Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

390 427. országos ülés 1895. február 9-én, szombaton. T. ház ! Napirend előtt Tóth Ernő képviselő úr kivan Mümiich Aurél képviselő úr tegnapi felszólalásával szemben nyilatkozni. (Halljuk!) Tóth Ernő: T. képviselőház! (Halljuk!) Személyes megtámadtatás és szavaimnak félremagyarázása czímén bátor vagyok szót kérni, Á tegnapi napon Münnich Aurél t. képviselő úr válaszolt a honvédelmi költségvetés tárgyalása alkalmával tegnapelőtt elmondott rövid felszólalásomra, és azt egész alapjában és teljesen félreértette. 0 ugyanis úgy magyarázta felszólalásomat, mintha én az ő igen tisztelt és becses személyét megsértettem vagy megtámadtam volna. Én beszédemben t. személyére vonatkozólag a következőket mondottam. Megengedem, és lehetséges — ez a beszédem lényege, — hogy a honvédelmi miniszter úr jelentése a bizottság előtt volt, megengedem, hogy a bizottság tárgyalási termének asztalán volt, hogy az előadó képviselő úrnál volt, lehet, hogy a képviselő úr azt velünk közölni — arra figyelmünket felhívni elfelejtette. Ha az igen t. képviselő úrnak úgy tetszik, hogy ezt személyes támadásnak magyarázza, az ellen nekem semmi kifogásom nincsen, hanem a megjegyzésem erre nézve egyszerűen csak annyi, hogy ha ennek személyes élt tulajdonít, akkor nem cselekszik egyebet, mint hogy szőrszált hasogat, a mely mesterségben, ha az neki tetszik, én egyáltalán nem akarom korlátolni, sem zavarni. Hanem azt nem hallgathatom el, hogy én és ellenzéki képviselőtársaim aposztrofáltattunk a képviselő úr álial és megtámadtattunk; ugyanis beexkuzált nagy hangon a t. képviselőháznak és az országnak, hogy mi késve, vagy egyáltalán nem szoktunk járni a véderő-bizottság üléseire. MÜnnich Aurél: Csak késnek! Tóth Ernől Ezt határozottan visszautasítom. Ezzel nem mondom azt, hogy meg nem esik, hogy én, vagy ellenzéki társaim közül valaki elkésik. Én ugyan nem emlékszem rá, hogy elkéstem volna, de ha ez velünk megtörténik, meg lehet róla győződve a t. ház, hogy ez a t. kormánypárti képviselő urak részéről is megtörténik akárhányszor. (Zaj.) Ezek után, ha már ennyire van a dolog, csak még arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy ő, ha igazságos akar lenni, — nem akarok vádolni senkit — de be kell azt ismernie, hogy a véderő-bizottsági üléseken aránylag mi ellenzékiek rendesen többen szoktunk megjelenni, mint az igen t. kormánypárti képviselő urak. Ezt nem fogja eltagadni a t. képviselő úr, a számok beszélnek. ) * Azután a képviselő úr azt állította, hogy I ő figyelmünket felhívta a honvédelmi miniszter úr hátralékjelentésére, voltam olyan óvatos, miután nem emlékeztem rá, hogy ezt határozottan nem tagadtam meg tegnapelőtti beszédemben, és azt mondtam, hogy emlékezetem szerint felhíva figyelmünk nem lett. Ezen kijelentésem mellett, t. ház, ma is megmaradok. Nyilatkozott ily értelemben másik t. képviselőtársam, és kijelentette ugyanazt. Hanem, nehogy malicziózus ellenzéki megfeledkezésnek tulajdonítsa a t. ház megfeledkezésünket, és hogy eloszlassam az ebbeli kételyeiket, bátor leszek kormánypárti véderő-bizottsági tagokra is hivatkozni. Felhívom, provokálom Tóth Aladár t. képviselő urat, nyilatkozzék, emlékszik-e ő arra, hogy az előadó úr figyelmünket felhívta volna a miniszteri jelentésre. Felhívom, provokálom Szily Pongrácz t. képviselőtársamat, nyilatkozzék szintén ezen irányban. Végül még egy megjegyzést teszek. Az igen t. képviselő úr úgy állította oda a dolgot, — a mi azonban szőrszálhasogatás — mintha én őt kötelességmulasztással vádoltam vona. Ilyesmi eszem ágában sincsen. Ellenkezőleg ünnepélyesen bizonyságot tehetek a t. ház előtt, hogy az igen t. képviselő úr a legszorgalmasabb tag, és előadói buzgalmában a véderő-bizottság elé tárgyalás végett előkerülő javaslatokat nekünk rendesen a legpontosabban, a legelsőtői a legutolsó betűig fel szokta olvasni. Elnök: Tóth Aladár képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani, Tóth Aladár: T. ház! Előttem felszólalt igen t. barátom és képviselőtársam reám, mint a véderő-bizottság egyik tagjára névszerint hivatkozván, pár perezre a t. ház kegyes türelmét kérem. (Felkiáltások tálról: A dologra! Röviden! Igaz, vagy nem?) Az előttem történt felszólalással és felszólalóval teljesen egyetértőleg kijelenthetem azt, hogy igenis a véderő-bizottság legutolsó ülésében arra, hogy az előadó úr az újonezok végleszámolásáravonatkozó kimutatást bemutatta és a figyelmet reá felhívta volna, ezt határozottan nem állítom.De igenis—pour ma personne — megvagyok nyugodva, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy úgy a miniszter, mint az előadó úr a bevett szokáshoz híven azon bizonyos sablonszerű, az ülést bevezető figyelmeztetést megtette, és a bizottságasztalára a kimutatást le is tehette. Beöthy Ákos: Tehát nem tette, de tehette. (Nagy zaj.) MÜnnich Aurél: Nem győződött meg róla! (Zaj a bál- és szélső baloldalon.) Tóth Aladár: Hogy ekkor Tóth Ernő t. barátom (Egy hang a szélső baloldalon: Rokonom és druszám! Derültség. Zaj. Halljuk!