Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-446

446. ORSZÁGOS ÜLÉS 1895. évi márczius hó 9-én, szombaton, Szilágyi Desső elnöklete alatt. Tárgyai Jegyzőkönyv hitelesítése. — Napirend előtti felszólalás. — Babics Imre megbizó-levelének bemutatása. — Felíratok és kérvény bemutatása. — Pénzügyi bizottság jelentése a segesvár-szent-ágotbai vasútról szóló törvényjavaslat tárgyában. — Az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása. — Az 1895. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Napirend. — Horánszky Nándor interpelláoziója a maros-újvári sóbánya-munkások panasza tárgyában. — Pénzügyminiszter nyilatkozata az interpelláczióra. A kormány részéről jelen vannak: B. Bánffy Dezső, Lukács László, Percsel Dezső, Erdély Sándor, Dániel Ernő, Wlassics Gyula, gr. Festetits Andor, b. Fejérváry Géza, JosipovicJi Imre. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Méltóztassanak helyet foglalni, az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Josipovich Géza jegyző úr fogja vezetni. A javaslatok mellett felszólalókat Schóber Ernő, a javaslatok ellen felszólalókat Bartók Lajos jegyző urak fogják jegyezni. Következik a jegyzőkönyv hitelesítése. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa a márczius hó 8-án tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyvre ? (Nincs!) Miután senkinek nincs, a jegyzőkönyv hitelesítve van. Sima Eerencz képviselő úr a napirend előtt kivan szólani. Sima Ferencz: T. ház! A napirend előtti felszólalási jogommal a napirendhez azért vagyok kénytelen szólani, mert a tegnapi elnöki enuneziáczió, mely Bánffy Dezső miniszterelnök beszédje után jelentetett ki az elnöki székből, nem hűen keríílt a Naplóba. Nevezetesen akkor, mikor Bánffy Dezső miniszterelnök úr az ő nevezetes beszédét befejezte, az elnök úr ehhez az oldalhoz fordulva, kérte a házat, hogy tegye lehetővé a törvényjavaslat tárgyalásának tárgyilagos befejezését. Erre erről az oldalról az a közbeszólás történt, hogy hát mi vagyunk okai az ily miniszterelnöki beszédnek ? Erre a közbeszólásra a t. elnök úr szórói-szóra a következőket válaszolta: »A közbeszólásokra bizony-bizony sok ok van.« (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Erre az ellenzék tapsolt és éljenzett. Ez az elnöki enuneziáczió azonban a Naplóba nem így jött be, hanem bejött a következő kiegészítésekkel: »A közbeszólásoknak bizony-bizony igen sok oka van a képviselő urakban.« Hogy nem az volt az elnöki enuncziáezió, a mi a Naplóba került, azt két körülmény feltétlenül igazolja. Az első az, hogy maga az eredeti sztenogramm, mely az elnöki enuncziáczióról felvétetett, szóról-szóra úgy szól, a mint én az imént felolvastam. Erről a gyorsirodában meggyőződtem. A másik klasszikus bizonyíték pedig az, hogy fel nem tételezhető, miszerint egy olyan elnöki enuneziáczió, mely quasi az ellenzék dorgálására vonatkozik, az ellenzék részéről éljenzéssel és tapsolással fogadtassák. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) T. ház! A ki alkalmat akar magának venni arról, a mit én itt elmondtam, vehet magának alkalmat és meggyőződhetik arról, hogy az elnöki enuneziáczió utólagosan lett kikorrigálva,