Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-424

340 424. országos ülés 1895. február 6-án, szeräáu. az országos honvédegyleteknek itteni központi bizottsága, a másik a honvédsegélyző bizottság, a harmadik a honvédmenház bizottság. Ez mind a három egészen külön teljesíti a maga felada­tát. De a helyett, hogy ez a három bizottság egyike a másiknak ügyét elősegítené, előmoz­dítaná, az egyebet nem csinál, hanem egyik a másiknak működésében gáncsokat talál. Hát ez siralmas állapot a volt honvédekre iiézve, és azt hiszem, Magyarország hazafiaira nézve sem lehet közönbös. Hogy a régi honvé­dek egymást mindig marczangolják, az fájhat minden igazi hazafinak. (Általános helyeslés.) Én tehát, t. ház, . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Kérek csendet, t. ház! Péchy Tamás: Én tehát szintén azon nézetben vagyok, a melyet t. barátom is tol­mácsolt, hogy tudniillik a t. kormány tanácsko­zást hívjon össze, és ezen tanácskozásban mind­ezen, a régi honvédeket felölelő kérdéseket megbeszélve, megállapítva, terjeszszen aztán a t. ház elé például a jövő költségvetés alkalmával javaslatot ennek végleges rendezésére. Ezen tanácskozásra méltóztassék meghívni az országos honvédegyletek központi bizottságából küldötte­ket, méltóztassék továbbá a honvédsegélyző egyletből és a honvédmenházból is küldötteket meghívni, és méltóztassék oda működni, hogy a honvédek részéről ne legyen csak tulajdonképen egy bizottság, mely mindezeket intézze, hogy szűnjenek meg azok az egymás közti torzsalkodás, és némely tekintetben gyanúsítások, melyek azon­ban, nézetem szerint, teljesen méltatlanok és igazságtalanok; gyanúsítások azon honvéd­segélyző egylet ellen, mely a pénzek kezelésébe befoly, — a dolog természete szerint, — mert azt gondolják, és a mai időben az az általános felfogás, hogy ott talán némelyek nagy jöve­delmeket, fizetéseket kapnak illetéktelenül, de a többiek természetesen semmit sem kapnak, és úgyszólván csakis egy irodát tarthatnak fenn. Ez súrlódásokra szolgáltatott okot, s azért azt hiszem, legczélszerűbb lesz úgy intézkedni, hogy küldessék ki egy bizottság a honvédek részéről, különben pedig mindennemű pénzkezelés az állam által történjék, mert hiszen a volt hon­védeknek nincsen is módjuk arra, hogy oly pénztárnokot tartsanak, a ki százezreket kezel, vagy oly pénztári helyiségeket, hol ily nagy összegek kezeltessenek. Kezeljen tehát az állam minden pénzt, és legyen egy bizottság a hon­védek részérííl, mely a megállapítandó módon kezelje a honvédigazolásokat, s akkor azután a nyugdíjazottakkal sem lesz semmi különös dolga többé, mert hiszen ott meg van állapítva kinek-kinek nyugdíja; meg van a könyvecskéje, a melylyei nyugdíját felveszi; mindezzel a hon­védeknek semmi dolga többé nem lesz; a pénz­kezelés pedig az államra tartoznék. Illyés Bálint t. barátom egy határozati javaslatot adott be. Én ehhez hasonlót kívántam beadni, és csak egyetlenegy pótlással el is fogadhatom azt, tudniillik az ő indítványából kimaradt az, hogy »megliallgatásával a honvéd­menház bizottságnak*; én pedig azt is meg kivánnám hallgattatni, és nem csak az a két másik bizottságot. Kérném tehát, méltóztassék belevenni, hogy meghallgatásával a 48/49. évi honvédegyletek központi bizottságának; meghallgatásával a hon­védsegélyző egyletnek és a honvédmenház bizott­ságnak is, hivassék össze az a tanácskozás, az­után méltóztassék a kormánynak e dolgot vég­legesen elintézni. (Helyeslés. Felkiáltások balfelöl: Halljuk az indítványt!) írásban is meg van, ha kívánni méltóztatik, felolvasom határozati javas­latomat. (Oltassa.) »Minthogy a 48/49-iki honvédek segélyezési ügye, mely a volt honvédek részéről jelenleg három különböző bizottság ellenőrzése mellett gyakoroltatik, ezáltal nehézkes is, és súrlódá­sokra is szolgáltat okot, utasítsa a ház a kor­mányt, hogy a honvédsegélyezés ügyét a 48/49 iki honvédek központi bizottságának, a honvédsegélyző egylet bizottságának és a honvédmenház bizottságának meghallgatásával akként alakítsa át, hogy ezeknek teendői egy bizottság által gyakoroltassanak, és a tör­vényhozás által megszavazott pénzösszeg tisztán államilag kezeltessék.* (Élénk helyeslésabaloldalon.) Illyés Bálint: T. ház! Ezzel az indít­ványnyal szemben, mely jobban kimeríti a dol­got, a magam indítványát visszavonom, és csat­lakozom a Péchy Tamás t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Papp Elek jegyző (olvassa Péchy Tamás határozati javaslatát). B.Bánffy Dezső miniszterelnök: T. házi (Halljuk! Halljuk!) Azonnal, hogy az új kabinet megalakult, volt már alkalma foglalkoznia azon súrlódásokkal, melyek a különböző egyletek közt, illetőleg a hogy neveztetnek, központi bizottság, segélybizottság és menházbizottság között fenforognak, és meggyőződött már kezdet­ben arról, hogy ez a kérdés feltétlen és hatá­rozott rendezést kivan; (Helyeslés.) rendezést kivan körülbelül azon elveknek megfelelően, a mint azokat itt Illyés Bálint képviselő úr és Péchy Tamás képviselő úr is jelezték. Ennek folytán már a legutóbb tartott miniszter­tanácsban elhatározta a kormány, hogy a kérdés rendezése érdekéből a miniszterelnökség tárgya­lásokat folytasson, és megállapodásait a miniszter-

Next

/
Thumbnails
Contents