Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-426
388 426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. Azért kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék oda hatni, hogy e törvényjavaslat legalább az utolsó előtti ülésszak elején a ház által letárgyalható legyen. Nem lelkesülök ugyan e törvényjavaslat egész tartalmáért, vannak aggályaim számos részletre nézve, de azért, habár a választások szabadságát nem is látom azáltal teljesen biztosítva, mégis azon alkotások egyik lánczszemét látom benne, melyek e czélt megvalósítani alkalmasak, melyre nézve teljesen kielégítő módon és mérvben mindenesetre csak a választási törvény megfelelő revíziója útján lehet gondoskodni, ép azért sürgettük azt a belügyminiszteri táreza költségvetésének tárgyalása alkalmával; de addig sem tűrhetjük — míg ez a revízió bekövetkezik — néma hallgatással, hogy ily törvényjavaslat évek hosszú során át Mohamed koporsójakép lebegjen a levegőben és csak arra szolgáljon, hogy a közvélemény és a törvényhozás annak folytonos beterjesztése által — mert ha nem is jelen alakjában, de ha jól tudom, már harmadszor van a ház előtt — állandóan félrevezettessék. Azért csak a törvényhozás komolyságának érdekében véltem kötelességemet teljesíteni, midőn az igen t. igazságügyminiszter urat e részben sürgetőleg felkérem a nyilatkozásra, valamint e törvényjavaslat mielőbbi letárgyalásának eszközlésére. Issekutz képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot — mint már előrebocsátólag jeleztem — elfogadom, (Helyeslés balfelöl). Ezeket akartam megjegyezni. (Helyeslés abalé$ szélső baloldalon.) Elnöki Az idő előre lévén haladva, a tárgyalást a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre halasztóm, melynek napirendjén lesz az igazságügyi táreza költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Az ülést bezárom. minden részletére kiterjeszkedett, de a kúriai bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslatotmellőzte. (EllenmondásoTi a jobboldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Benne van az általános programmban. Sághy Gyula: Megengedem, hogy abban, hogy átvette a régi kormány javaslatait, benne van ez is, de az ilyen fontos törvényjavaslatról, a mely másrészt, oly furcsa vajúdásokon megy keresztül, hogy már két ülésszakon át tárgyalja csigaszerü lassúsággal a bizottság, s még sem tud elkészülni, tanácskozásait sokszor hónapokon át felfüggesztvén, ily hallgatag kijelentés még sem tekinthető kielégítőnek, mert ennél a hallgatás méltán támaszthat kételyt a törvényhozásban a kormány akaratának komolysága iránt, különösen tekintve, hogy két év alatt, ha az igen t. igazságügyminiszter urak komolyan akarták volna, oda lehetett volna vinni a bizottságot, hogy letárgyalja s a ház elé terjeszsze ezt, — mert ismerjük a miniszter urak befolyását e téren — és azért egy kis komoly elhatározás mellett már a ház is letárgyalhatta volna azt. Épen azért két irányban intézek az igen t. miniszter úrhoz kérést. Az egyik, hogy nyilatkozzék határozottan, van-e komoly akarata állásának egész súlyával odahatni, hogy ez a törvényjavaslat minél előbb letárgyaltassék? A második pedig az, hogy ha csakugyan komoly akarata, van, méltóztassék minden intézkedést megtenni arra nézve, hogy a bizottság a javaslatot mielőbb letárgyalja, és jelentését a háznak beadja, mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy ha az ötéves cziklus be is tartatik, már csak két ülésszak van hátra, és az ily törvényjavaslatok nem tárgyalhatók czélszerííen az utolsó ülésSzakban, mert az utolsó ülésszakban — közvetlenül a választások előtt — egyik párton sincs meg a pártérdekeltségtől való azon mentesség, elfogulatlanság, a mely ily törvényjavaslat objektív tárgyalására elengedketleníü szükséges. (As ülés végződik d. u. 2 óra 10 perczkor.)
