Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-413

413. országos ülés 1895. január 22-én, kedden. 49 viselő úr? Horánszky képviselő űr eláll a szótól. (Felkiáltások bálfelöl: Átengedi Batthyánynak!) Kérem, Horánszky képviselő úr után Zay Adolf képviselő úr van feljegyezve. Ennélfogva, ha Batthyány képviselő úr fel volt írva, ő jöhet Horánszky képviselő úr helyébe szólásra, (Halljuk! Halljuk!) de azután Zay képviselő úr következik. Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Való ban általános meglepetést szült országszerte, hogy az új kormánynak bemutatását a rendes szokástól eltérőleg már napok óta tárgyaljuk. Ha ennek indokát keresem, úgy találom ezt egyrészt abban, hogy a t. kormány megszületése nem történt egészen abban a formában vagy, mondjuk, oly eredménynyel, mint azt az ország érdekében a politikai és nem-politikai tekintetek megkívánják. Egy másik oka ennek, t. ház, az is, hogy az ország az igen t. kabinetet nem tartja állandó jellegűnek, nem bízik abban, hogy ez a kormány tényleg hosszabb, huzamosabb ideig meg fogja itt helyét tarthatni; nem hiszi, hogy ez a kormány a maga helyén nagy alkotásokra képes és kellő erővel rendelkezik. Egy harmadik oka azonban ennek a hosszasabb tárgyalásnak határozottan abban keresendő, a mit az előttem szólt t. képviselő úr is említett, hogy tudniillik az igen t. miniszterelnök úr, noha meglehetősen hosszú programmbeszédet mondott részben és részben olvasott fel, ennek az egész beszédnek veleje, formája és tartalma mégis oly általános frázisos jellegű, annyira mindenféleképen magyarázható, hogy tulajdonképen abból senki ki nem látja, hogy a t. új kabinet mit akar tulajdonképen, hová fog tendálni. Hogyha a miniszterelnök úr egyszerűen, mint beszédének egy helyén mondja is, azt mondotta volna, hogy az egész kabinetválság egyszerűen ezemélyváltozás, és a mostani kabinet egyszerűen folytatása az előbbinek, sokkal többet mondott volna, ha egyszerűen ezen őt szót kimondva, ismét leül a helyére. Mert akkor, ismerve az előbbi kabinet összes bűneit és jó tulajdonságait, a mennyiben voltak, tudtuk volna, hogy mivel és kivel kell számolnunk. De a miniszterelnök úr ezt természetesen nem mondhatta, mert ha egyszerűen perszonifikálja magát az előbbi kabinettel, akkor abban a perczben, a melyben elfoglalta a helyét, arról mindjárt le is mondhatott volna, mert hiszen az előbbeni kabinet politikája tudvalevőleg a korona bizalmát elvesztette. A mit a miniszterelnök űr programmbeszédében és hozzáftízőleg mondott, annyira félreérthető, annyira általános és »nesze semmi, fogd meg jól« formában van stilizálva, hogy én is kénytelen vagyok a helyzet tisztázása czéljából a t. miniszterelnök úrhoz egy-két kérdést intézni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A miniszterelnök úr programmjáKEPVH. NAPLÓ 1892—97. XXII. KÖTET. ból hiányzik egy rövid kijelentés, a mely, különösen tekintettel a miniszterelnök úr politikai múltjára, igen szükséges lett volna. Hiányzott pedig az a nyilatkozat, hogy a miniszterelnök úr a választások körűi minő eljárást szándékozik inaugurálni. Én a gyakorlat embere lévén, konkrét kérdésekkel szeretném a dolgot tisztába hozni. Szeretném tudni, vájjon a miniszterelnök úr meg fogja-e tűrni, hogy az ő kormányzása alatt a választásoknál olyan dolgok történjenek, a milyenek történtek például Pulszky Ágost igen t. képviselő úr választása alkalmával legutóbb Zurányban? Meg fogja-e tűrni, hogy például a tanfelügyelő, a kinek a választó-kerületben a politikához abszolúte semmi köze, véletlenül [mindig a kormánypárti jelölt előtt egy nappal és az ellenzéki jelölt után egy nappal járja be a kerületet és a községeket, és megfenyegesse a választókat: hogyha a kormánypárti jelöltre nem szavaznak, akkor iskoláik dolgában így meg úgy fognak eljárni; ellenben ha rászavaznak, azok a dolgok, a melyek öt perezczeí előbb még törvényelleneseknek, orvoslandóknak találtattak, el fognak ttíretni. Szeretném tudni, hogy a miniszterelnök úr az ilyenekben szolnok-dobokai erélylyel fog-e eljárni az illető hatóságokkal szembea vagy utasítani fogja-e őket, hogy továbbra is így járjanak el? Ezekre nézve elvárhatta volna az ország b. Bánffy Dezsőtől, a volt főispántól, hogy pár szóval felvilágosítást adjon. Annál szükségesebbnek tartom pedig ezt, mert ha nem szól ez iránt, akkor kénytelen vagyok feltenni, hogy azért nem szól, nehogy a képviselőházban, az ország színe előtt tett nyilatkozatával szemben a gyakorlatban ellenkező módon legyen kénytelen eljárni. Különben, t. ház, legközelebb a napokban lesznek választásaink, azoknál majd el fog válni, hogy a miniszterelnök úr mennyiben tiszteli a választási törvényt. (Úgy van! Úgy van! balfelól) Egy más tekintetben is igen zavaros és könnyen félreérthető módon nyilatkozik a miniszterelnök úr. Értem az egyházpolitikai törvényeket. Először azt mondja, hogy a kormány a függőben lévő egyházpolitikai javaslatok alapelveit fentartja és érvényre akarja juttatni. Hát emlékeztetem a t. házat, hogy nem is oly régen igen eltérők voltak itt a felfogások az iránt, vájjon a felekezetnélkűliség alapelve-e a programúinak vagy sem? Némelyek alapelvnek mondták, mások lényegtelen dolognak, melyet bátran elejthetni. Az akkori miniszterelnök úr, az akkori igazságügyminiszter úr, valamint az előadó űr — a mai közoktatásügyi miniszter — a végsőig kardoskodtak a mellett, hogy a felekezetnélkűliség igenis elválaszthatatlan része az egyházpolitikai programmnak. Kérdem tehát,