Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

388 426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. Azért kérem az igazságügyminiszter urat, mél­tóztassék oda hatni, hogy e törvényjavaslat leg­alább az utolsó előtti ülésszak elején a ház által letárgyalható legyen. Nem lelkesülök ugyan e törvényjavaslat egész tartalmáért, vannak aggá­lyaim számos részletre nézve, de azért, habár a választások szabadságát nem is látom azáltal teljesen biztosítva, mégis azon alkotások egyik lánczszemét látom benne, melyek e czélt meg­valósítani alkalmasak, melyre nézve teljesen kielégítő módon és mérvben mindenesetre csak a választási törvény megfelelő revíziója útján lehet gondoskodni, ép azért sürgettük azt a bel­ügyminiszteri táreza költségvetésének tárgyalása alkalmával; de addig sem tűrhetjük — míg ez a revízió bekövetkezik — néma hallgatással, hogy ily törvényjavaslat évek hosszú során át Mohamed koporsójakép lebegjen a levegőben és csak arra szolgáljon, hogy a közvélemény és a törvényhozás annak folytonos beterjesztése által — mert ha nem is jelen alakjában, de ha jól tudom, már harmadszor van a ház előtt — állan­dóan félrevezettessék. Azért csak a törvényhozás komolyságának érdekében véltem kötelességemet teljesíteni, midőn az igen t. igazságügyminisz­ter urat e részben sürgetőleg felkérem a nyilat­kozásra, valamint e törvényjavaslat mielőbbi le­tárgyalásának eszközlésére. Issekutz képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot — mint már előrebocsátó­lag jeleztem — elfogadom, (Helyeslés balfelöl). Ezeket akartam megjegyezni. (Helyeslés abal­é$ szélső baloldalon.) Elnöki Az idő előre lévén haladva, a tár­gyalást a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre halasztóm, melynek napirendjén lesz az igazság­ügyi táreza költségvetésének folytatólagos tár­gyalása. Az ülést bezárom. minden részletére kiterjeszkedett, de a kúriai bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslatotmellőzte. (EllenmondásoTi a jobboldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Benne van az általános programmban. Sághy Gyula: Megengedem, hogy abban, hogy átvette a régi kormány javaslatait, benne van ez is, de az ilyen fontos törvényjavaslatról, a mely másrészt, oly furcsa vajúdásokon megy keresztül, hogy már két ülésszakon át tárgyalja csigaszerü lassúsággal a bizottság, s még sem tud elkészülni, tanácskozásait sokszor hónapokon át felfüggesztvén, ily hallgatag kijelentés még sem tekinthető kielégítőnek, mert ennél a hall­gatás méltán támaszthat kételyt a törvényhozás­ban a kormány akaratának komolysága iránt, különösen tekintve, hogy két év alatt, ha az igen t. igazságügyminiszter urak komolyan akarták volna, oda lehetett volna vinni a bizott­ságot, hogy letárgyalja s a ház elé terjeszsze ezt, — mert ismerjük a miniszter urak befolyá­sát e téren — és azért egy kis komoly elhatá­rozás mellett már a ház is letárgyalhatta volna azt. Épen azért két irányban intézek az igen t. miniszter úrhoz kérést. Az egyik, hogy nyilatkozzék határozottan, van-e komoly akarata állásának egész súlyával odahatni, hogy ez a törvényjavaslat minél előbb letárgyaltassék? A második pedig az, hogy ha csakugyan komoly akarata, van, méltóztassék minden intézkedést megtenni arra nézve, hogy a bizottság a javas­latot mielőbb letárgyalja, és jelentését a háznak beadja, mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy ha az ötéves cziklus be is tartatik, már csak két ülésszak van hátra, és az ily törvényjavaslatok nem tárgyalhatók czélszerííen az utolsó ülés­Szakban, mert az utolsó ülésszakban — közvet­lenül a választások előtt — egyik párton sincs meg a pártérdekeltségtől való azon mentesség, elfogulatlanság, a mely ily törvényjavaslat objek­tív tárgyalására elengedketleníü szükséges. (As ülés végződik d. u. 2 óra 10 perczkor.)

Next

/
Thumbnails
Contents