Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-424

328 424. országos ülés 1895 . MvrHár É-án, szerdán. méneskari csapatok kérdése. Igaz, hogy én tavaly ígéretet tettem, hogy foglalkozni fogok ezzel a kérdéssel, — tovább nem ment ígéretem — az igaz, hogy tulajdonképen egy anomália az, hogy e csapatok a hadügyminiszter alá tartoznak, holott a tulajdonképeni szolgálat, a fő része a szolgálatnak a magyar kormány alá tartozik, de itt egy oly technikai nehézség előtt állunk, a mely nehézség üdvös megoldásának nyitját legalább eddigelé nem találtuk meg. Tudniillik évenkint 1100 újoncz kell a méneskari csapatokhoz, és a méneskari csapatoknak háromszáz mesteremberre van szükségük, tudniillik nyergesekre, szíjgyártókra és szabókra. Ha már most, ez az újonczjutalék 1100, — eltekintve attól, hogy a törvényjavaslatnak előterjesztése szükségeltetnék — hogy ha 1100 újonezczal többet kapok a honvédségnél, lehetetlenség, hogy azután a 13.600 főből álló újonczjutalékból még 300 mesterembert állítsak ki. Lits Gyula: Hát most honnan állítják ki ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A közös hadsereg újonczjutalékából. Lits Gyula: Tessék átírni a honvédséghez ! B. Fejérváry Géza honvédelmi mi niszter: Uraim, összekeverik a dolgot egészen. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, az urak azt mondják, hogy lehet; a hadügyminiszter meg magam azon nézetben vagyunk, hogy legalább egyelőre nem lehet, mindaddig, a míg ezt a kérdést teljesen nem tisztázzuk. (Derültség és elUnmondások a szélső haloldalon.) A ki katonai itjonczozási kérdésekkel foglalkozott, az tudja, mit jelent az: 300 mesterembert kiállítani. Lits Gyula: Tessék a honvédségbe átvinni! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Azt egy nagy tyonczj utal ékből igenis ki lehet állítani, de egy kis újonezjutalékból nem, és mihelyt e kötelezettséget elvállalnám, nemcsak hogy nem tudnék a méneskar igényeinek eleget tenni, hanem a honvédlovasság állapotán és hnrczképessóg-én is határozottan rontanék. (Egy hang a baloldalon,: Hát e szerint Magyarország nem tarthat ménest?) Ne méltóztassék úgy túlozni, Magyarország tart ménest, és látjuk, hogy a legénység tényleg ott van, de eddigelé azon viszony áll fönn, hogy ezek oda tartoznak és nem a honvédelmi miniszter alá. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Elég rossz! Oda kell tenni!) A mennyiben lehetséges lesz, meglesz, . . . (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják közbeszólásaikkal a szónokot! (Helyeslés jobbfelöl.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: ... a mennyiben nem találjuk útját annak, hogy lehetségessé tegyük, úgy nem lesz. (Zaj a szélsőbal felöl.) Többet nem tehetek; egyszerit megjegyzésekkel nehéz kérdéseken átcsúszni nem lehet. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a kérdést tanulmányoztuk, a hadügyminiszter nem mostan, de még 1872 ben kijelentette készségét arra, hogy átadja, de ezen nehézségeket nem tudtuk eddig megoldani. (Mozgás és zaj a szélsőbal felől.) A többire nézve igen sok érdekes adatot hallottam, igen sok tanácsot köszönettel vettem, és meg lehetnek győződve, hogy a mennyiben azokat katonailag ezélszemeknek és politikailag eszélyeseknek és elfogadhatónak tartom, (Mozgás a szélsőbal felől.) annak idején érvényesíteni is fogom. (Helyeslés jobbfelől.) Papp Elek jegyző : Nagy István! Nagy István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ehhez a tételhez akar szólani? Á vitát bezártam. (Fölkiáltások a ssélsöbal felől: Nem hallottuk! Zaj. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) Nagy István : Midőn az igen t. elnök úr azt kérdezte, hogy kiván-e valuki szólani, akkor én felálltam és szólásra jelentkeztem, Thaiy Kálmán: Felállott! Én még azután jelentkeztem! Nagy István: De ugyanakkor felállott a t. honvédelmi miniszter úr, és én udvariasságból neki átengedtem a szót. (Úgy van! Úgy van! balfelöi. Nagy zaj és nyugtalanság.) Thaly Kálmán: A gyorsírók sem jegyezték fel a vita bezárását. (Nagy saj a bal- és szélsőbal felől.) Elnök: Én nem tudom, hogy mit jegyeztek fel a gyorsírók, mit nem. Azt, a mit én enuncziálők, kötelességük feljegyezni. (Úgy van ! jobbfelől. Nagy zaj és nyugtalanság balfelöl.) Ugron Gábor : Bocsánatot kérek, t. ház! .. (Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem, most én szólok és adom elő az ügy állását; azután a képviselő urak kérhetnek szót. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Én felszólítottam a jegyző urakat, hogy van-e valaki följegyezve. Azt mondták, senki sincsen följegyezve. Ekkor én azt kérdeztem a t. háztól, hogy kiván-e még valaki szólni. (Úgy van ! a jobboldalon. Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbalon és számos közbekiáltások: Bögtön felállt! Kiabáltunk ! Elnök csenget.) Én most nem kérdem az urakat, hogy nekem huszonöt képviselő úr ott feleljen, hanem azt mondom el, hogy mik történtek. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő urak azt mondják, hogy Nagy István képviselő úr felállott, (Igen! a baloldalon.) Én azonban azt