Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-427
427. országos tilos 1895. február 9-én, szombaton. 415 most ezen statútum folytán életbelépett azon rendelkezés, hogy a jövendő építkezéseknél téglakémények építendők; a most fennálló úgynevezett fa-, nád- és vályogkémények pedig városokban öt év alatt, falvakban tiz év alatt eltávolítandók és a szabályrendelet idevonatkozó dispozicziója szerint czélszeríí tűzmentes kéménynyel pótlandók. Nem szólok arról, hogy építkezéseknél mennyire helytelen dolog megbolygatni a századok óta fennálló rendet, hanem csak annyit akarok mondani, hogy ezen szabályrendeletnek — mely ilyen alakjában oetroy útján jött létre, — téves magyarázása folytán Hajdú vármegyében most előállott az a helyzet, hogy ott a polgárok százai pénzbírsággal büntettettek, sőt elzárásra is ítéltettek azért, mert egy kéményt nem akarnak tóglakéménynyé átalakítani. A ki pedig tudja azt, hogy az alföldi építkezés nagyobbára karóra történt, melynek, ha tetőzetére egy téglakéményt felhúznak, maga a tetőzet szakad le, ha másrészt tudjuk, hogy a nagy Alföldön, hol sűrű a népesség, hogy ha minden nád- és fonott kéményt lehordatunk, annyi munka áll elő, hogy nincs annyi kőműves az egész Alföldön, hogy azt hirtelenében megesinálni képes legyen; másrészről pedig a ki tudja azt, hogyha minden gazda oly kéményt kény-zetül felállíttatni, mely alulról egészen fel, téglából van, maga a kémény többe kerül, mint a mennyit maga a ház megér, az tisztában van azzal, hogy milyen jogtalan és helytelen az az intézkedés, mely a polgárokat ily módon zaklatja, mint például legközelebb Böszörményben történt, a hol egyetlenegy napon nem kevesebb, mint 76 polgár volt az ottani városi fogházban elzárva. Maga a vármegye tisztában is van azzal, hogy ez helytelen dolog ; ezért a statutomok ily irányú módosítása iránt felterjesztést is intézett a belügyminiszterhez; azonban daczára annak, hogy a felterjesztés kellő megokolással történt, a minisztérium a módosítást nem fogadta el, s ma a zaklatás ezen a téren még nagyobb mértékben folyik, annak daczára, hogy maga a vármegye sem helyeselte ezen intézkedést. Ezen tényállás mellett, minden bővebb színezéstől tartózkodva, a magam és hajdumegyei képviselőtársaim: Kováts József, Szinay Gyula és Papp Elek nevében és megbízásából, azon reményben, hogy a belügyminiszter úr hajlandó lesz ezen állapotokon segíteni, tiszteletteljes interpellácziót intézek. Interpelláczió alakjában vetem fel a kérdést azért, hogy a belügyminiszter úr várható nyilatkozatával ott a kedélyek megnyugtatását érjük el addig is, míg a vármegye újabban fel fogja terjeszteni a belügyminiszter úrhoz aziránti kérelmét, hogy ezen szabályrendelet — természetesen mindig hozzátéve, a tUzrendészeti igények sérelme nélkül — megváltoztattassék. Ezen okból a következő interpellácziót intézem a t. belügyminiszter úrhoz. (Halljuk ! Olvassa ) »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Hajdútiiearyére még 1888-ban az építkezési szabályrendeletnek egy olyan szakasza oktrojáltatatott, a mely a helyi viszonyokkal nem számolva a századok óta követett rendszerben épült kéményeknek városokban öt, falvakban pedig tíz év alatt való eltávolítását rendeli meg — s a mellett a »czélszerű átalakftás« kötelezettségének helytelen magyarázatával arra vezetett, hogy a lakosság téglakémények felállítására köteleztetik — bírság és elzárással büntettetik, a nélkül, hogy ezen kívánalom mellett maga a szabályrendelet ily alakjában a legtöbb esetben csak végrehajthaó is lenne? 2. Tekintettel arra, hogy maga a szabályrendelet alkotására jogosított Hajdúmegye a szabályrendeletnek ezen részét módosítani már egy íeben sikertelenül megkísérelte, — hajlandó-e a miniszter úr újabb felterjesztés esetén a sérelmes intézkedésnek a tíízrendőri tekintetek figyelemmel tartása mellett való módosítását jóváhagyni, addig pedig a zaklató és személyes szabadságvesztéssel egybekötött sérelmes magyarázat mellett való végrehajtásnak felfüggesztése iránt intézkedni ?» Csupán két szavam van még, és ez arra vonatkozik, hogy ez a magyarázat annyiban sérelmes, a mennyiben nem a jövendő építkezésre, mert ezek tekintetében nincsen kétely az iránt, hogy helyes intézkedés az, hogy a kémények téglából építtessenek, hanem a múltra vonatkozik, bár a kéményseprői szabályzat értelmében a kéményseprők havonkint legalább egyszer tartoznak a kéményt vizsgálni, az ott levő kémények pedig akár nádból lettek készítve, akár fából, akár pedig fonottak, kellő tapasztás mellett megfeleltek azon igényeknek, a melyeket ttízrendészeti szempontból ezekhez fűzni lehet. Ennélfogva, t. képviselőház, ha maga azon intézkedés, hogy a kémények betapasztása kellőleg figyelemmel tartassák, kellő rendőri fel! ügyelet alá helyeztetik, teljesen megfelelő és megnyugtató, de az az intézkedés, hogy téglából épített kéményekkel helyettesíttesenek, nemcsak helytelen, de a statútum magyarázatára nézve sérelmes is. Azon megnyugvással terjesztem tehát elő interpellácziómat, hogy a t, miniszter úr szíves lesz a megye közönségét megnyugtatni, és ezért kérem is, hogy a miniszter úr, tekintettel a sürgősségre, most legyen szíves erre válaszolni. (Helyeslés a szélső haloldalon.)
