Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-424

3 34 *-** országos ülés 1895. február 6-án, szerdán. és módom nincsen ; a t. miniszter uraknak van, és a közös hadügyminiszter, Krieghammer, a mint ki fogom mutatni, részhen ezt a sérelmet már el is hárította. Azért óhajtom, hogy liáríttassék el Tudjuk, hogy a reglementben az a vezény, szó fordul elő, hogy »Térdelj imáboz!« és így, mikor Magyarországon van három felekezetben 3,400.000 protestáns, van 800.000 izraelita, tehát több mini 4,000.000 olyan ember, a kinek vallási szertartásai az imához való letérdeplést nem rendelik meg, sőt mondhatjuk azt is, hogy szokásban nincsen, inkább tiltják: nem abban van a sérelem, hogy letérdepeltetik azt a kálvinista meg zsidó katonát,hanem abban van a sérelem, hogy imához térdeltetik. Ezt belátta a négyszázezer bosnyák mahomedánra vonatkozólag Krieghammer hadügyminiszter, méltányosnak találván, hogy a mohamedán vallás szertartásai ellen a bosnyák zászlóaljakat ne kényszerítsék ; liberálisan járt elől jó példával, és a bosnyák zászlóaljakra nézve a reglementből, az oktatási gyakorlati szabályzatból kitöröltette a »Térdelj imához» vezényszót, és a bosnyák zászlóaljakat nem kényszeríti a mohamedán vallás ellenére való imához térdelésre. No, kérdem, t. ház, ha most már itt a törvény, — a mely csak elégargumentum, — a mely szerint nem szabad kényszeríteni más vallásfelekezet szertartásaira senkit, a másik pedig példa, és reménylem, ez is argumentum lesz a t. miniszter úrnak, mert a közös hadügyminiszter cselekedte, ha ő400.000 bosnyákra nézve méltónak találta, hát méltóztassék azt a négy millió protestánst és izraelitát is valaminek tekinteni, (Igaz! Úgy van ! a szélső hátoldalon.) és azt a jogot, a melyet a törvényesen be nem vett mohamedán vallásúaknak megadtak, ugyanazt a jogot valahára meg nem tagadni a törvényesen bevett protestáns vallásunktól és az izraelita vallásúak^ól. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, nem dőlne össze a monarchia akkor, hogyha nem térdepelnének le imára. Lám, a bajor hadsereg reglementjében is benn volt ez, miután Bajorország katholikus ország, Lindaut, Nürnberget és egy pár későbben hozzájárult szabad protestáns várost kivéve, és a mint a német egység megalakult, a bajorok átrevideálván a maguk reglementjét, — a porosz reglementben, természetesen, mint protestáns államéban nincs meg a térdeplés imára, — kidobták a bajorok is, és azért a bajor katona csak olyan jól verekszik, mint a porosz, ha nem térde] is imához. Ezek engem arra emlékeztetnek, hogy midőn 1848-ban az oroszok hazánk határaihoz közeledtek, Horváth Mihály püspök akkori kultuszminiszter országos böjtöt rendelt el ellenük. Valamint az országos böjt nem verhette ki az országból az oroszokat, úgy az országos térdeplés imához meg nem veri az ellenséget, hanem igenis sérelmet követünk el a meglévő pozitív törvény ellen, és Magyarországon négy milliónál nagyobb számot tevő vallásfelekezetnek vallásos érzülete ellen. Azért újra kérem a t, miniszter urat arra, hogy valamint ezt Krieghammer hadügyminiszter belátván, a bosnyákokra nézve kivételt tett, méltóztassék ezt alkalmazni idehaza is, arra a több mint négymillió honpolgárra nézve, kinek fiai kénytelenek ezen felekezeti törvény ellenére azt megszegni e hadi reglement parancsából. Egyéb körülményt, t. ház, ezúttal és ezen rovatnál nem akarok felhozni, miután úgy is az általános vitában már elvtársaim által több pont megvitattatott. Még csak engedtessék meg előhoznom egy-két szóval, hogy a Ludovikaakadémiát, melyről az imént volt szó, meg akarom hagyni annak, a mi, tudniillik hogy az igenis emelhessék hadi, katonaügyileg minél magasabb nívóra, hanem csakis a honvédségnek képezzen tiszteket. Ilgy lesz ott a szellem egységes és olyan, a milyen eddig volt, a mely hála Istennek, azt mondhatom tapasztalásból, jó. Tanulnak is és jó szellemet tartanak a növendékek közt és kellő fegyelem is van, mióta megtalálták azt az embert ez intézet élére, a ki valóban nívóját emelte. Én ezt az intézetet nem bolygatnám, hanem hagynám virágzásnak emelve a hom édség számára abban az irányban, a mint van. Az önálló katonai akadémiának ügyét a közös hadsereg számára, a mi természetesen más kérdés, nem elegyíteném ide. A'.t tessék felállítani az önök régi óhaja szerint ettől elkülönözve; mert annál többet nyerne a katonai ügy, hogyha egy közös hadseredbeli magyar katonai akadémia léteznék és egy honvédségi. Különben, t. ház, a tétel ellen nekem nincsen semmi kifogásom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! Én megvallom, nem a tétel lényegéhez akarok szólani, mert katonai kérdésekben teljesen járatlan vagyok, és nem vagyok szakember. De miután az előttem szóló képviselő úr nevemet volt kegyes felemlíteni, s egyúttal hivatkozás történt nráltkori felszólalásomra, melyben nyíltan kérdeztem, hogy Magyarországon kit köteleznek meggyőződése ellenére kultusz-cselekedetre, ugyanazt az érvet említette fel a t. képviselő úr, mint a múltkor, hogy a protestáns katonákat. Hogy ez protestáns részről sérelem, elismerem, mert a protestánsok vallási gyakorlataikat nem térden szokták végezni, s így imáikat a protestáns szertartási szokások értelmében sem térdelve végezik. De legyünk