Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

444 í^. országos ülés 1895. téntére nézve elmondani nem nézeteimet, hanem a tiszta valóságot. (Halljuk! Halljuk!) Előbb kell annyiban kezdenem, mert a kellő indokolása abban rejlik, ha az előző viszonyokat is figyelembe veszszük. Mindenki tudja, a ki akkor élt és visszagondolni akar, hogy már 1872-től fogva kezdett azon aggodalom országszerte terjedni, hogy a pénzügyi bajokon nem segíthetvén, . . . (Zaj balfelöl. Igaz! Úgy van! jobbf elől) Ugron Gábor: Mi ott voltunk, önök nem voltak ott! (Ellenmondások jobbfelől. Felkiáltások: Ott voltunk mi is! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tisza Kálmán : ... ex úton Magyarország még a dualizmusban biztosított állami jogának egy részét is előbb-utóbb veszélyben fogja látni, talán el is veszti. Annyira nagy volt ez az aggály, hogy már 1873-ban az én, hamvaiban is tisztelt, barátom, Ghyczy Kálmán vezetése alatt az akkori balközépből, lia jól emlékszem, 20-an vagy 21-en — egy pár közűlök még ma is ebben a teremben ül — egy középpárt alakítását kísérelték meg azon az alapon, hogy tétessék félre a közjogi kérdések vitatása, s oldassanak meg az égető kérdések. Ismétlem, ma is itt vannak a házban olyan igen t. tagok, kiket én sohasem gyanúsítottam, de legalább egy részüket a t. túloldal sem fogja azzal gyanúsítani, hogy ezt nem hazafiúi aggodalomból tették. (Úgy van! Úgy van! jobbf elöl.) 1874-ben annyira nőtt az aggály, hogy azon általam ma is említett férfiú még a kormányba is bement. De az idők teltek, az ő eléggé meg nem becsülhető lelkiismeretessége és igyekezete daczára is a helyzet fináncziáliter nem tisztult, de a veszélyek mindig közelebb és közelebb jöttek. Ekkor történt az, hogy minden előzetes tanácskozás nélkül, — ha kiveszem azt, hogy a velem egy párthoz tartozó 10—12 barátommal, köztük Péchy Tamás t. képviselő úrral is, beszéltünk a dologról, — hogy én Í875. február 3-án egy beszédet tartottam. Ugron Gábor: Január 29-én nem azt határoztuk ! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán: Talán a nyomtatott naplót nem méltóztatnak kétségbe vonni. E beszédben kifejtettem, hogy a pártok alakulása nálunk közjogi alapon történt. E miatt a pártok kebelében az egyéb kérdésekre nézve nincs meg a kellő homogenitás, nincs meg az összműködés lehetősége azért, mert az egyedüli alakító eszme maga nz 1867: XII. törvényczikkel szemben elfoglalt álláspont. Hogy ez így volt, azt, gondolom, ma sem fogja senkisem tagadni. Ekkor mondtam azt, kifejtettem, hogy ezen törvényeket pedig ma revideálni nem lehet, mert azoknak revideálására, megváltoztatására mindazon fakmárczius 11-én, hétfőn. torok összműködése szükséges, melyek azok létrehozásában fáradtak. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl. Nagy sáj a szélsőbalon.) Méltóztassanak, ha tetszik, megnézni a 48-as pártnak egy szintén elhalt igen t. tagja, a mint hasonlag a napló bizonyítja, ezen állításomat, hogy a megváltoztatáshoz mindazon faktorok hozzájárulása szükséges, a melyek a törvényt létrehozták, Simonyi Ernő is elismerte egy beszédben. (Nagy. zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, ne szakítsák félbe a szónokot, Tisza Kálmán: Elismerte egy beszédben, melyben pedig, igaz, nem egészen a mostani modorban, de elég éles észszel kritizálta az éu fellépésemet. Ezen beszédem folyamán mondtam én azt, hogy nálunk az az eset nem forog fenn, mintha az alapeszmére, az 1867: XII. tcz.-re nézve nézetei egyik vagy másik párt megváltoztatta volna, mert azok, a kik megalkották, ma is fentartani akarják. Mi balközép, szeretnők némely határozmányait megváltoztatni, Hogy semmi kétség ne legyen, a t. 48-as párt egy tagja bele is kiáltott: »Valamennyit el kell törülni !« Ez volt a helyzet. Ekkor mondtam a következőket: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) [»Midőn, t. képviselőház, a helyzet ilyen, és mert én senkitől e világon elveinek megtagadását, az azok valósításáéról való lemondást nem tudnám követelni«, (Zajos derültség a bal- és szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) »de épen ezért ezt magamtól sem hagyom követelni: lia segítem akarunk a bajon, csak egy mód van: ne azt kérdezzük egymástól, mi a nézetünk a jövő kérdése felől, de kérdezzük egymástól azt, mi a nézetünk a mostani égető kérdések közt.« Ez a beszédem volt alapja a 75-iki fúziónak, melynek folytán még a költségvetés napokon át általánosságban letárgyaltatott, a nagy többség által el is fogadtatott, és csak miután e közben nemcsak a házban, de az ország minden részében jelentkezett a helyeslése ezen szándékolt lépésnek, történt, hogy az akkori miniszterelnök bejelentette, hogy habár többsége van, átlátva a helyzet komolyságát, kéri a ház;it, ne tartson ülést, míg a kormány ezen nevezetes kérdéssé tisztába nem jön. Miután ez megtörtént, következtek azután azok az értekezések, melyek nem folytak a körű), hogy ki mit enged a 67: XII. törvényczikkből, hanem folytak a körül, hogy kik azok, a kik a többi, az égető kérdések nézve egyetértenek. (Zaj. Egy hang a szélsőbalon. Ki voltak éhezve!) És hogy még azt is (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) felderítesm, hogy vájjon ki tudja, Isten tudja, hogyan, hol, mikép, nem tett-e igére-