Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-432
432. országos ülés 1895. lVbruár 16-án, szombaton, gg heti a valuta rosszabbúltával. A ki ma a pesti pénzintézetek helyzetét ismeri, örömmel konstatálhatja, hogy bennük is megerősödött a hit a valuta rendezése iránt. Alig van már pesti pénzintézet, a mely nagyobb mértékben ne venné igénybe a külföldi hitelt és ennek következtében a külföldi toké igen is beözönlik az országba sokkal nagyobb mértékben, mint azelőtt. Ennek tulajdonítható, hogy a diszázsió kisebb, és remélhető, hogy tényleg el is fog enyészni. T. ház! Ne méltóztassék azt hibáztatni, ha én a valutát oly kérdés gyanánt bátorkodtam a ház elé állítani, mely nem pártkérdés, hanem az ország kérdése. Én nem kívánhatom azt, és nem vagyok a czukorvizes politikai debatt barátja, hogy hallgassuk el meggyőződésünket ezzel a kérdéssel üzemben. Én magam sem fogom elhallgatni meggyőződésemet és nem is hallgattam el, ha egyben vagy másban nem voltam egyetértésben a vezető körökkel. De egész más dolog megmondani meggyőződésünket, hibáztatni egyes aktusait a kormánynak és egész más dolog a valuta kérdését egészben véve olybá állítani az ország eié, mint a mely teljesen elhibázott és kudarcot vallott, mert ezzel, t. ház, nem az egyes kormányoknak, hanem az ország hitelének ártunk. Méltóztassanak nekem igazat adni abban, hogy a most kétségtelenül meglevő nagy pesszimizmus igen jelentékeny tényezője annak, hogy a díszázsió ínég erősebben nem jelentkezett. Mert pénzügyi kérdésekben még az alaptalan bizalmatlanság is egy roppant tényező. A t. ház engedelmével egy példát hozok fel arra nézve, hogy az alaptalan bizalmatlanság mily soká tudta magát tartani. Mert én nem azt mondom, hogy egy alaptalan bizalmatlanság a végtelenségig meg fogja akadályozni a valuta síkerét, de hogy azt ideig-óráig fel tudja tartóztatni, az teljesen bizonyos. Méltóztassék csak visszaemlékezni arra, hogy évek során át milyen különbség volt az ugyanegy kamatot nyújtó az osztrák és magyar állampapírok közt. Ugyanaz az 5%-ot nyújtó magyar papiros, vagy négy aranyforintot nyújtó magyar papiros tíz forinttal is alacsonyabban állott a börzén, mint az osztrák. Pedig semmi ok nem volt reá, mindenki tudja, h;;gy épúgy megkapja pénzét a magyar, mint az osztrák papir után, de a bizalmatlanság meg f volt, s ennek szétoszlatásához sok idő kellett. Es épen azért, t. ház, mivel a bizalom, melynek megléte nélkül valutánkat rendezni nem lehet, egy oly kényes s nagy ápolásra szoruló növény, nekünk is talán gyengédebb kezekkel kellene a valuta kérdéssel foglalkoznunk, a midőn végre is kevesen vannak, a kik maguknak fáradságot vesznek arra, hogy meggyőződésük szerint foglalkozzanak vele, s igen sokan vannak, a kik a pesszimista jóslatokat meggondolás nélkül utána mondják. (Élénk he ! yeslés jobb felöl.) Azt hiszem, t. ház, a valuta rendezése a mi államháztartásunknak egyik alapját képezi; ha az nem fogna sikerülni, ne méltóztassék gondolni, hogy csak múló károkat fog okozni. A valuta rendezését, — s ez a mi büszkeségünk, — mondhatjuk, hogy Magyarország kezdeményezte, s ha az nem fogna sikerülni, akkor az nemcsak egy egyszerű pénzügyi műveletnek kudarcza gyanánt, hanem egyszersmind olybá fog oda állíttatni, mint a magyar állam meggondolatlanságának kiáltó jele ; (Főikiáltások a baloldalon: Hiszen mi is csak ezt mondjuk!) ha pediglen sikerülni fog, a mint hogy remélem, hogy fog sikerülni, akkor ország-világ előtt dokumentálni fogja financziáink rendezettségét s űnancziális felfogásunk helyességét, s ezzel ez ország gazdasági tekintélyének alapját képezendi. Ezért bocsánatot kérek, t. ház, ha talán, a kelleténél tovább is foglalkoztam ezen kérdéssel, és szabadjon elő.idusomnak végezetéül egyszerűen a költségvetésnek e tételét, a mely különben sem volt megtámadva, elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Visontai Soma képviselő urat illeti a szó! Visontai Soma: T. képviselőház\(Halíjuk! Halljuk!) Szívesen mellőztem volna zárbeszédemet, hogy a t. képviselőház nagybecsű türelmét éi figyelmét újabban is igénybe ne kelljen vennem. De a tőzsdeszédelgéseknek korlátozása, és a tőzsdebíróság hatáskörének szabályozása, általános óhaját képezi szerintem az országnak, (Ügy van! a szélső baloldalon.) mert hiszen a tőzsdejáték annyi család boldogságának volt elpusztítója, oly sok embert vezetett az utóbbi években a bűn útjára, annyi egyéni esisztencziát tett tönkre erkölcsileg úgy, mint anyagilag, hogy én képviselői kötelességemhez tartozónak vélem azt is, hogy a t. pénzügyminiszter úr visszautasító magatartásával szemben határozati javaslatomat még egyszer röviden megindokoljam. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az igen t. pénzügyminiszter úr először is azzal tért ki a kérdés elől, hogy — a mint monda — ez az egész dolog nem tartozik a pénzügyi tárczához. Igen sajnálom, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr, a ki pedig nem a büróból jutott egyszerre a miniszteri székbe, hanem mint a parlamentnek is évek hosszú során át munkás és tiszteletreméltó tagja, megfeledkezett arról, hogy alig volt pénzügyi költségvetési tárgyalás az utóbbi években, hogy maga a tőzsde itt napirendre ne került volna. Ez természetes is,
