Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-446

408 446. országos ülés 1895. márczius 9-én, szombaton. ismerni, az ő törvényjavaslatát elfogadva megszavazza, ha ellenben nem, akkor megmenti az országot egy újabb jogcsorbítástól, megmenti az országot attól, hogy szaporodjanak azon eseteknek, azon kormányzati tényeknek" számai, a melyeket mi csak az önkényre, csak a törvénytelenségre vezethetünk vissza. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez az én tiszteletteljes kérésem, és ez alapon kérem a í. belügyminiszter urat, sziveskedjék konsziderálása alá venni ezt a dolgot, magát a tárgyalás alatt levő szakaszt pedig nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Miután a 2. szakasznál lefolyó vita mintegy parafrázisává vált az általános vitának, magam részéről — bár sajnálom — nem mellőzhetem, ho»y legalább néhány szóval ne emlékezzem meg a t. miniszterelnök úrnak tegnapi beszédéről, (Derültség a balés szélső baloldalon.) a melyre vonatkozólag röviden csak azt a megjegyzést teszem, hogy — a mint töredelmes őszinteséggel bevallotta — eddig a támadásnak s a gúnynak fegyvereit is alkalmaztuk vele szemben, én a magam részéről tegnap óta ezen fegyverek alkalmazásáról lemondok, ég a sajnálkozó részvét fegyvereit fogom igénybe venni. (Derültség a bál- és szélső baloldalon.) Hacsak taktikából akarnék szólani, azt kellene az ellenzéknek és t. elvtársaimnak tanácsolnom, hogy támogassuk báró Bánffy Dezső miniszterelnök urat jelenlegi állásában, mert akkor hamarosan és biztosan elérjük a ezélt, hogy a t. szabadelvű párt teljesen szétmállik és széjjelmegy. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Kemény enyvek fogják azt ö3Sze. (Derültség.) Polónyi Géza: Már most, t. ház, erről a kérdésről áttérek a szőnyegen levő kérdésekre, sine ira et studio telhető rövidséggel szándékozom a magam álláspontjából megvilágítani há rom pontot, a mely három pont közéletünk szempontjából nézetem szerint rendkívül nagy horderejű. Az egyik a horvát külföldiségfí tolonczozási kérdés. Nagyon röviden szándékozom ezzel foglalkozni, bárha annak fontosságát felszólalásom rövidségével távolról sem akarom diminuálni; de röviden foglalkozom vele azért mert ha a tényállást helyesen konstatáljuk, a dolog annyira világos, hogy köztünk kontroverzia tárgyát ez nem képezheti. Előrebocsátom azt, hogy azzal, hogy Premus, vagy Primus, vagy hogy hívják, milyen magaviseletet tanúsított Csáktornyán, hogy rászolgált volna-e helyes törvények mellett arra, hogy kikergessék a Csáktornyai kerületből, vagy nem, — foglalkozni abszolúte nem akarok. Magam részéről a dolgot tisztán és kizárólag közjogi jelentőségében bírálom, és ily szempontból tartom azt rendkivüli sajnálatosnak. Á tényállás helyes rekonstruálása szempontjából szükséges tudnunk, hogy a belügyminiszter úr arra hivatkozott, hogy Premus Gáspár a tolonczszabályzat bizonyos szakaszának d) pontja alapján lett kitolonczozva. A tolonez-szabályzat ezen d) pontját múltkori felszólalásom alkalmával a házban felolvastam. A tolonczszabályzat minden kétségen kívül állóíag ezen ä) pontjában kizárólag csakis külföldiekre alkalmazható. Ez köztünk nem kontreverz kérdés. Ez félreérthetetlenül világos. S már most mi történt? Az, hogy egy Horvát-Szlavonországok területéhez tartozó, talán ott községi illetőséggel is biró — ezt azonban még nem tudom, s ezért ezt majd más szempontból tárgyalom — lelkész kiútasíttatott ezen szakasz alapján ad normám és úgy, mint ezt az ausztriaiakkal szemben fennálló szabályzat előírja. A külföldiség kérdése mindig szoros kapcsolatban áll — és ezáltal elválaszthatlau — az állampolgárság kérdésével. Vagy állampolgár valaki, s akkor nem külföldi, vagy nem állampolgár, és akkor külföldi. Tertium non datur. Már most azt kérdem én, forog-e fenn a tekintetben véleményeltérés köztünk, úgy a t. miniszter úr, vagy a többség t. tagjai köztíl bárki részéről is, hogy Horvät-Szlavonországok területén községi illetőséggel biró bármelyik félt kétségtelenül magyar állampolgár? Kétséget nem szenved, hogy ez magyar állampolgár, tehát nem külföldi. Mi, t. ház, ismerünk úgynevezett jogi külföldet. Ismerjük az autonóm törvényhozásnak bizonyos jogkörét, a mely területre van meghatározva a magyar szent korona országainak határain belül. Iiyen külön jogterülettel bir Horvát-Szlavonország is. E tekintetben ajánlom a t. miniszter úrnak példáiul a büntető törvénykönyv determináczióit, a melynek 6. szakasza azt mondja: »Ezen kifejezés alatt: magyar honos mindazok értetnek, a kik a magyar állam területén honossággal birnak. A monarchia másik államának honosaira, a mennyiben ezen törvény kivételt nem állapít meg, a külföldiekre megállapított rendelkezések az irányadók*.. Hát t. miniszter úr, ezen szakaszból, nemkülönben az előzőből, mely a büntető törvénykönyv hatályát állapítja meg a terület szempontjából, meg fogja tudni azt az eleven disztinkcziót, a mely létezik az osztrák monarchia területén lakókkal szemben, és a mely létezik a Horvát-Szlavonországok területén lakókkal szemben. Nagyon óvatosnak kell lenni e kérdés magyarázásánái és alkalmazásánál, óvatosnak kell