Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

426. országos ülés 1895. fel»ruár 8-án, pénteken. 381 mely nem a tetszéstől, hanem attól függ, hogy a valóságnak pozitive megfeleljen. Az a sajtószabadság, a 'mely az 1848-iki törvényben s az eddigi eljárásban megvan: az egy pozitív valóság, melynek javaival és eredményeivel eddig élt a nemzet. Én a jelenlegi időket és viszonyokat, ismétlem, nem tartom arra meg­éretteknek, hogy ezeknek a revideálása mellett 'akár az eljárásban, akár más részében felül­vizsgálat alá vétetvén a sajtótörvény, annak esetleg eljárási czímen veszendőbe induljanak egyes részei. Különben a sajtószabadságnak magának egyik legfontosabb kelléke épen az, hogy a sajtótörvény nem különíti el intézke­déseiben és végeredményeiben más törvénytől. A büntetőtörvénynek általános szabályai az esküdtszéki verdiktek szerint alkalmaztatnak arra, a kit az esküdtszék vétkesnek talál. Azt, hogy arra, a ki sajtóvétséget követ el, külön eljárás és külön eljárás mellett talán a törvény­nek külö'mnódszeríí alkalmazása'. következzék be, nem a sajtószabadság megtartásának, hanem korlátozásának tekintem. Mindezen okok miatt, t. ház, az én t. képviselőtársamnak határozati javaslatához nem járulhatok, mert nem találom azt a jelenlegi időkben alkalmasnak, de nem hiszem azt sem, hogy jelenleg annakeklatáns és égető szüksége forogna fenn. Sőt magában e kérdésnek mostani felemlí­tésében épen azon időben, a midőn az országban levő'.esküdtszékek igen fontos verdikteket hoztak,. a melyek úgy politikai, mint igazságügyi szem­pontból nemcsak itt ebben az országban, hanem egész Európában kiváló fontossággal birnak és nagy figyelem tárgyát képezik, ha most a sajtó­eljárás részrehaj latlansága, igazságossága iránt kételyek támasztatnának a magyar parlament­ben;, az nem volna egyéb, mint argumentáczió azon támadások mellett, a melyek a magyar esküdtszék verdiktjeinek igazságossága, a magyar sajtóbíróságok ítéleteinek helyessége iráut kül­földön és benn az országban is támasztatnak. Mindezen okoknál fogva, t. ház, óhajtom, hogy mindaddig, a míg az ezirányú támadások Ma­gyarországon nem lesznek napirenden úgy, mint mostanában, ezen kérdés a képviselőházban be­ható tárgyalás alá ne vétessék, A másik kérdés, t. ház, a mely engem fel­szólalásra indított, (Halljuk! Halljuk!) egy kép­viselőtársamnak a legközelebbi napokban (Nagy mj. Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélső bal­oldalon: Helyre!) a bíróság nyilvános tárgyalása alkalmával történt dolgokra tett megjegyzéseire vonatkozik. Én nem akarom, t. ház, kétségbe vonni azt, hogy & parlamentnek joga van minden dolog felett, tartozzék az akár az adminisz­tráczió, akár az igazságszolgáltatás bármely ágához, kritikát gyakorolni; de én azt hiszem, és talán nem tévedek, hogy e kritikánál egy dolog megkívántatik: ezen kritikának azon ügy elintézésére semmi olyan jogszerűtlen befolyást gyakorolnia nem szabad, a mely azt helyes irányából kizökkenthetné. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon. Zajos ellenmondás és mozgás a hal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én a lehető legnagyobb objektivitással, minden elfogultság nélkül bátor leszek saját nézeteimet előadni. (Halljuk! Hall­juk!) Mindazon képviselő urak, kik ezt nem helyeslik, vagy pedig ezzel ellenkező állást foglalnak el, ép oly joggal fogják elmondani velem szemben saját nézeteiket és én nagyon fogok azon örülni, ha a képviselő urak akár­melyikének alkalma lesz engem arról meggyőzni, hogy felfogásom helytelen. Argumentumok előtt meghajlok. Hát, t. ház, az tagadhatatlan, hogy azon ügy, a melyet a t. képviselő úr itt felemlített, és a melyet talán kisebb szerencsével, de nagyobb vervvel a bíróság előtt maga védett, . . (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem arról van szó! Nem tartozik ide!) Issekutz Győző: Barátságból! Horváth Gyula: Egyszer s mindenkorra kijelentem a képviselő úrral és mással szemben is, hogy sohasem értek egyebet az alatt, a mit mondok, mint a mi abból világosan kitetszik. A képviselő urat sem nem akarom, sem jogom nincsen olyan dolgokkal inszinuálni, a melyek a t. képviselő úr tisztességét lejebb szállítanák. És csak azt a tényt említem fel, hogy a kép­viselő úr — ismétlem — talán kisebb sze­rencsévei, de nagyobb ügyességgel védte ugyan azt az ügyet a bíróság előtt, a mely ügyet rövid napok múlva itt előhozott. (Nagy zaj a ssélsőbalon: Nem erről van szó!) Olay Lajos: Az elnök eljárását joga van bírálat tárgyává tenni! Horváth Gyula: T. ház! Igaz, hogy a képviselő úr az elnök eljárását is bírálta. Olay Lajos: Joga van hozzá! Horváth Gyula: De igaz az is, hogy a t. képviselő úr azon argumentumokból, a melyek ott a tárgyalás alkalmával használtattak, nem egyet ismételt, és e tekintetben hivatkozom a t. képviselő urnak beszédére, hogy ez nem pusztán az elnök eljárására, hanem az ügy érdemére is vonatkozott, a mennyiben kétségbe vonta, hogy azok a kérdések azon szempontból volnának megítélhetők, a melyből a bíróság azokat megítélte. Ezt csak azért említettem föl, hogy igazol­jam azt, hogy nemcsak az elnök akkori eljárása képezte a képviselő úr bírálatának tárgyát, ha-i

Next

/
Thumbnails
Contents