Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-413

413. országos illés 1895, január 22-én, kedden. 4 7 többi képviselő' urak kívántak és követeltek, a miniszterelnök úr azt mondotta-e, hogy: megadja-e, vagy nem? De a miniszterelnök úr nem adott határozott választ, hanem azt mondta, hogy Meltzl Oszkár képviselő úrnak részben igaza van. Ha ez áll, akkor Meltzl Oszkár képviselő úrnak részben nincs igaza. Hát melyik részben nincs igaza? (Derültség bálfelől.) Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy Meltzl Oszkár képviselő úr azt kérdezte tőle, hogy a szász néppárt programmját ismeri-e? A miniszterelnök úr azt mondta, hogy ismeri. Arra a kérdésre pedig, hogy azokat elfogadhatóknak tartja-e, azt felelte, hogy az azokban foglaltak nem ellenkeznek a magyar állameszmével, habár ő a (sorozatok szerint nem tartja azokat sem a módjukra, sem meghozatalukra nézve helyeseknek. Ezzel azt akarta mondani a t. miniszterelnök úr, hogy nem fogadja el, vagy azt akarta mondani, hogy rosszul lettek ugyan formulázva, de azért mégis elfogadja? Ez a homály, azt hiszem, nem illik és nem felel meg azon állásnak, melyet a t. miniszterelnök úr elfoglal. És, t. ház, az még a legsajátságosabb dolog, a mit felemlítés nélkül hagyni nem lehet, hogy egy pártban lehet helyet foglalni nem annak a pártnak programmja alapján, a melybe belépett az illető, hanem a saját maga pártjának programmja alapján. Hát, t. ház, a szabadelvű" párt az a hely, a hova a szász néppárt programmja alapján be lehet jutni óá benne jogosan állást foglalni. Ha hiányzik a szabadelvű párt programmjábói az, a mi benn van a száz néppárt programmjában, ezt a hiányt pótolni kell a programúiban, de az a programm nem lehet más, mint a szabadelvű párt programmja. Az, hogy egyik-másik pártban idegen pártok programmja alapján is helyet lehessen foglalni, vagy azt bizonyítja, hogy az a programm, melylyel az illető ott helyet foglal, nem őszinte és egyenes, vagy nem őszinte és egyenes annak a pártnak a programmja, a melyben más pártok programmja alapján is helyet lehet foglalni. (Igás! Úgy van! a bal-, szélső baloldalon.) Én, t. ház, (Halljuk! Halljuk! Zaj.) nem vagyok ennek barátja, sőt kívánatosnak tartom, hogy az országban lakó különböző nemzetiségek, íajok, az országban lévő különböző felekezetek mindegyike megtalálja az ország mindegyik pártjában a maga helyét, ha politikai elveivel megegyezik. Én óhajtom és eredménynek tekintem, hogy a béke a különböző fajok és felekezetek közt meglegyen. Azt nem tartom hazafias érdemnek, hogy valaki összeveszszen a szászokkal vagy az oláhokkal, vagy pedig visszavonást létesítsen a felekezetek közt. De azt sem tartom jogosultnak, hogy az ország- j ban az alkudozások útjára tereitessenek a politikai kérdések a felekezetekkel és nemzetiségekkel akkor, mikor kormányt kell alakítani, vagy politikai pártot kell szervezni. Ez az út volt az, melyen Taaffe gr. dekomponálta annak idején a meglevő osztrák politikai pártokat, a ki a különböző felekezetekkel és fajokkal kötött paktumok útján akart Ausztriában uralkodni. Ez a módszer ott sem vált be, és ez a módszer Magyarországon alkalmazva, a magyar állam egységét bontaná fel, és ezzel szemben a miniszterelnök úr nemcsak egyes pártokat, hanem minden jóravaló magyar embert szemben találna magával. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, épen most, a mikor a nemzetiségi kérdés a legakutabb formában kezd nyilatkozni, a mikor, a mint azt az első támadás alkalmával Sierbán Miklós t. képviselő úrtól hallottuk, a ki, szerintem is, tígy látszik, nagyon jól van tájékozva, kiümelte, hogy most már magyar kormányválság, magyar politikai válság a nélkül nem intéztetik el, hogy abban a nemzetiségeknek kiválóan fontos szerep ne adassék. Ez eddigelé a magyar politikában ismeretlen volt, de most, úgy látszik, e faktoroknak is kiváló szerep adatott a magyar politibában. Egyébiránt Sierbán Miklós képviselő úr szelíd és kellemes formák között ugyan, de épen azon valótlanságokat és durva támadásokat mondotta el a magyar állam és a magyar szuverenitással szemben, a melyeket durva formákban azok mondottak el, a kiket az illetékes magyar esküdtszék elitélt. Lényegükben e kijelentések teljesen azonosak. Azt, a miért Sierbán Miklós képviselő úr a miniszterelnök urat támadja, ez alkalommal mellőzni vagyok kénytelen, de ez még nem involválja magában azt, hogy akár a kiindulási pontot, akár az aspirácziót helyeselném, a melyet Serbán Miklós képviselő úr magában táplált; de az a mód, a melylyel a miniszterelnök úr a kormány többségét biztosítja, csakugyan megerősítheti Sierbán Miklós képviselő urat azon hitben, hogy a magyar kormány előbb-utóbb, sőt már most is azon kényszerhelyzetben érzij magát, hogy a nemzetiségekkel kötendő egyezség és paktum által szilárdítsa és erősítse meg máskülönben gyenge álláspontját. (Mozgás jobbfelől.) Miután azonban ezt a kérdést tovább feszegetni nem akarom, (Halljuk! Halljuk!) — hisz az appropriáezió kérdésénél majd lesz nekem is, a ház többi tagjainak is alkalma az egész kérdést a maga teljességében megvilágítani, — még csak egyet kívánok megjegyezni, és ez a miniszterelnök úrnak azon nyilatkozatára vonatkozik, a melyben a 67-iki kiegyezési alapot ígérte megvédeni az illetéktelen támadásokkal szemben. Én a 67-ik