Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-414
414. országot ülés 1895. január 34-én, csütörtökön. íí! kesegyházzá avanzsirozott. Mert ezeknél az in illó tempore kelt alapító okmányokban foglalt fundaczionális intézkedések semmiféleképen sem helyezhetők párhuzamba a jelenkor követelményeivel és viszonyaival. Az időközi kanonika vizitáczió részben helytelenül, egyoldalúlag megejtve, egyoldalú aláírásokkal ellátva, és így khirografikus érvénynyel alig biró szerződések állanak tájékozásul rendelkezésünkre. Továbbá a régi magisztrátusbelieknek bizonyos ad hoc megegyezései, különféle bevett szokások s egyéb uzusok regulázzák a városok kegyúri állapotát. És mind eme ingatag j'ogalapon a legterhesebb kötelezettségeket rójják — felekezetre való tekintet nélkül — a városi adózó polgárok vállaira. Mindezen terhek ellenében azonban a várost, mint kegyuraságot megillető előjogok, jogelőnyök a »patrono debet honos bonos* pedig oda devalválódnak, hogy még a különben közköltségen fentartott utolsó harangozó, kántor vagy orgonistával sem rendelkezhetik maga a patrónus, hanem kénytelen tűrni, esetleg minden más illetéktelen ingerencziát. Köztudomású, t. ház, hogy azon súlyos terhektől, a sok perpatvar kellemetlenségeitől való szabadulás, a kötelezettségek lerázása czéljából a telekkönyvi betétszerkesztések alkalmával mily árván magukra maradtak egyes templomok. A tulajdonjoggal járó terhek és örökös perlekedésektől való menekülésben, mondhatnám, templomainknak alig akad gazdája. E helyütt azonban elisme réssel kell kiemelnem egyik-másik hazafias szerzetes-rendnek azon magatartását, hogy daczára annak, miszerint az úgynevezett kolostortemplomaik tulajdonjoggal őket nem is illette, mégis a tradiczióiknak megfelel oh g a hivők részére, sőt a hivők helyett is minden vonakodás nélkül továbbra is gondoskodik. Hosszúra kellene terjeszkednem, t. ház, ha még a kegyúri joggal felruházott városoknak lelkészkijelölésijogának s ezen önmagában valóban nyilt ellentmondást sejtő helyzetnek további megvilágításába bocsátkoznám. Tekintettel az idő előrehaladottságára, jelen felszólalásommal csakis annak konstatálására kívántam szorítkozni, hogy immár valóban halaszthatatlanul megoldó intézkedést, tisztázást igényel a patronátusi jog kérdése, (Helyeslés.) már csak azért is, mert ez mintegy megelőző, előkészítő munkául volna jelezhető az annyira óhajtott autonómia kérdésében, melynek végleges megoldása azonban csakis a jelenben felzajiott hullámok teljes lecsendesedése után lesz remélhető! Egyébként azon meggyőződésben, hogy maga a kultuszkormänyzat leginkább átérzi annak súlyát, hogy épen ezen kérdés körűi fenforgó mindennemű viszályok, összetorlódó felebbezések elintézése mennyire lekötik és agyonterhelik a miniszteriális munkaerőket, és így bizonynyal legközelebbi feladata egyikének fogja tekinteni, hogy megejtett alapos nyomozó eljárás útján kiderítvén a kellő s megfelelő jogalapokat, a nehézségek leküzdésével végczéljában meg is fogja találni az orvosló eszközöket és módokat arra nézve, hogy végrevalahára városaink a patronátusságból kifolyólag — a kor kívánalmainak megfelelőleg — tehermenttsíttessenek, illetve ezen terheiktő'l megváltassanak. Természetesen betudásával annak az ellenértéknek, melyet mint állandó jövedelmező forrást beneficziumként épen a patronátus adományozása szolgáltatott és nyújtott a városnak. Ezen várakozás mellett, teljes bizalommal a kormány iránt, magát a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Az idő előrehaladt, és a pénzügyminiszter úr is akar egy felszólalással élni, ennélfogva a tanácskozást tovább nem folytatj uk. Kérem, méltóztassanak a pénzügyminiszter urat meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Van szerencsém bemutatni az 1892. évi közösügyi zárszámadásokra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről ég az 1894. évi közősügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegről szóló törvényjavaslatot. Kérem a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatot (írom. 786) kinyomatni, kiosztatni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz útasítani. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az 1892. évi közösügyi zárszámadásokra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről és az 1894. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegről szóló törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz útasíttatik. T. ház! A holnap 10 órakor tartandó ülés napirendjén lesz a közoktatásügyi és kultusztáreza költségvetésének folytatása. Ezzel az ülést berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 45 perczkor.) w
