Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-432

432. országos ülés 1895. február 10-án, szombaton. 103 czíni. Rendes bevételek: IV. fejezet, 36. ezím. Kiadás 23,522.512 írt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Bevétel 52,090.391 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Dohányjövedéki központi igazgatóság 103.252 frt. Elnök: Megszavaztatik. Vásárhelyi László: T. ház! A dohányjövedéki kiadások előirányzatainál feltűnőnek találom azon körülményt, hogy a műit évi termelési leszállítás hatása, a melynek a jelen költségvetésben kellene először nyilvánulnia, a költségvetés részleteinek csak egyes fejezeténél, de ott sem a leszállítás mértékének megfelelően van kitüntetve. Nevezetesen a központi igazgatásnál esak 56, s a vételnél 245 forint leszállítást találok. Ellenben a gyártásnál és az eladásnál a leszállításnak következménye általában nincsen. A dohány termelési előlegnél azonban találok 150.000 forint leszállítást, a mely körülbelül megfelel a dohánytermelés leszállítási mérvének. A személyi járandóságok czímén többlet, ellenben a dologi kiadásoknál ismét megtakarítás mutatkozik. Nem számítván a termelési előlegnél előálló 150.000 forint különbözetet, a mely különben is átmeneti kiadásokat képez, a mely a bevételeknél hasonló összegben megtérül. A termelésből mintegy 10°/o leszámításával, a kezelési költségek mindössze csak 301 forint apadást mutatnak. Megvallom, hogy nem birom e megtakarítással szembe állítani mindazon kiadásokat, melyek as ebből származó bevételeket terhelik. Mert mindjárt a központi igazgatásra nézve a személyi járandóságok és dologi kiadások 103.252 forintjából nem tudom megítélni hányadrész esik a termelés és a nyersanyag számlájára. De ha ettől teljesen eltekintek is a beváltási és üzemköltségeknél 640.000 forint, a fuvarnál 220.000 forint, a személyi járandóságoknál 162.000 forint, dologi kiadások 1.587 forint mutatkozik, mint olyan kiadás, mely improduktive terheli a számlát, és a melyből, a termelés 10°/o-nak leszámítása mellett, csak 301 forint megtakarítás éretett el. A kezelési költség e jelentéktelen, számba nem sem vehető apadása, szemben a termelés leszállításával tanúsítja, mily aránytalanul súlyosodnak a meddő kiadások az üzletre, a mi az üzlet megszorításának nagy hátránya. A termelés leszállításának hátrányát igy kitüntetve, még a következőket vagyok bátor megjegyezni. (Halljuk ! Halljuk!) Úgy a dohánytermelésnek és gyártásnak, mint minden egyéb produkcziónak alkalmazkodnia kell a szükségletnek úgy mérvéhez, mint irányához. Tehát csak azon intézkedések a helyesek, melyek c követelménynek megfelelnek. A termelés leszállítása tárgyában tett intézkedések azonban csak a termelés mérvét szabályozzák, nem irányát. A túltermelés nem annyira az általános tömegnél mutatkozik, — mert hisz 5,000.000 értéken felül még behozunk dohányt — mint inkább a tömeg minőségében, a mely a tett intézkedések folytán nem változott. Tudom hogy azt a minőséger, melyet most behozunk, bármily intézkedést tegyünk is, mégis csak behozatallal kell fedeznünk, mert azt itt bent nem birjuk előállítani, a fogyasztás pedig megköveteli. Túltermelés csak a minőségek bizonyos osztályánál van. S e jelenség korrektivumaként nem tartom elégnek a termelés leszállítását, mint olyant, melylyel szemben a felesleges minőség leszállítása mellett a szükséges minőségben a hiány még nagyobb lesz. Hanem szükségesnek tartom a termelési irány megállapítását a szükséges minőségek szerint. Ez pedig úgy érhető el, ha először a használható fajok termelési helye alaposan megválasztatik : másodszor, ha azon kelveken, a hol évek óta nem megfelelő a termelt faj minősége, a termelési engedély a termelő teljes kártalanításával bevonatik S az igy felszabadult engedély más alkalmas vidéken érvényesül; harmadszor, ha a dohány szigorúan a használhatóság szerint díjaztatik, vagyis azon osztály árának leszállításával, mely az általános minőség kárára van, a használható osztály ára pedig felemeltetik. Mikor a gazdasági válságot az egyoldalú szemtermelésnek tulajdonítják, és a boldogulás feltételének az intenzív gazdálkodást tartják, mikor a különböző kereskedelmi növények termelését kívánjuk, és azt hangoztatjuk, hogy a munkásnépnek téli munka kell : akkor a már meghonosodott és jövedelmező dohánytermelést még kisebb térre redukálni és az évtizedeken át erre alapított exiszteneziák tömegét kisebb térre szorítani nem tartom méltányosnak, (Helyeslés halfelöl.) és nem tartom a helyzetnek megfelelőnek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Elismerem én azt, hogy hat forint búzaár mellett dohánytermeléssel több jövedelmet érünk el, mint búzával; de akkor is termesztett a magyar gazda dohányt a kincstárnak ugyanazon árban, a mikor a búza 14 forint volt, pedig ha kevesebb volna, aligha kínlódott volna palánka-ágyak készítésével. Másrészt a dohánytermelésnél nagyon nehéz volt a gazdálkodási rendszert változtatni, részint mert a dohánytermelés czéljából tett beruházás más irányban alig használható, részint mert a munkáskéz hiánya miatt a feles kertészetben birt munkaerőt nem nélkülözhette, vagy a menynyiben kistermelő volt, téli munkabiztosítás és családtagjainak felhasználása szempontjából, és végül a jó reménybe vetett bizalma folytán, te-