden, a midőn nem lehet arról beszélni, hogy tiszta választások vannak, midőn az elkövetett visszaélések óriásiak és oly botrányosak, hogy felettök vitatkozni sem lehet, és a mi a fődolog, nem az a kérdés, hogy milyenek a visszaélések, hanem hogy milyenek a tanuk, a kik a visszaélések mellett tanúságot tudnak tenni, midőn ez a kritérium, hogy a választás verifikáltassék, akkor nekünk a legnagyobb okunk van arra, hogy mindent elkövessünk és megtegyünk, hogy valahára egy példa statuáltassék legalább ott, a hol ilyen már igazán közbotrány-számba menő választási visszaélések követtettek el, gyors vizsgálat s példás büntetés következzék be, mert ha a dolog a maga rendes útján megy, először is, ha az a vizsgálat majd megindul, azt a vizsgálatot vezetni fogják nagyrészben a vádlottak vagy a részesek, de történjék, hogy egy sem lesz közülük a vizögáíatvezetők közt, akkor is lesz egy bizonyos baráti jóindulat az ottani közvetlenül érdekeltekkel szemben, a kik részint rokonok, részint egyebek, elvbarátok, és még ha így sem volna is, az eljárás maga oly hosszadalmas, hogy minden valószínűség szerint hamarább fognának a jövő képviselő választások megejtetni, mint a nyitrai választási visszaélések megtorolva volnának. Azt hiszem, hogy mindenki igazat fog nekem adni abban, hogy ha ez rendes úton megy, más eredmény, mint ez, nem érhető el s én azt kérdem, micsoda elégtétele van ebből Magyarországnak, micsoda jó hatással lehet ez a jövő választások tisztaságára, ha ily eljárással megmutatjuk azt, hogy esetleg Tarnóczy, vagy Szulyovszky r , vagy mind a ketten pénzbirságban lesznek elmarasztalva, a melyet vagy ők, vagy helyettök mások megfizetnek. (Felkiáltások a szélsőbalon: Becsukatni!) A főezél nem az, hogy Tarnóczy megbüntettessék, becsukassék, vagy akármilyen szigorú büntetést rajta végrehajtsanak, bár ez is szükséges következménye ottani működésének, de utóvégre Magyarországnak nem elégtétel, itt a szükséges eredmény, a melynek elérésére tőrekednük kell, az, hogy ezen botrányos választásnak megtorlása által á következő választások tisztaságát igyekezzünk előmozdítani. Ha ez nem gyors, nem energikus, nem megfelelő, akkor az eredmény megint nem lehet más, mint hogy egész Magyarország úgy néz a miniszterelnökre és a belügyminiszterre, mint a kik vagy naivitásból, vagy czinizmusból hagynak ily eljárást oly hosszú időn át megtorlatlanul. De, t. ház, én még csak rövid egy pár szóval akarok megemlékezni arról, a mit itt is, másutt is a belügyi államtitkár úrnak mintegy érdeméül igyekeznek felróni azért, mert ő ezen mandátumot el nem fogadta. Nekem csodálkoznom kell azon, hogy ma már Magyarországon egy olyan embernek, a ki a köztéren régen és előkelő módon szerepel, már érdemül tudják be és dicsőítik, a miért egy ilyen gazságnak nem akar részesévé lenni. Velem történjék meg, hogy ilyen módon megdicsérjenek, kötelességemnek ismerném saját reputáczióm érdekében tiltakozni az ilyenféle dicséretek ellen, hiszen az csak nem dicsérendő, hogy valaki nem akar részesévé lenni ilyen gazságnak. Ez a legprimitívebb kötelesség. (Egy hang a jobboldalon: Onnan dicsérték !) T. ház! Igen különös jelenség az, hogy ilyen irányú dicséretek köztéren szereplő férfiakkal szemben elhangozhatnak a képviselőházban, elhangozhatnak egy oly előkelő egyesület kebelében, mint az országos kaszinó, a hol — úgy értesültem — a volt miniszterelnök i\r dicsérte meg Latkóczy államtitkár urat, a miért ezt a mandátumot el nem fogadta. En ebben semmi dicsérni valót nem látok, én ezt az ő részéről egyszerűen természetesnek találom. De, t. ház, vizsgáljuk a dolgot kissé a másik oldaláról is és ne hozzuk itt egyáltalán az egyéni jellemet a játékba, hanem foglalkozzunk tisztán csak az ügygyei. (Halljuk!) Abszolúte nem mehet érdemszámba, hogy az államtitkár úr erről a mandátumról leköszönt azért, mert hiszen csak nyilvánvaló, hogy ez a madátum nem verifikáltatott volna. Nem is szabad feltételeznem bármely bíráló bizottságról, hogy ezt a mandátumot verifikálta volna. Ha egy sajtból, melyet a róka elvitt, a varjú nem akar lakmározni, ebben a varjúnak semmiféle dicsőségét nem látom. (Derültség a báloldalon.) Fel sem akarom tételezni, hogy ezen mandátum alapján a képviselőházban helyét bármikor elfoglalta volna, akkor sem, ha ezen mandátumot verifikálták volna. De a kérdés nem az. A parlamenti vizsgálóbizottság kiküldése ellen tárgyilagos okokkal a túloldalról senkisem érvelt, az ellen kifogást nem emelt, s mégis azt
