Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-431
70 431. országos ölés 1895, február 15-én, pénteken. mány vállairól bármilyen kis hibát levenni, van rajt;>. elegendő, melyeket meg is lehet jelölni; de e tekintetben, azt hiszem, hogy bárki lenne is a kormányon, pszichológiai lehetetlenség, hogy egy és ugyanazon ember hasonló lelkesedéssel képviselje úgy az egyik, mint a másik állam kereskedelmi érdekét, akkor, a mikor ez a két érdek egymással ellenkezik. Hiszen t. barátom maga idézett egy példát Zürichről, hogy ott a csehországi szesz megverte a magyar szeszt. Hát én belegondolom magamat annak a kereskedelmi képviselőnek a helyzetébe, a ki ott van; szeretném tudni, ő mikép vágja magát ketté, hogy képviselje egyfelől lelkesen éshí\en Magyarország szeszérdekét, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) s egyúttal a túlsó állam érdekét, a melyben Csehország szintén benn van. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bizony az intézményben van a hiba, és erre nézve ne méltóztassék magát csalódás-okban ringatni. Külkereskedelmünk igazi képviseletét akkor fogjuk elérni, és ez, azt hiszem, nem is oly óriási feladat, mert ez nem is érinti a monarchia nagyhatalmi állását, — a mely perczben a kormány keresztül fogja vinni, hogy a magyar keres-kedelmi képviseletről a külföldön gondoskodjék a magyar kereskedelmi miniszter, és viszont gondoskodjék az osztrák érdekekről az osztrák kereskedelmi miniszter. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kötelességemnek tartottam jelezni ezeket, mint eltéréseket, t. barátom beszédétől, annál inkább, minél inkább egyetértek beszédének többi részével, annyira, hogy majdnem minden szavát kész volnék aláírni. Most áttérek röviden annak jelzésére, hogy milyen álláspontot foglalok el a benyújtott határozati javaslatokkal szemben. (Halljuk! Halljuk !) Röviden jelzem, hogy igazságosnak találom Sima Ferencz t. képviselőtársam azon indítványát, hogy miután a kamatláb országszerte s világszerte tetemesen hanyatlott, a késedelmi kamat az adó- és illeték-hátralékok után se maradjon meg 6°/o, hanem redukáltassék 4°/o-ra. Azt hiszem, e csekély kedvezményben mégis csak lehet részesíteni azt az adózót, a ki bizonyára többnyire nem hanyagságból maradt hátralékban, hanem azért, mert nem győzi a fizetést. Feltétlenül pártolom Bornemisza Lajos t. képviselőtársam indítványát a só árának leszállítására nézve, mélyen meg lévén győződve, hogy az nemcsak nem csökkentené az államkincstár jövedelmét, hanem ellenkezőleg, fokozná. (Igaz! Úgy van! a stélső baloldalon.) Mert világszerte be van bizonyítva, hogy minél olcsóbban adnak oly fogyasztási czikket, mely úgy egészségügyi, mint élvezeti szempontból szükséges, annál többet fogyasztanak belőle. Ezzel, t. ház, egyúttal humanitárius kötelességnek is tesz ele* get a töivényhozás. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Indokoltnak találom ezért Makfalvay Géza í. képviselőtársam indítványát is, mert az csakugyan nem helyes és igazságos dolog, hogy valahányszor földbirtokot mérnek fel újból, azt újból is osztályozzák, úgy, hogy az a birtokos, a ki ebbe a sorozatba esik, sokkal kedvezőtlenebb állapotban van, mint azok, a kiknek földjeit sokkal régebb idő óta általános tagosítás alkalmával felmérték. Sokkal fontosabb a hátralevő másik két határozati javaslat. Az egyik Visontai Soma t. barátomé. Ez — röviden szólva — a tözsdeadóra vonatkozik. Ujabb időben divattá lett a tőzsdeadóra vonatkozó indítványt antiszeuiitikus, agrárius, szoczialisztikus velleitásokkal hozni kapcsolatba. Én azt hiszem, hogy e tekintetben Visontai Soma t. barátomat senkisem vádolhatja antiszemitizmussal, sem agrárizmussal, mert tudtommal földbirtoka nincs, mert szoczialisztikus ideákat nem hangoztatott, a mióta csak szerencsénk van hozzá e képviselőházban. Engem sem fognak hihetőleg ily tendencziákkal vádolni, én tisztán pénzügyi és adópolitikai szempontból pártolom az ő indítványát, sőt azt sürgősnek is találom akkor, (Helyeslés a stéhőbalon.) mikor a pénzügyi kormányzat részéről adóreformokat hangoztatnak. Hiszen nem új dolog, a mi itfc indítvány ózta tik ; de mindig úgy beszélnek róla, mintha Magyarország itt valami egészem új, mások által nem tört útra akarna lépni. Méltóztassanak elgondolni, hogy ez az adónem máibe van hozva régóta Francziaországban, Olaszországban, Németországban, újabban Ausztriában, de bizonyos mértékben bélyegadó alakjában régibb idő óta tényleg létezik Angliában és Spanyolországban is; mondhatni tehát, hogy már Európaszerte be van hozva, s így nincs semmi ok arra, hogy azt nálunk ne hozzuk be. Sőt megvallom, hogy az előbbeni időkben én egyetlen egy okból nem inszisztáltam ezen adónem behozataláért, meg is mondom, hogy mi volt ez az ok. Méltóztatnak tudni, hogy a budapesti tőzsde hosszá időkön át, egész a legutolsó évekig, úgyszólván fiók-tőzsdéje volt Bécsnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A meddig ez az állapot fennállott, nem akartam még nehezebbé tenni a budapesti tőzsdének, mint intézménynek, helyzetét Bécsesel szemben azáltal, hogy itt drágább legyen a szolid tőzsdeügylet, mert a tőzsdén is vannak szolid- és játéküzletek. Én a lehető legerősebben sújtani akarom igenis a játéküzletet, de Agy, hogy óvatosak legyünk, hogy a szolid üzlet ezáltal, habár sujtátik is,
