Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-428

422 428. országos ülés 1895. február 11-én, hétfőn. Ezek azon észrevételek, a melyeket az itt elhangzott kifogásokkal és felszólalásokkal szemben megtenni szükségesnek találtam. Áttérek most egy olyan kérdésre, mely a költségvetéssel szoros, közvetlen kapcsolatban áll, de a tanácskozás folyamán nem lett kellően megvilágítva és tisztába hozva. A költségvetési tárgyalásnak két része van. Az elsőben szó van a kormányzati eszközök kiszemeléséről, megállapításáról és megszavazásáról; a második részben pedig arról van szó, hogy ezen eszközök kinek rendelkezésére bocsáttassanak, ki bizassék meg a végrehajtass il. És itt előtérbe lép aztán a politikai bizalom kérdése. Nálunk — különben hozzáteszem, más parlamentáris államokban is — gyakran megesik azon hiba, hogy már az első kérdésbe, a kormányzati eszközök objektív mérlegelésébe belevegyül, sőt gyakran döntő szerepet játszik a politikai pártállás. Különben ez nem meglepő, nem áj donság, sőt arra is van igen sok preczedeus, hogy a háznak egyik része megtagadja hozzájárulását valamely költségvetéstől általában, de azután annak egyes tételeit mégis elfogadja. De, t. ház, most az 1895. évi költségvetés tárgyalása folyamán fölmerült egy nóvum, melynek magyarázatát és felvilágosítását én eddig hiába vártam. Ugyanis az ellenzék a kultuszbudgetet általánosságban és részleteiben, daczára a politikai bizalmatlanságnak, elfogadta, azért, — nézetem szerint helyesen — mert a kultúra, az oktatás és a nevelés elsőrendű, kardinális, állami érdekek. De, t. ház, a jogszolgáltatás és jogbiztonság nem kevésbé fontos állami igények és követelmények, és mégis itt az ellenzék egészen negatív álláspontra helyezkedik. Mi az oka, t. ház, ezen ellentétnek? Én azt hiszem, hogy csak a komoly politikai pártok iránti tiszteletemnek adok kifejezést, ha ezen ellentétre, ezen két tény közötti következetesség és összhang hiányára a t. ház becses figyelmét felhívom. Egyébként a költségvetést ismételten ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A zárszó joga illeti még a határozati javaslatok benyújtóit. Az időrend szerint első határozati javaslat előterjesztője Kemény Pál képviselő úr úgy hiszem nincs jelen ; ennek folytán a zárszó joga Issekutz Győző képviselő urat illeti. Issekutz GyÖZŐ : T. képviselőház! A mai napon a mélyen tisztelt igazságügyminiszter úr részéről statisztikai adatokkal lett kimutatva, illetve megkísértve annak a kimutatása, hogy a királyi táblák deczentralizácziója nemcsak nem volt elhibázott dolog, de sőt eredményeket, számszerűen csoportosított eredményeket mutatott fel; és a deczentralizáczió helyes voltának kimutatására az igen tisztelt igazságügyminiszter úr felhozta a budapesti volt kir. táblának eddigi tanácskozását, eddigi elhelyezését, és a súlyt főleg arra fektette, hogy a nagy bírói létszám miatt, a tanácsok különbözőségénél fogva, az egyes tanácsok külön foglalkozásánál fogva a jogegység abban biztosítva nem lehetett; és ezzel ellenkezőleg is a tizenegyedik királyi táblának jogegységét illetőleg azt hiszem csak a kilenezedikét, mert hiszen kodifikált jogtörvények alatt állván két királyi táblának a területe, illetőleg a fehértemplomi törvényszék területének megfelelő királyi tábla területének egy része is, — tehát mondom, ezen táblák területén, a hol kodifikált magánjogi törvények nélkül ítélkeznek, a jogegységet biztosítva látja abban a törvényes intézkedésben, hogy a királyi táblák különböző elvi jelentőségű határozataikat egymással közlik, és ezen egymással való közlés folytán a netáni ellentétes elvi megállapodásokra nézve azután a kúriának van a döntési joga. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. igazságügyim*idszter úrnak ezzel az indokolásával szemben nem is kell, hogy én a magam indokolását állítsam, hanem szembeállítom az igen t. előadó úrnak a mai diskusszió folyamán tett azon indokolását, hogy lehet ugyan a táblák székhelyeinek megállapítása szempontjából kifogás, elégedetlenség, de ezt az elégedetlenséget csak olyképen lehetett volna eloszlatni, ha a táblák létszámát megszaporítják, már pedig a létszámnak szaporítása egy oly területen, a hol kodifikált jogszabályok nincsenek, és csak jogszokás alapján Ítélnek, a jogegységet veszélyezteti. Nos, tehát az igen t. igazságügy miniszter úr, és a vele szemben ellentétes felfogásban levő előadó úr különböző feltételek, különböző indokok alapján ugyanazon egy eredményre jutnak: a táblák deczentralizácziójának indokolt voltára. T. ház! Elismerem, hogy a budapesti királyi ítélőtáblának nagy szervezete és az, hogy különböző helyeken volt elhelyezése, külön tanácsokban folyt a működése, mindezek gyakran előidézték azt, hogy ugyanazon tábla vagy annak ugyanazon egy tanácsa különböző határozatokat hozhatott; ámde, ha az érintkezésre kaptak egy utat törvényes intézkedéssel, azáltal, hogy a tizenegy tábla miként érintkezik, miként közli egymással elvi jelentőségű határozatait, nem sokkal könynyebb feladat lett volna-e, nem sokkal könynyebb és biztosabb eredményt mutathatott volna fel, ha ugyanazon királyi tábla különböző tanácsai közölték volna egymással az elvi jelentőségű megállapodásokat, és a különböző elvi jelentőségű határozatok felett tartott volna ugyanazon tanács egy teljes ülést, a melyben