Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-446

448. országos ülés 1895. márcíiius 9-éa, szombaton. 411 végrehajtásoknál. Ezen közeg, mint a végrehajtó hatalom egyik kényszer-orgánuma, lehetetlen, hogy populárissá váljék ott, a hol lelki kap­csok létesítéséről van szó. Hogy az az ember, ki egyik nap az adóvégrehajtóval talán az utolsó tehenet hajtatja ki az istállóból, másnap erkölcsi leczkét tartsoü a házasságról, az alig képzel­hető. Igenis, a tanító közelebb áll a családi élethez, mint a jegyző; és minél közelebb áll hozzá, annál alkalmasabb arra, hogy ily erkölcsi kapcsok létesítésénél fungáljon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ennél is sokkal inkább érdekel a dolog­ban az, hogy mióta én a parlamentben műkö­döm, folyton küzdök a néptanítók helyzetének a javításáért, és akárhányszor kijelentettem, hogy mig e javítás be nem következik, semmiféle fizetésemeléshez hozzá nem járulok. Nos, hát ez intézkedés, ha helyesen vitetik keresztül, telje­sen alkalmas a hazafiság körül szerzett érdemek jutalmazására, és egyúttal a néptanítók helyzeté­nek lényeges javítására is. En a 300 frt mini­mum mellett az anyakönyvvezetésnek a tanítóra való bízásában garancziáját látom annak, hogy a néptanító a jövőben sokkal képesebb lesz a nemzet sarjadékait a haza javára felnevelni. Sokkal szivesebben látom a tanítót anyakönyve­zéssel foglalkozni, és így az állam szolgálatában tevékenyen közreműködni, mint pióczát fogdosni, fekete rigót gyűjteni, vagy a kolbászról verses dikcziókat mondani. Én tehát a jegyzőkkel szem­ben a tanítók alkalmazásának feltétlen előnyt adok. És mindazonáltal ez idő szerint de lana caprina vitatkozunk, mert a néptanítók ilyen alkalmazása kogens tiltó törvénybe ütközik. Mert kérdés, hogy az anyakönyvvezető közhivatalnok-e vagy sem?Ha az, akkor a minisz­ter úr szerint sem nevezhető ki, mert a nép­oktatási törvény értelmében a tanítóság ily köz­hivatallal inkompatibilis. Á vitában az anya­könyvvezetésre vonatkozó törvénynyel érvelnek, a mely az anyakönyvvezetőt csak állami meg­bízottnak mondja. Ámde az minden czitált tör­vényből kétségtelen, hogy a tanító, ha anya­könyvvezetőnek alkalmaztatik, e minőségében közhivatalnoki funkeziót végez. Az közönbös, hogy csak házassági, vagy születési és házassági anyakönyvet is vezet-e. Hogy e részben a miniszter úr minden ké­telyét eloszlassam, legyen szabad a házasság­jogról szóló törvény 29-ik szakaszát felolvas­nom: (Olvassa.) »A házasságot polgári tisztviselő előtt kell megkötni. Polgári tisztviselő: 1. az anyakönyvvezető.« Az anyakönyvvezető e sza­kasz szerint kivétel nélkül, akár házassági anya­könyvet, akár csak születési vagy halálozási anyakönyvet vezet, polgári tisztviselőnek van expressis verbis a törvény által meghatározva. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mire való, t. ház, akkor a felett disputálni, hogy közhivatalnok e vagy nem, mikor azt vilá­gos törvény félremagyarázhatatlanul mondja. (Igás! Úgy van! a mélsöbálon.) Már most, ha ez a dolog így van, mi ebből a konzequenczia? Azok, a kik egyetértenek abban, hogy a tanító alkalmaztassák a jegyző helyett az anyakönyvvezetői állásra, miért ne tegyék meg azt, hogy azt az inkompatibilitási szakaszt megfelelőleg módosítsák, hogy törvény által lehetővé tegyék annak a tanítónak minden kétségen kívül való alkalmazását? Utóvégre sapientis est consilium mutare in melius, és ezen a téren a konziliácziónak és konczertácziónak teljesen helye van. Én nem úgy fogom fel a dolgot, mintha a t. miniszter úr nem tudom micsoda kabinetválságba kerülne azért, mert felfogása esetleg téves volt. A magam részéről nagyon kérem a miniszter urat, hogy miután amúgy is elég kellemetlenség és elég viszály van ez országban, ezen kérdések közül eliminál­junk egy pontot ebből a vitából. Az kétségtelen dolog, hogy az anyakönyv­vezető polgári tisztviselő, miután polgári tiszt­viselő a jelenlegi törvény szerint. Kétségtelen, hogy a népoktatásról szóló törvény megfelelő szakaszát egyszerűen módosítani kell, s azt hiszem a házban nem lesz senki, nem lesz párt, nem lesz képviselő, ki ez ellen kifogást tegyen, ha egyszer már a tanító alkalmazása kívántatik az anyakönyvvezetésre. Én arra kérem a t. mi­niszter urat, méltóztassék ezt megfontolni; a magam részéről semmiféle casus bellit e dolog­ban nem látnék, és kérem itt a megfelelő átala­kítást megtenni. Végűi foglalkoznom kell az igazságügy­miniszter úr egy nyilatkozatával. Az igazságügy­miniszter úr, úgy látszik, az appropriáeziós vita folyamán, vagy előbbi beszédében azt mondotta, hogy a házassági jogról szóló törvény életbe­léptethető minden rendelet, minden további tör­vény nélkül. Úgy vettem észre, hogy a t. minisz­ter úr ez iránti kérdezősködéseinket, legalább az enyémet, alapjában félreértette. Én ugyanis olyat nem fogok a miniszter úrtól kérdezni, hogy életbelóp-e egy törvény külön rendelet vagy törvény nélkül, a melynek meghatározott életbe­léptetési klauzulája van. Ha egyszer egy tör­vényben ki van mondva, hogy az életbelép 1895. évi deczember 31-én, vagy a kihirdetéstől szá­mított egy esztendő múlva, ott én, mint jogász, ezt nem kérdezhetem. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Volt ilyen kérdés! Nem a képviselő úr kérdezete. Más intézte hozzám ezt a kérdést! Polónyi Géza: Nem én voltam tehát. ur

Next

/
Thumbnails
Contents