Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

447. országos ülés 1895. märezius 11-én, hétfőn. 427 sok félreértésre adhat okot, a melyet ezért meg kell magyarázni. Felemlíttetett akkor, hogy a jogegyenlőség természetes folyománya az általános szavazati jog, ez pedig Magyarországon, a mint tudom, és önök is hiszik, még behozva nincs. Magyarországon tehát még jogegyenlőség nincs, ez a párt pedig a jogegyenlőség alapján áll és azt tiszteli. És midőn ennek következtében a párt értekezletén felvettetett, hogy a jogegyenlőség folyománya, az általános szavazati jog mondassák ki, kontroverziák merültek fel és nyilt kérdésnek hagyatott fenn. Ha tehát itt ma az általános Szavazati jog indítványként beadatik, és a párt részéről némelyek elfogadják, mások ellene szavaznak, a pártprogrammra sem pro, sem kontra senki sem hivatkozhatik. (Igás! Úgy vem! a szélső baloldalon) Még egyet kell itt megjegyeznem. Akkorában még a párt teendőire nézve is más tanok hirdettettek. Én hallottam azokat, magamba is szívtam, s a mit meggyőződéssel magamba vettem, azt követni fogom tovább is. 1872-ben Helfy t. képviselőtársam a népgyűlésen kimondotta : »Hogy a pártnak főkötelessége oda működni, hogy a jelenleg uralkodó korrumpált többség megbukjék, mely főczélnak alá kell rendelni minden egyéb mellékczélt.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Simonyi Ernő képviselőtársunk kimondotta: »Ha komoly szándékunk, ha igaz akaratunk Magyarország önállóságát megvédeni, mindenekelőtt a mostani kormányt kell megbuktatni. Ezen pártot megdönteni kell. a pártkormánynak véget vetni, ez a mi legszentebb kötelességünk.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gondolom, a mostani kormány lényegében és rendszerében ugyanaz, mint 1872-ben volt, (Félkiáltások a szélső baloldalon: Mosszibb!) tehát a viszony semmiben sem változott. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Most a legutóbbi időben is a párt tagjai között, — fájdalommal említem fel, — nézeteltérések merültek fel. Némelyek pártkörünkből kiléptek, mások ott maradtak, de úgy a kilépettek, mint a benmaradottak egyformán kijelentették, hogy rendületlenül rugaszkodnak az 1884-ben megállapított programmhoz. Ezen programmot most ismertettem, ennek sem belsejében, sem szellemében a kormány egyházpolitikája, vagy annak sarkpontja, a kötelező polgári házasság nem foglaltatik. De engedelmet kérek még egy rövid megjegyzéshez. Itt e házban többször polt rámutatva, — szerintem némelykor tévesen, — hogy pártunknak egy boldogult, nagyérdemű tagja, Irányi Dániel e ház kebelében évenkint ismételte volna a kötelező polgári házasságot indítványként. A történeti igazság az, hogy Irányi Dániel boldogult képviselőtársam a kötelező polgári házasságot, az ő évenkinti szokásos határozati javaslatában soha nem említette, határozati javaslata állandóan a vallásszabadság kérdésére vonatkozott. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. ház régibb tagjai fognak emlékezni Trefort boldogult miniszternek majdnem stereotip válaszaira, Irányi Dániel határozati javaslataira. Irányi Dániel boldogult képviselőtársam főleg kezdetben a nazarénusok, később a baptisták vallását vette indítványának motívumául, tehát az, mintha Irányi Dániel a kötelező polgári házasságot évenkint ismételve indítványozta volna, a történeti igazságnak nem felel meg. Egyszer indítványozta, de nem a kötelező polgári házasságot, hanem, mint már többször kifejtetett, egyszerűen a polgári házasságot. Irányi Dániel képviselőtársam 1883-ban, midőn Tisza Kálmán benyújtotta az izraeliták és keresztények között kötendő házasságról szóló törvényjavaslatot, ezt mint kisegítő eszközt elfogadta, ahhoz hozzájárult. Ebből tehát méltán következik, hogy Irányi képviselőtársunk nem feltétlenül a kötelező polgári házasságot követelte, mert a ki megszavazta azon törvényt, és kompromisszumkép kitörtílte a kötelező polgári házasság követelését a határozati javaslatból, az a polgári házasság egyéb formájával is kész volt kibékülni. Igaz, még egyet kell felemlítenem: azt, hogy 189í-ben az 1892-iki választásokhoz egy szózat alakjában kiadott felhívás alakjában felvette a kötelező polgári házasságot is. Én, t. ház, nemtartom szükségesnek bizonyítani, hogy a szózatok pártprogrammnak nem tekinthetők. Itt van kezemben — de van több is —• egy 1884-ben kibocsátott szózat, abban igaz, hogy nem foglaltatik más, mint a vallásszabadság biztosítása, de majdnem minden választáshoz jelentek meg ily szózatok, ezeknek tartalma kell, hogy megfelelt legyen a pártprogrammnak, de ha nem felelt meg, azért a pártprogrammot felelőssé tenni nem lehet. A történeti hűség és igazság kedvéért ennyit tartottam szükségesnek elmondani, és köszönöm a t. ház becses figyelmét. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Madarász József: Személyes kérdésben... Elnök: Madarász József képviselő úr személyes kérdésben kivan szólni? Madarász József: Igen! Elnök: Ugyan miben volt személye megtámadva? Bocsánatot kérek, jöjjünk tisztába: ha valakinek munkájára hivatkoznak, az még csak nem megtámadás, hiszen a képviselő úr felírathatja magát és szólhat. Tehát bocsánatot kérek, személyes kérdésről nem lehet szó. Szólásra senki sincs feljegyezve. 54*