Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-447
440 447. orseégos ülés 18Ö5. m&rczius 11-én, hétfőn. téti a parlament tekintélyét, mondom, ha ezeket a jelenségeket nem láttam volna, s nem látnám, akkor egyáltalán nem kívántam volna a részletes vitánál felszólalni. De engedelmet kérek, t. ház, ily jelenségekkel szemben egyrészről a miniszterelnök úr beszéde, mely nyilt konipromittálása a magyar parlamentnek, sőt az egész magyar nemzetnek, másoldalról Tisza István képviselő úr beszéde, mely rideg, sivár tagadása a nemzeti aspirácziónak, és ugyanakkor, a midőn az a beszéd elhangzik, vaunak lapok, melyek hirdetik, hogy ime, itt a jövő embere Tisza István személyében, ugyanakkor, t. há?, mikor ilyen jelenségekkel szemben az ellenzék felveszi a harczot, a korm'nypárti lapok az ellenzéket a parlament tekintélyének veszélyeztetésével vádolják, akkor ezekkel szemben erről az oldalról állást foglalni, és ezek ellenében határozottan tiltakozni kell. (Élénk helyeslés a hal és szélsőbalon.) Azt mondja gróf Csáky Albin t. képviselő úr, mikor az egyházpolitikai kérdés itt az appropriaczionális vita tárgyalásánál szőnyegre került, hogy a qualitás a döntő, és nem a quantitás. Értette nevezetesen azt, hogy az ország intelligeneziája az egyházpolitikai kérdésekben a kormány egyházpolitikai álláspontját támogatja, tehát a qualitás az övék, és a szám lehet a mienk, de neki elég megnyugtató a további küzdelemre nézve, hogy az ország qualitása a kormány háta megett áll. Hát, t. ház, nézzük meg ezt a qualitást kívülről, és nézzük meg ezt a qualitást belülről ; mérjük össze úgy kívülről az országban, mint bent itt a parlamentben, hogy igaza van-e gróf Csáky Albin t. képviselő úrnak abban, hogy a qualitás az ő mérlegükben nyugszik, vagy nincs; én azt állítom, hogy gróf Csáky Albinnak ez egy könnyen eleresztett szava, mely mindennel bir, csak az igazság súlyával és értékével nem. (Igazi Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Méltóztassék megnézni, hogy itt a parlamentben a kormány a nemzet mely rétegei által képviselteti magát. Általában a nemzetiségek túlnyomó többsége által, másrészről szász paktumok segítségével, harmadszor pedig horvát testvéreink támogatásával, ezzel a számmal — mert ez csak szám — künn az országban szemben áll a magyar faj, melyet itt a mandátumok kilencz tizedrészével ez, és az az oldal (A szélsőbal- és a baloldalra mutat.) képvisel. Hát kérdem én igen t. képviselőtársamtól, gróf Csáky Albintól, ha a qualitást, a választók számarányát és akaratuk megnyilatkozását tekinti, Magyarország népében a qualitást politikai súly és értelem tekintetében a magyar faj kép viseli -e Magyarországon, vagy a nemzetiségek, és igen t. testvéreink, a horvátok? Én, a nélkül, hogy bármely naczionáleját az országnak kisebbíteni akarnám, vindikálom, sőt reklamálom a magyar nemzet részére, hogy qualitás tekintetében a magyar faj képviseli a szellemi szupremácziát minden irányban. Tehát kivíílről hiába hivatkozik a t. gróf úr, hogy a qualitás az övéké, ez a mienk. Már most állítsuk fel a mérleget idebent. (Halljuk! balról.) Hát kérdem, hogy a qualitás talán idebenn a túloldalon van ? Talán ennek a qualitásnak mértékéül Bánffy miniszterelnök beszédje szolgálna? Remete Géza: Pantocsek! Sima Ferencz: Pantocsek képviselőtársamról nem is beszélek; hanem, hogy Bánffy miniszterelnök úr pénteki szereplése képezné azt a mértéket, mely qualitás tekintetében ennek az oldalnak hátrányára esnék, ez, t. ház, gróf Apponyi Albert és Ugron Gábor beszédei után egy messze túl eldöntött kérdés az egész ország előtt. (Igaz! Ügy van ! a szélsőbalon) Idebent, ha veszem a számot, melylyel a kormány uralkodik, ha pusztán ezt veszem, kérdem, t. ház, hogy addig, míg a magyar államélet pártok szerint nyit utat ide a parlamentbe a képviselőknek, és különféle pártok, különféle elvek és programmok alapján beszélnek és szavaznak itt az országgyűlésen, van-e rá eset, hogy a horvát képviselők párt és különféle elv szennt nyilatkoznának meg a parlamentben, és foglalnának állást itt a parlamenti vitákban ? Nincs rá eset, csak egyetlen egy, és ez az, hogy a mi igen t. testvéreink, a horvát képviselők, feltétlenül rendelkezésére állnak minden egymást felváltó kormánynak. Ha tehát ezt veszem, másrészről pedig veszem azt, hogy az igen t. kormány a szász képviselőkkel való paktum segélyével egy biztos gárdával rendelkezik, mely veszélyes pillanatokban kisegítheti, akkor még a szám is igen kétes. Sőt én Sierbán t. képviselő urat, ki itt a passzivitás eszméjét hirdeti, arra utalom, hogy ez a legszerencsétlenebb politika, melyet nemzetiség Magyarországon követhet. Nekik is be kell jönniök, aktiv politikai szerepet kell vinniök, helyet kell kérniök a magyar parlamentben, azután elpaktálhatnak a magyar nemzet rovására, és kicsikarhatnak a kormánytól mindent, a mi érdekükbtn áll. Mert, ha ők valamely számmal képviselve lesznek, akkor ők is paktum tárgyául szolgálnak, oly paktum tárgyául, mely a kormány támogatásával egyúttal biztos utat nyit a nemzetiségi törekvéseknek minél szélesebb mérvben való érvényesítésére. Sierbán Miklós: Minket nem engednek bejönni. (Egy hang a szélsőbalon: Hiszen itt van!)
