Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-431

481. országos illés 1S9H. február 15-én, péntekéit. 57 fejlődjék, haladjon és minden körülmények közt kielégítő képet nyújtson, e tekintetben nem ezen argumentumokra, hanem csak magára azon politikai helyzetre utalok, melyben ma ez az ország van úgy a kormányzat, mint a szituáczió tekintetében. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Maga ez tisztán megmutatja, hogy hova jutott az ország ÍI bizalom azon áradozása útján, a melylyel e házban, fájdalom, minden időben találkozunk. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Én azonban felszólalásomban által áno.-abb szempontokra kívánok helyezkedni, és minthogy a felmerült eszmecserék fonalán oly fontos és lényeges mozzanatok említtettek föl, a melyeket a magam részéről szó nélkül hagyni nem akarok, ki kell kérnem a t. ház szíves figyelmét, hogy néhány perezre az én gyenge és igénytelen szavamat is meghallgatni méltóztassanak. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok foglalkozni, t. ház, az ország jelenlegi pénzügyi helyzetével. Kifejtettem erre vonatkozó nézeteimet a költségvetés általános tárgyalása alkalmával, s összegeztem felfogásomat és álláspontomat azon rövid mondatban, hogy Magyarország pénzügyi helyzete új éra elé jutott, a melyet én máskép nem vagyok ké pes jellemezni, mint akként, hogy az államháztartás egyensúlyának fentartását konszolidáltnak nem tartom. Az államháztartás egyensúlya meg van, az kétséget nem szenved. De annak fentartása sok gondosságra, sok rigorozitásra, a kormányzatban és alkotásokban egyformán, arra a sem időt, sem munkát nem kímélő eljárásra van utalva, mely, ha nem követtetik, hitem és meggyőződésem szerint, — melyet jól meggondolva jelentek ki,— Magyarország pénzügyi helyzetének és pénzügyi egyensúlyának biztosítottságát bevégzettnek nem tekinthetem. Már magánál azon körülménynél fogva is, t. ház, hogy Magyarország államháztartása jó részben oly jövedelmekre van utalva, melyek üzemi természetűek, melyek tehát a konjunktúráknak, az esélyeknek, melyek ma még nagyobb dimenziókban jelentkeznek mint eddig, vannak kitéve, magát az állami jövedelmeknek összegét egészében és végleg megállapítottnak nem tekinthetem. Ehhez járul az a körülmény, hogy &/, államháztartásban jelentkező zárszámadási feleslegek meglehetősen felhasználva és elkopva vannak, — hogy ezt a szót használjam. Fájdalom, az előző kormány eljárásában nem jelentkezett az a takarékosság, az a rigorozitás, az a szigor, mely elzárkózott volna minden olyan kívánalmakkal szemben, melyek az állami fejlődéssel kapcsolatban nem állnak; sőt az előbbi kormány aat a megnyilatkozást, hogy az állam bevételei meglehetősen duzzadó mérvben folynak be, felhasználta, vagy felhasználni engedte arra, hogy oly kívánalmaknak is deferáljoa, melyeket én az KBPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXIII. KÖTET. állami fináncziák érdekében, az állami politika okszerű fejlődése tekintetében indokoltaknak nem. tartok, és nem tartottam soha. (Úgy van! balfelöl.) Ehhez járul aa is, t. ház, hogy létező intézményeink nem befejezettek, egy részük a fejlődésnek egészen derekán van, melyek elkerülhetetlenül maguk után vonják azon szükségleteket, melyeket megtagadni nem lehet a nélkül, hogy vagy magukat az intézményeket ne koczkáztassuk, vagy azokat oly sztagnáczióba jutni ne engedjük, mely a visszaeséssel egyenlő, így nem lehet megállapodottnak, kifejlettnek mondani a magyar állami háztartásnak azon kiadásait, melyek a közoktatásügyre, melyek az igazságügyre, melyek a közegészségügyre, és melyek a közbiztonságra vonatkoznak. Es ha még ehhez hozzáfűzöm azon humanisztikus tekinteteket is, melyekre bennünket nemcsak a szükség, hanem az események fejleményei is kényszerűleg utalnak, akkor azt gondolom, hogy a létező intézmények kapcsán szükséges állami kiadásokat ma befejezetteknek, megállapodottaknak, olyanoknak, hogy megállapodásról beszélhessünk az ország kiadásaiban, egyáltalában nem lehet tekintenünk. (Úgy van! balfelöl.) Itt vannak azután azon új intézmények, melyek alapilag már részint lefektetvék, részint közelebb le foguak fektettetui. Itt vannak azon kiadások, melyek az egyházpolitikai kérdésekkel kapcsolatban járnak, a polgári anyakönyvek vezetésének berendezése, a melyekre nézve én nem vagyok azon optimisztikus véleményben, melyet a kormány itt mindenkor hangsúlyozott, és a melyek kétségtelenül jelentékeny magasabb kiadásokat fognak maguk után vonni. Ezzel kapcsolatban van még egy másik ^kérdés is: a szegény egyházak belsegélyezése. En ezen eszme ellen nem voltam soha, nem vagyok ma sem, mert azt hiszeji, hogy azon egyházaknak egy része kulturmissziót, állami missziót is teljesít. (Igás! Igán! balfelől.) Hogy ezen egyházak fölsegélyezése magasabb állami érdekekből kívánatos és szükséges: az bizonyos; ezt vallottam eddig is, ezt vallom ma is. De ezt az álláspontot, a melyet közelebb a kormány hallgatással mellőzött, hogy tudniillik az egyházpolitikai kérdések életbeléptetése folytán beálló azon többszükséglet, a mely az egyházakat az által éri, hogy bevételeik egy részétől elesnek, az állam fedezze: ezt, mint kiindulási és irányító pontot el nem fogadom. Ez, t. h kártalanítás eszméje, a melyre én sem állami, sem pénzügyi szempontból ráhelyezkedni nem kívánok. Azért igen melegen óhajtottam volna akkor, mikor a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetése itt tárgy altatott, és az a tétel, mely az egyházak felsegéíyezésére a költségvetésbe beállíttatott, s a mely akként indokoltatott, hogy 8