Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

Sü ük. országos ülés 1895. január 24-én, csütörtökön. hogy szaktanárainknak egy része ma már nem tanít, hanem tanultat, a mi sokkal nagyobb baj, nem nevel. Már pedig szerintem az a jó tanár, a ki tanít és nevel egyúttal, és íinnak a gyermeknek testi és lelki erejére gondot visel és azt képezi. Míg ez a rendszer fennáll és míg az algimnáziumokban az a merev szakrendszer fentartatik, addig én, t. miniszter úr, a túlterhel tetésnek megszűntetését részemről nem remélem, és merem mondani, hogy hiába reméli azt a t. miniszter úr is, mert az bekövetkezni nem fog, Es itt áttért a t. miniszter úr a tanárképzésre. Engedje meg nekem a t. ház, hogy ebben az igen komoly kérdésben rövid néhány szót szóljak. (Halljuk !) Az utóbbi időben alig van az iskolát fentartó hatóságokra és testületekre nézve nagyobb sérelem, mint az, hogy Mában áldoz, tisztességes díjazással is pályázatot hiában hirdet; igen sok, iskolát fentartó hatóság az újabb időben rendes tanárt nyerni nem képes. Ennek oka az, hogy tanáraink itt az egyetemen képeztetnek. Megjegyzem a t. miniszter úrnak, mint egyetemi tanárnak azon kijelentésére, hogy az az egyetem, az a tudományos egyetem és annak a tudományos egyetemnek tanári kara túlnyomó nagyrészben a tanárképzést nem tartja hivatásának és feladatának, nem még azon bölcsészeti szakon sem, a melyre hivatkozni méltóztatott. De nem ebben találom a főbajt, hanem azon elmés megkülönböztetésben, a melyet a t. miniszter úr tett, melynek gyakorlati fejtegetésére igen kivánesi vagyok, hogy vájjon minő magyarázatot fog nyerni azon elmélet, melyet Berzeviczy Albert t. képviselőtársam röpiratában felállított, a melyet a t. miniszter úr sajátjává tett, hogy más a képzés, más a képesítés. Ebben a két szóban nagyon sok rejlik, e két szónak nagyon sok magyarázatot lehet adni; nagyon felek, hogy ennek oly magyarázat adatik későb'b, hogy a tanárhiány még nagyobb lesz. Akkor pedig miért áldozni a középiskolákra, ha azokat kellő tanerőkkel ellátni a legjobb igyekezet mellett sem lehet ? Hogyan áll a miniszteri jelentés szerint jelenleg a helyzet? E szerint 3230 középiskolai tanár közül rendes tanár csak 1788 van; ez a hivatalos adat. Kérdem, mi módon igyekezett a kormány e helyzeten segíteni? Ügy, hogy a legújabb időkig itt a budapesti egyetemen 9, azaz kilencz ifjú részére adatott 300 forintnyi segély. Ezen segélyezés az, a mely emeltetett a legújabb időben úgy, a mint a t. miniszter úr említeni méltóztatott. Ámde ezen ösztöndíjnak nevezett segélyt csak oly terhes kötelezettségek elvállalása mellett nyerheti meg az ifjú, hogy én többeket ismerek, a ki kész volt inkább mint nevelő, mint óraadó a kiképzésére annyira szükséges időt elvonni magától, és a legszigorúbb körülmények között tartani fenn magát, mintsem azon ösztöndíj elnyeréséért kérvényezni. Ilyen módon a tanári létszámot kiegészíteni, tanárokat képezni nem fogunk a jövőben sem. Meg kell adni azoknak a kellő segélyt, mert a szegény sorsú, jobb tehetségű ifjak, a kik a tanári pályára vállalkoznak, ha a tanárképzést és képesítést úgy különböztetik meg egymástól, és ha azoknak ide a fővárosba kell jönniök, és ha csak az egyetemen nyerhetik meg a tanári képesítést, akkor a máshol lehető tanárképzés csak pium desiderium marad, de az életben megvalósulni nem fog. T. ház! Lehetne, és kellene is még a dologhoz sokat mondani, de én bezárom hosszúra nyúlt beszédemet. (Halljuk!Halljuk!) Csak egyedül még a felsőbb oktatás kérdésében teszek egyetlenegy megjegyzést. A harmadik egyetemnek felvetett kérdését aktuálisnak én sem tartom; ezzel a kérdéssel jelenleg nem foglalkozom. A tanúimányi és vizsgálati rendszer megállapítását azonban olyan fontosnak tartom, hogy azt megjegyzés nélkül nem hagyhatom. Nem tartom elegendőnek azt a kijelentést, a melyet a t. miniszter úr a jogakadémiákra vonatkozólag tenni méltóztatott. A legközelebbi múltban történt, hogy a győri jogakadémiának megszűnése alkalmával a kassai jogakadémia berendeztetett. Folyamatban van tudomásom szerint másjogakadémiának a rendezése is; annak fentartói áldozatra készek és képesek. Nem vagyok az ellen, hogy a meglevő jogakadémiák létszáma ne növeltessék. Azt sem ellenzem, hogy a fennálló jogakadémiák közül az, mely fejlődésre nem képes, megszűntettessék. De a mely jogakadémia fejlődésre képes s melynek növendéklétszáma nagy, az oly jogakadémiát elsorvasztani nem helyes azon elmélet által, mely<et a miniszter úr magáévá tett. Az előző minisztérium részéről beadatott egy törvényjavaslat az egységes jogi vizsgálatok behozataláról, ámde azt gróf Csáky Albin miniszter úr utódja, báró Eötvös Loránd visszavonta, kijelentvén, hogy azt több szempontból módosítandónak tartja. E kérdésről a miniszter úr nem nyilatkozott, pedig ez oly fontos kérdés, melyre nézve választ kérek. S most, t. ház, bevégzem beszédemet, mely^ ben számtételekkel, egyes adatokkal s a tanügy kisebb-nagyobb bajaival kellett foglalkoznom. Kötelességem volt elmondani nézeteimet s e kötelességemet lehetőleg teljesítve, azzal az óhajtással zárom szavaimat; vajha a miniszter úr közoktatásunk és művelődésünk terén megvalósíthatná azon ígéretet, melyet beszéde