Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-432
432. országos ülés 1895. február ÍG-án, szombaton. 105 fél-, vagy három-krajczáros szivarnál drágább szivar anyaga már nem a belföldi, hanem a külföldi dohányból áll. Ily körülmények közt a dohány nagyobb termesztését, vagy a dohányengedélyek nagyobb kiterjesztését kilátásba helyezni alig volna lehetséges. A dohá'.ryjövedék főfeladatát, a mint azt a t. képviselő úr is helyesen méltóztatott hangsúlyozni, az képezi, hogy a minőség javítására kell a fősúlyt fektetni,' és minden intézkedést megtenni arra, hogy a minőség lehetőleg javíttassék, a nélkül azonban, hogy kilátásunk volna arra, hogy még a javított minőségű hazai dohány is képes lenne a külföldi dohány behozatalát nélkú'lözhetővé tenni. Igen fontos az, a mire a t. képviselő úr rámutat, tudniillik a dohánykivitel kérdése, és e tekintetben a szükséges lépések már egy pár évvel ezelőtt megtétettek. Létezik egy társulat, mely ezzel foglalkozik a kincstár támogatása mellett. Bizonyos eredményeket képes is volt a társulat felmutatni; van is reményünk arra, hogy ezek az eredmények javulni fognak, eddig azonban valami nagyobb mennyiség nem volt kivihető, tekintettel különösen arra a körülményre, hogy a legjobb fogyasztó piacz — Hamburg — s a többi fogyasztó piaczaink korábban el lettek látva Ausztria részéről nagyobb mennyiségíí magyar dohánynyal. Minthogy azonban ennek a jogosulatlanságát, tudniillik, hogy a mitőlÜDk átvett magyar dohányt külföldre szállította, az osztrák kormány belátta, és ezen eljárás be is lett szüntetve, kilátásunk van arra, hogy mihelyt azon készlet, mely a hamburg-brémai ós más piaczokon jelenleg rendelkezésre áll, elvonatik a piacztól, azon esetben a magyar dohánynak nagyobb kivitele lehetővé fog válni. Jelenleg legjobb fogyasztónk még Olaszország, de lassankint utat tör magának a magyar dohány Angliában is, a mi igen örvendetes jelenség. Sajnos csak az, hogy Franeziaország még mindig tartózkodó magatartást követ a magyar dohánynyal szemben egy politikai félreértés következtében, a mely azonban talán szintén el fog enyészni. Ezeket kivántam megjegyezni, t. ház, különben egyetértek azon nézetekkel, a melyeket a t. képviselő úr kifejtett. (Helyeslés.) Bartók LajOS jegyző : G-ulner Gyula! Gulner Gyula : T. képviselőház ! (Felkiáltások a jobboldalon; A vita be van már zárva!) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, szíveskedjék a következő tételnél felszólalni, az is a dohányjövedékre vonatkozik. A dohányjövedéki központi igazgatóság 103.262 forintos tétele ellen kifogás n'jm tétetvén, az megszavaztatik. KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XXIII. KÖTET. Perczel Béni jegyző (olvassa).- Vétel 17,125,716 frt. Bartók Lajos jegyző: G-ulner Gyula! Gulner Gyula: T. képviselőház! (Bálijuk! Halljuk!) Igen röviden legyen szabad néhány észrevételt tennem azokra, miket az igen t. miniszter úr az imént mondott. Helyesen hozta fel az igen t. miniszter úr azt, hogy a törekvést oda kell irányozni, hogy a minőségre irányuljon a termelés, ne pedig a mennyiségre. Bátor vagyok e tekintetben a miniszter úr figyelmét egy körülményre felhívni, a mely igazolni fogja azt, hogy ez a mai eljárás szerint teljes lehetetlen. (Halljuk! Halljuk!) Minden termelő tudja, hogy a dohánybeváltó hivataltól jobb minőségű anyagot kap. Az én vidékemen például, a hol dohányt termelnek, az úgynevezett tiszai leveleket termelik. Evek hosszú során át történnek kísérletek, például a szuloki, legutóbb pedig az úgynevezett rózsalevelek termelésével. Mind a két faj sokkal jobb, sokkal finomabb, mint az úgynevezett tiszai levél. Hogy áll azonban a gyakorlatban ez a kérdés, t. képviselőház. És itt van az oka annak, hogy a jobb termelésre, míg meg nem változik a mai rendszer, átmenni egyetlen egy gazda sem fog. Ugyanazon osztályzat szerinti árakat kap a jobb minőségű levélért, mint a rosszabb minőségűért. Az eredmény pedig az, t. képviselőház, — méltóztassék nekem elhinni, gyakorlatból beszélek, — hogy addig, a míg egy középátlagos termésnél a tiszai levél hoz egy katasztrális holdon 8 métermázsát, a szuloki vagy rózsalevél ugyanazon a területen nem hoz többet, mint 4— 5 métermázsát. Ha tehát ugyanazon első osztályú tiszai levélért és első osztályú rózsalevélért szintén csak 24 forint 50 krajezárt kap a termelő, kérdem, t. képviselőház, melyik gazda fog 4—5 mázsát termeszteni 24 forint 50 krajczárért, mikor rosszabb minőségű dohányt szabad termesztenie, a mely meghoz néki 8—9 métermázsát? Bocsánatot kérek, t. miniszter úr, de addig, a míg egyfelől azt hangsúlyozzuk, hogy térjünk át a jobb qualitás termelésére, ezt azonban nem honoráljuk, addig a ezélt elérni nem lehet. (Igaz! Úgy van! jobbfelől) Ez az egyik, a mit meg akartam jegyezni a t. miniszter úr nyilatkozatára. A másik az, hogy t. miniszter úr a magyar dohányt nagyon lenézte. Azt mondotta, hogy az oly anyag, a melyből szivar egyáltalán nem készülhet, csak két és fél krajczáros. Disztingváljunk, t. képviselőház. Egy szót felejtett el a t. miniszter úr, a »boríték« szót; mert belül van magyar dohány, csak borítékra nem alkalmas ; ez a különbség. Végre legyen szabad még egy megjegyzést tennem, t. képviselőház, és ez U
